A Szimpatikus Jugoszlávok ismét hozták a formájukat

Bp. Honvéd – Videoton 0-1 // Osztályozókönyv

Egészen elképesztő a mai Videoton hozzáállása a labdarúgáshoz, mint játékhoz. Megcsinálja a faultot, belemegy, belefejel, belerúg, belevalamit az ellenfélbe, majd elterül, és sajnáltatja magát. Ha nagy ritkán, a műfetrengése után kap egy sárgát, mert az amúgy jogosan jár neki, akkor hirtelen minden baja elmúlik, és elkezd perlekedni a bíróval. Tudja, úgysem állíthatják ki, mert nem.

Legalább öt sárgája az idényben nyolc (8!) játékosuknak volt, nálunk négynek (4!). A 81 vs 55 összes sárgáról már ne is beszéljünk, hiszen nyilván nem az összeset kapták meg, ahogy az megszokott, szóval még ez az adat is kozmetikázott. De a Videoton stílusa, modellje követendő Magyarországon! Legyél te is a földön fekvő játékosba belerúgó szerb, horvát, boszniai, délszláv!

Az mindegy, hogy lefociztuk a Videotont, és a gól legfeljebb a mi játékunkban volt benne. Nem lőttük meg, hibáztunk egyet a végén, kihasználták, hogy bemutathassák a legendás gólörömüket, a szurkolóknak mutogatósat, amiért se lapot, se eltiltást, de még egy mezei figyelmeztetést se kapnak soha. Még a tévébemondó se meri bemondani, hogy mi is történik az ilyen pillanatokban. Öncenzúra, ugyebár. Észre se vesszük, és simán betört az életünkbe.

A másik ugye szerencsétlen Vad II. Teljesen elvesztette egy idő után a meccs feletti kontrollt. Ugye, van a mindenre képtelen, a tudását csak talppal és faulttal megvillantó Videoton, ellene a flowban lévő Kispest, néha egy-egy kontra, akkor Kamber, vagy valaki szintén fault, taktikai, ahogy kell, jöhet a sárga, satöbbi. Ez a normális része. Az viszont nem, hogy szétfúj egy meccset, de tényleg oda-vissza, persze, érezhetjük, hogy a kárunkra nagyobbakat és többet tévedett, ami lehet igaz, valóban, mintha nem merte volna a hatodik, hetedik, nyolcadik sárgákat megadni a Videotonnak, azonban inkább maradjunk annyiban mégis, hogy oda-vissza.

És ez pont a legrosszabb, mert elszabadult a meccs. A Szimpatikus Jugoszláv Hentesek innentől szinte bármit meg mertek csinálni, Juhász még vigyorogni is mert hozzá, voltak percek, amikor a dokink többet futott, mint a játékosok. Állítólag még az InStat is mérni kezdte.

A tizenegyes meg olyan, hogy ha akarom befújom, ha akarom nem. Nem egyszerű döntés. Juhász mintha valóban elrúgná a labdát, de a természetes mozgás valahogy mégis azt mutatja, ez bizony büntető. (Videó egyelőre itt látható az esetről.) Megjegyzem, illik a támadó csapatnak fújni kétes esetekben, mert mégis gólra játsszák ezt a valamit.

NER, mínusz második nap. (Az Öreg már kint sem volt a meccsen.)

A legszebb, ha a Vidike kilép Európába, ott már nincsenek magyar bírók, ott már nincsen meg az ismert háttér, ha fújnak, bizony jön a kiállítás, és a sipákolás, hogy jajj, szegény Vidikével megint, hogy elbántak külföldön. A francokat, ez van ha helyén kezeli valaki az undorító stílusukat.


Osztályozókönyv //

címlapkép: 1909foto