Koronanapló 9. nap

Videótelefon és bezárkózás, szakadó esőben kiütjük az MTK-t, Prosser nagy hete.

Kezdem megérteni, miért extra büntetés a börtönökben a magánzárka. Az embert teljesen kiragadja a megszokott, nonverbális kommunikációval teli világából. Az még hagyján, hogy nincs kivel beszélni, azonban a visszacsatolások ebből következő totális hiánya már sok.

Ha nem is ugyanazt a nagyságrendet, de valami hasonlót vélek néha felfedezni ismerősökön. Otthon, sokan egyedül, a szociális kapcsolatok a szöveges(!) csetelésre szorítkoznak, miközben iszonyatosan sok idejük szabadul fel, amit nem tudnak hasznosan kitölteni, hiszen eddig nem voltak rákényszerítve. A munkaidő, a munkába eljutás ideje, a társas szórakozásra fordított idő, a családdal töltött idő mellett külön dolgozni kellett azon, hogy magunkra is jusson valamennyi, amikor végre egyedül lehetünk, nekieshetünk egy könyvnek, vagy bármi. Viszont mindig megvolt a lehetőség, hogy kiléphessünk az egyedüllétből.

Én például, bár viszonylag széleskörűen használom a digitális kommunikációs technológiákat, kifejezetten ódivatúnak tartom magam. Ha valakivel beszélni szeretnék, akkor arra sosem a csetelés volt a megoldás, hanem a személyes találkozó. A cset remek dolog, de nem valódi kommunikáció, legfeljebb ismeretátadás, linkmegosztás, satöbbi.

Épp ezért egyáltalán nem használtam a videótelefonálást, a videó- és audiokonferenciákat, ha digitális csatornán hívtam is valakit, az általában a telefont helyettesítette költséghatékonysági, vagy egyéb okból.

Mostanában viszont kezdem megszokni. Ma, talán életemben először videótelefonáltam a családon belül, és tök jó volt látni a másik félt (felet?) a telefonom kijelzőjén. Simán lehet, hogy egy vasárnapi ebédnél rá sem nézek, csak bekanalazzuk a levest, betoljuk a rántotthúst, nyilván, közben beszélgetünk de valahogy akkor adottak a dolgok, valahogy természetesek a jelenlétből fakadó egyéb, a kommunikációt kiegészítő csatornák megléte. Hangsúly, nevetés, elbambulás, satöbbi.

A bezárkózás tizenkettedik napjára eljutottunk odáig, hogy kezdem megszokni a videótelefont, külön várom a reggel tízes napindító értekezletünket, és hogy egyre több emberrel nyílnak meg csatornák, igaz, gondosan mindenkivel eltérő platformokon, mert alkalmazkodóképes vagyok. A fura, hogy a legtöbb emberrel, akivel manapság beszélgetek, akár napi szinten, korábban soha nem tettem. Például mert hétközben elég volt egyeztetni cseten, majd úgyis ott a szombat, a meccs, az utazás, a stadion, a kocsma, látjuk mi eleget egymást. Szerintem RW-t az elmúlt tíz évben nem hívtam fel tíznél többször nem meccshez kapcsoldódó témában és hétköznapon. Tegnap audiocseteltünk.

Amit viszont sajnálok, hogy nagyon szétszórtak a platformok. Meg is próbálom összeszedni, hogy csak az elmúlt pár napban miket használtam:

  • a céges kommunikációnk alapja a Slack, itt alapvetően csatornákat használunk, esetleg egymással csetelünk, és nagy ritkán hanghívást indítunk.
  • a köznapi kommunikációra ott a Facebook Messenger, a Google Hangouts/Duo, a FaceTime/iMessage, a Viber, a WhatsApp és a Telegram. Mindegyik támogatja a csetet, az hang- és videóhívást, a lehetséges tizennyolc kombóból (pl. videó és WhatsApp) legalább tízen túl vagyok.
  • a baráti társaságunk Zoomot használt a pénteki közös sörözésre, ebből végül kimaradtam, így a Zoomból is.
  • a Discord egy több szervert, vagyis több közösséget kezelő alkalmazás, itt létrehoztunk egy céges (tartaléknak), egy magyar focis és egy blogos szervert is, hanghívásban mindegyiken részt vettem az elmúlt napokban, és alkalomadtán cseteltünk is a felületeken.
  • Skype. Ezt nem kell magyarázni.
  • a Google Meet a céges meetingek felülete. Létrehozunk egy naptárbejegyzést, ahhoz a rendszer azonnal generál egy szobaazanosítót, ahová az adott időben be lehet lépni, és mehet is a megbeszélés.

Ha jól számolom, akkor csak alkalmazásszinten tizenhárom különbözőről beszélünk, amit kicsit soknak érzek nagyjából ugyanennyi napra.

Nagyon remélem, hogy pár napon belül letisztul a kép, és kialakul, hogy kivel mit használjunk, és egyes platformok csak alkalmiak maradnak, mert kezdek kicsit szétforgácsolódni közöttük. Ha csak napi nyolc-tíz hívással számolunk, akkor is rettenetesen kényelmetlen váltani a felületek között.

Alapvetően megtehetném, hogy azt mondom, mondjuk marad a Slack, a Skype, a Telegram és az iMessage, de nem lenne illendő olyan ismerősökkel szemben, akik úgy tekintenek magukra, hogy már egy alkalmazás megtanulása is kihívás volt számukra, használja mindenki ugyanazt, és ugyanúgy, ahogy ők használják. Hozzájuk illik alkalmazkodni, és felmenni a platformjukra.

Nagyon kíváncsi leszek, hogy a mostani bezárkózás milyen irányba lendíti tovább a magyar társadalom digitális írástudását, digitális alkalmazáshasználói képességét. Hogy marad a Viberen a szöveg sok emojival, néha egy-egy Facebook videóhívás, vagy elbillenünk valamiféle szabványosodás felé, ahol nem a letölthető maticakészletek jelentik a kommunikáció csúcsát, hanem a hangminőség, a rendelkezésre állás, az egyszerűség, esetleg az általános elterjedtség.

Nem reprezentatív mintavétel, de nyitottam minap egy táblázatot, ahová feljegyzem, hogy milyen célból (magán, céges, etc), mennyi időt és milyen platformon beszélgettem másokkal. Egyelőre megtippelni sem tudom, hogy milyen mintázatok lehetségesek, ha kellően sok adat összegyűlik a táblázatban. Például, hogy napról-napra emelkedik a hang/videókommunikációra fordított idő? Hogy hétről-hétre egyre több alkalmazás hullik ki valamilyen okból, és marad pár, amit tényleg használunk? Hogy a céges környezetben és a magánéletben ugyanazokat az alkalmazásokat használjuk, vagy két külön világról beszélhetünk?

Satöbbi, satöbbi, most, hogy van időm, ilyen kérdések is foglalkoztatnak. Igazából kitehetnék ide egy kérdőívet, felsorolva egymás alatt az alkalmazásokat mondjuk azzal a kérdéssel, hogy használtad az elmúlt hétben az ASDF alkalmazást munkaügyben csetelésre, hanghívásra, videóhívásra, magánügyben csetelésre, hanghívásra, videóhívásra; vagyis egy sorban hat lehetséges válasz, egy-egy checkbox-szal, hátha mutat valami. (Ezek a sorok még hajnalban íródnak, a bajnokcsapat 9. meccse még hátra van, vagyis ha nem leszek lusta, akkor lehet, beszúrok ide egy apró kérdőívet.)

Bajnokcsapat 9. mérkőzés

A Kövesd utáni szerdán Mórahalomra utaztunk kupameccsre, és gurítottunk egy sima hetest, hazafelé a busz ismét elhagyta Gumót, szóval nem történt semmi érdekes. Hacsak nem annyi, hogy a környékről származó Zsótért a hangosbemondó kisteleki Zsótér Dánielként mutatta be, mintha valami nemesi előnév lenne.

Valamint Proszika, aki akkor még hatalmas kedvenc volt. A kupában hármat lőtt, majd a bajnokin is összehozott egy gólt és egy gólpasszt. Rossi külön ki is emelte:

Az egész heti munka, edzések alapján Prosser nézett ki úgy ezen a héten, aki a legbiztosabb volt a gólszerzés szempontjából.

Az MTK ellen tényleg simán nyertünk, amit mi sem jelez fényesebben, hogy a végén még Nagy Geri is fejelt(!) egy gólt. Egyébként szakadó eső, a szakadó esős győztes meccsek hangulatával. Utóbbi nagyon fog hiányozni az új stadionokból. A bőrig ázás nem feltétlen, de az eső, amiből nekünk is jut, kicsit olyan érzetet keltet, mint ha mi is a pályán lennénk. Az ilyen győzelmeket valahogy jobban tudtuk értékelni.

Ja, és a végén Rossi nem csak Prosserre tért ki, hanem mondott egy ilyet is:

El szeretném mondani, hogy amióta én a Honvédnál vagyok, most először van az, hogy a minőség és a mennyiség is megvan a csapatban. Végre van miből válogatni, mindenkinek meg kell küzdeni a helyéért, kellemes problémáim vannak. 

Hoppáka.

Igazából ekkor még nem is annyira érdekesek ezek a mondatok, legfeljebb elkönyveltük, hogy a végén akár a Videoton és a Fradi mögött összejöhet egy dobogó is, ami azért valljuk be, abban (ebben) az NB I-ben nem éppen a számunkra kiutalt hitbizomány. Toltuk is szépen, csendben a Rossitól megszokott 4-3-3-at, majd jött a téli szünet

és lelépett Botka, valamint Prosser. Na, ekkor vált újra érdekessé a Mister mondandója, ugyanis az addig csak próbálgatott 5-3-2 hirtelen kényszerré változott, és egy téli szünet alatt Kingből és Holcsikából olyan szélsőhátvédeket és szélsőjátékot faragott, amilyet azóta se láttunk Kispesten. A keret valóban megvolt mind darabra, mind minőségre. Plusz Villám Balázs, Balázs Zsolt és Kabangu.

Igény esetén itt a kupameccs adatlapja, itt pedig az MTK elleni meccs összefoglalója kattintható.

A bajnokság állása a fordulót követően:

  1. Vasas 19 pt
  2. FTC 17 pt
  3. Haladás 17 pt
  4. Videoton 16 pt
  5. Honvéd 14 pt
  6. Újpest 13 pt
  7. Debrecen 11 pt
  8. Mezőkövesd 10 pt
  9. MTK 9 pt
  10. Diósgyőr 8 pt
  11. Paks 7 pt
  12. Gyirmót 7 pt

címlapkép: meccs Mórahalmon (saját fotó)


“Egy meccsjegy ára!” jótékonysági kampány. Részletek itt.

🗣 A poszthoz itt lehet hozzászólni: