Fél csapatnyi húsz év alattival mentünk tovább Nemesapátiban

Csácsbozsok-Nemesapáti – Honvéd 0-2 (Magyar kupa, 32 közé)

Ez volt az a meccs, ahol semmi más nem számított, csak a továbbjutás. Mindegy hogyan, csak valahogy, miközben a lehető legkevesebb játékost égetjük el a felnőtt amúgy is szűkös keretéből.

A premissza ismeretében mindössze Kamber és Lovric nevezhető visszajátszónak, ők az NB I-ben jelenleg stabil kezdőnek számítanak. Nemesapátiban együtt kaptak 90 percet. Valamint Zsótér egy kellemes átmozgatásra.

A nagycsapat keretéből rajtuk kívül a cserekapus Nagy Sanyi, az epizodista Kesztyűs és Bocskay, a mostanában mellőzött Nagy Geri, valamint a pár perces Craciun, Gale és Tóth-Gábor neve lehetett ismerős.

A többiek fiatalok.

Életkor szerinti megoszlás a Nemesapáti ellen //

  • 36 // Kamber
  • 35 // Nagy Sanyi, Lovric
  • 32 // Horváth Andris (padon)
  • 27 // Kesztyűs, Nagy Geri
  • 24 // Lukács, Zsótér
  • 22 // Craciun
  • 19 // Cipf, Tóth-Gábor
  • 18 // Bocskay, Szabó Alex, László, Gale, Kocsis Dominik
  • 16(!!!) // Keresztes Noel (padon)
A kezdő 23,909-ről a meccs végére 23,727-re csökkent a pályán lévők átlagéletkora. A csökkenés a Kamber -> Lovric és a Tóth-Gábor -> Kocsis cseréknek köszönhető.

Érdekesség, hogy az a Keresztes Noel is leülhetett a padra, aki a nyáron, az NB III. nyitó fordulójában az Iváncsa ellen még nem töltötte be a tizenhat évet, és emiatt óvhatta meg az ellenfél az amúgy 0-0-ra végződött meccset.


Nagyjából ennyit a meccsről. Egy NB I/tartalék-NB III vegyessel álltunk ki, vagyis jó, netán élvezhető játékot nem igazán várt senki. Lenyomtuk őket egyrészt rutinból, tudatosságból, tehetségből, erőből, és azért, mert nálunk mindenki profi és a futball a munkája.

Tényleg nem érdemes több szót vesztegetni a meccsre.


Mellékesen kedves vendéglátás, elégséges számú büfé, domboldal, napsütés, jó társaság, vagyis igazi őszi kupameccs vidéken, amit annyira szeretünk.