Én hivatalosan nem vagyok sportújságíró. Papíron egykor voltam, de aztán kiléptem, nem fizettem be a tagdíjat, nem akartam közéjük tartozni. Mármint szövetségileg.
Pedig szeretnék sportújságíró lenni. Valahol egy gyerekkori álmom. Viszont nem szeretnék csupán eredményeket közölni, nem szeretnék cerberusok (hálóőrök) robinzonádjairól írni a zongoracipelésre (vízhordásra) hajlamos luzitánok (Európa braziljai) elleni találkozók után, és nem szeretnék semmitmondó anyagokat gyártani tonnaszám, hogy meglegyen a karakter, az oldal, a kattintás. Nyilván, egy lapot meg kell tölteni, azonban ha nincs mivel, akkor nincs mivel. (Valahol itt kezdődne a hozzáértés és/vagy a tehetség, azonban most ne menjünk el ebbe az irányba.)
„Miattuk tart itt a szakma és a közbeszéd” bővebben
