mert célunk csak egy van
Már eleve azt sem értettük, hogy 2014-ben miért az MLSZ(!!!) rendelte meg 193,5 millióért (ÁFÁ-val) az új Bozsik stadion terveit. A feladattal megbízott Óbuda Építész Stúdió időben szállított, és 2015 februárjában, egy szurkolói ankéton képeket is láthattunk a koncepciójáról, majd néhány hétre rá a klub a szurkolókat kérte fel ötletelni, mert a tervek még nem véglegesek, azokon lehet valamit finomítani.
„Február óta már a Nemzeti Sportközpontok nem építi a stadionunkat” bővebben
Deutsch Tamás újra megszólalt futballügyben. Számotokra melyik a legnagyobb hülyeség az írásában azon felül, hogy a Magyar Futball Megújítása == Fedett Stadionok c. mantra itt is előjön? „Áhhh, már vitatkozni sincs kedvem, akkora féligazságokkal teli blődliség az egész” bővebben
Elment a Mágus, és bevallom, megkönnyeztem. A Mágusban benne volt szinte minden, amiért ezt a kis magyar futballt még lehet szeretni. A Mágus egy hús-vér ember volt, aki valóban focit akart csinálni, és nem csak a pályán – az életben is. Harcolta a pénzt, de nem volt manager; csinálta érzésre a taktikát, mert nem volt mögötte szoftver; élte a játékot, mert csak úgy érdemes. Nagyon fog hiányozni. „Ess, eső ess; viszlát, Verebes!” bővebben
Ismét egy olyan meccs, amit coubokban és gifekben szabad csak elmesélni. Kapásból itt van egy kis csárdás Eppel második gólja előtt:
„Így kell járni, úgy kell járni, az Eppel-féle Kondás csárdást így kell járni” bővebben
Hanta egy nagy ravasz, mert most másodszor (első alkalom a Fradi elleni volt két hete) süthetném el az egész csapatot a címbeli díjra, de nem teszem, mert van szerzői hiúság is, és ha a blogtárs ezzel cinkel, akkor csakazértse. Amúgy tegnap, ha nem is az egész csapat, de holtversenyben nem egy srácunk is elvihetné az elismerést, mégis most választok hármat, a többiekről pedig röviden. „Meccsarc: nem evidencia” bővebben
Ez nem lesz egyszerű, de azért tessék egytől tízig elárulni, hogy ki mennyire volt lokiverően jó.
„Osztályozókönyv vs. Debrecen” bővebben
Tegnap a beszámolóban már annyit lelkendeztem a legalább minimál városnézéssel kibővített túrák szépségeiről, hogy most némi fotódokumentációval igyekszem alátámasztani az elhangzottakat, hátha legközelebb más is kedvet kap a kaland kiterjesztéséhez a meccsnézésen túl. Lássuk! „Meccstéma#1: Debrecen sightseeing” bővebben
…közölte jellegzetes érces orgánumán Gumó úr, a megkerülhetetlen kispesti szurkolói élő legenda a mögöttem lévő sorból a Nagyerdei Stadion vendégszektorában, én pedig csak vigyorogtam és bólogattam, mert ez a mondat, ez a hangszín és az épp aktuálisan indokolatlan jó kedvünk a megmagyarázhatatlan győzelmünk előtti utolsó percekben, szóval mindez együtt tökéletesen összefoglalta a kispestiséget, amiért még járunk a kritikán aluli módon szervezett és minőségű magyar bajnokság meccseire magyarfocit nézni. Ebben benne volt Nemes és Olajkár, Kovács Kálmán és Pisont Pista, a Bozsik korzója és az ország bármely benzinkúti WC-jében feltűnő Kispest-matricák, Hrabal és Rejtő, Nick Hornby és Moldova. Meg az életem fele. „„Amíg élek, ezt akarom látni”…” bővebben
Nagyon ki lehettünk éhezve a jó kapusteljesítményre, ha egy hazai Vasas elleni 0-0, és egy rekordszámúan kevés osztályzatot hozó dunaújvárosi MTK elleni 0-1 után is simán Horváthot hozzuk ki a legjobbnak. Az első meccsre kapott nyolcas eléggé érthető, és a másodikon se védett rosszul, hetese inkább köszönhető a többiek relatív gyengeségének. Ha a fejesgólunk bemegy/megadják, talán minden máshogy alakul. És ez így van jól.
A kellemetlen rész azonban az, hogy nem tudtam erről a két meccsről egyetlen saját képet sem kitenni, amin Horváth rajta lenne, kivéve ha bevállalnám a kezdés előtti díszsorfalat a Vasas ellen. Dunaújvárosból kép sincs, de ott szerencsére az MTK fotózott, így ezt láthatjuk a poszt elején.
