Amikor a hetvenedik perc környékén bezárják a büféket, akkor tudod, itthon vagy

A Felcsút-Kispest beharangozója helyett egy semmitmondó kesergés következik.

kérik a nyomorért kiharcolt tiszteletkrediteket, amik igazából nekünk járnak

írta az imént Á. cseten a hungaropoolistákra.

Remek mondat, megérdemli, hogy átfordítsuk örökérvényűre. Egyrészt, ugye, itt van Kuttor, aki a semmiből jött Mezőkövesd edzőjeként fakadt ki az Új Magyar Futballra, hogy jajj, szegény mi, az egész világ ellenük, ez így nem fair, nem tisztelik a munkánkat, satöbbi.

Aztán ott van a liverpooli harminc év, és a magyar közösségi tér viszonya, ahol órák óta más sem olvasható, mint évtizedek nyomora, amikor nekünk semmi sem sikerült, pedig. Az mindegy, hogy ebből a harminc évből látott három BEK-döntőt és két angol bajnokit, az egyiket 2004 környékén, a másikat talán tavalyelőtt, de az is lehet, hogy egy évvel korábban, és nem is biztos, hogy teljes meccs volt, lehet, csak félidőben kapcsolt oda. Micsoda kín volt, micsoda kín. (A köcsög ébresztő rosszul volt beállítva.)

Eközben mi rongyosra áztunk Győrben, kilátástalanul bámultunk ki a fejünkből valami december eleji pápai meccsen, ami arról dönt, hogy ki lesz télen a tizenharmadik; Hévízen, Dabason és hasonló helyeken játszottunk bajnokit – magyarul átéltük a Valódi Szenvedést.

És mi a jutalmunk?

“Amikor a hetvenedik perc környékén bezárják a büféket, akkor tudod, itthon vagy” bővebben

Hátha megzavarja őket, hogy mi játszunk hazai pályán, mert

spongyabob_es_patrik_dagonyazikazt hiszem más reményünk nemigen lehet az MTK ellen. Értem, hogy vannak, akik szerint Rossi a megváltó, aki a dekadens, fogalmatlan Csábi után majd elvezet minket a valhallába, vagy, ha oda nem is, a 13. hely környékére. Meg azt is értem, hogy ezek az újak igazából erősítések, és mi jók vagyunk, jók leszünk, hinni kell a csapatban.

Viszont én nehezen tudok hinni.

“Hátha megzavarja őket, hogy mi játszunk hazai pályán, mert” bővebben