…amihez persze a Diósgyőrnek is lesz egy-két szava, szóval nem ilyen egyszerű a helyzet, mint ahogy azt a posztcím sugallja. A mai találkozóval végérvényesen belépünk az idei idény hosszú hajrájába, mind a meccsszámot tekintve (8 meccs van hátra, kvázi az utolsó negyed jön), mind pedig a sajátos belső szakaszolásunkat nézve (a Diókkal kezdődik a közvetlen vetélytársak és a dobogósok elleni flúgos futam), ideje tehát nagy levegőt vennünk, a koncentrációs fokozatunkat maximumra járatni, és leszegett fejjel, de tiszta aggyal elindulni a csatákba. Kissé patetikusan fogalmazok, elismerem, de a tavasz meg a tét ilyen hatással van rám.
Megszokhattátok, hogy beharangozóink nagyjából két sémát követnek. Vagy szigorú tényadatokkal és statisztikákkal (esetleg patent rw-i meccsemlékekkel az adott ellenfélről) tarkítjuk a posztot, és lehetséges összeállításunkról elmélkedünk; vagy a szubjektum területére tévedve gyerekkori hanta-memoárok sorjáznak a cikkben a Hunyadi mozi melletti parkolótól kezdve az Ámor presszó megidézéséig, esetleg rw-nél szakad ki az életérzés-zsák, és ír mindenről, ami az eszébe jut. Ez utóbbi verzió az utóbbi szerzőnél tavasszal különösen esélyes, révén úgy vonzódik az említett posztíró ezen évszakhoz, mint Verebes Mágus a nyugati autómárkákhoz és a márkátlan sapkacsodákhoz. Most is ez a helyzet, a héten teljes erővel dübörgött a tavasz Kispesten is, és Wekerle ilyenkor felveszi a legszebb arcát az évben, minden kertben kirobbannak a gyümölcsfák virág-gánátjai, az utcasarkokon a díszmandulafák rozsdavörös levelei közt a rózsaszín sziromrengeteg, az aranyeső és japánbirs bokrok színkavalkádja válik a telep természetes lampionsorává a szélesebb utcák árokpartjain, míg a kisebb közök megelégszenek a kertekből kikandikáló tulipánseregekkel. Egyszerűen elképesztő a hangulat ilyenkor itt, az ember belepezsdül.
És hát nálam bizony a Wekerle-Kispest-KISPEST (=Honvéd) fogalomhármas, azaz a lakhelyemül szolgáló ódon munkástelep, maga a dél-pesti kerület és annak koronaékszere, a vörös-fekete klub elválaszthatatlan triászként adják az önazonosságot jelentő belső tudati alapot, így ha Wekerlén robban a kedvenc évszak, akkor jókedv robban bennem is, és rögvest kapcsolódik mindez a Honvédhoz, és ahogy hétköznaponként estfele tartok haza a fűszeres virágillat-áradatban a telep utcáin, rögvest régi tavaszi emlékek ugranak be, és szinte csak KHFC-emlékek.
Így például 1998-ról, a már blogunkon is sokszor megénekelt Bárányosos dekázásról, a Határ utat elözönlő DVTK szurkerekről, Calin emeléséről és a február végi időpont ellenére hamisíthatatlan tavaszról. Ugyanazon idény áprilisáról, amikor a DVSC elleni hazai 5:0-t követően sétáltam haza az Adyn. Már elég régóta autóval járunk ki meccsre, mégsem tudom kitörölni azokat a hazasétákat, amik győzelem esetén 5 percnek sem tűntek, főleg tavasszal (még a másnapi matekdolgozatot is felejteni tudtam). Szóval rengeteg tavaszi élmény és szinte mindegyik csak Honvédhoz köthető, ezért van az, hogy bár az utóbbi szezonjainkban (kivéve a tavalyi Rossi-s évet) rendre az őszeink a jobbak, tavaszra esünk össze vagy adjuk el az ősszel összekapart pontelőnyöket, régen, a „boldog” korakilencvenesekben és a kevéssé boldog későkilencvenesekben mindig is a tavasz volt az „igazi” félszezon. 1995-ig általában akkor mentünk rá a bajnoki címre az őszi felvezetés után; 1995-öt követően pedig őszönként kieső pozícióba csúsztunk, hogy tavasszal őrült hajrákkal megmeneküljünk. (Direkt sarkítok, ne szóljatok rám – de a lényeg azért át kell jöjjön).
Így már talán értitek. A tavasz az tavasz, a legszebb szakasz az évben, és régebben nem csak a fejemben, de a valóságban is ezzel harmonizált a Honvéd életciklusa. Most is telve tehát az ember reménykedéssel és várná a pozitív fordulatokat, és a tavalyi évben ez az igazán kegyetlen, hogy a bronz-csodával megint elhiteti velünk a focisors, hogy ez a mi igazi helyünk, hogy a korakilencvenesek és a ma között eltelt idő csak pauza volt, csak interregnum, és most megint helyreáll a világ rendje, és tavaszonként a zöldülő jegenyék ismét kispesti sikersorozatokra tekinthetnek le a magasból a Bozsikra pillantva. Pedig nem ilyen egyszerű a helyzet, ezt azért érezzük belül, és ha nem éreznénk, akkor adott időközönként egy-egy szőrös kövesdi vagy kecskeméti kéz a tarkónkra csap, hogy „kiscsávó, ez még nem Amerika”.
Zárásként még annyi pozitív hitfröccsöt még mindenképp ideöntenék, hogy a DVTK-t valahogy mindig verjük itthon (kivéve ha Supka van éppen 0:1-szériában és a csapat fele hercegfalviasodik, hogy egy egykori 1909.hu-s bonmot-t idézzek). Tényleg mindig. Ha tré formában vagyunk (1999), akkor is, ha szárnyalunk (2011), akkor is, ha kiesés elől menekülünk, akkor is (2010), ha a csapatunk még alig állt össze, akkor is (2012), ha összeállt, akkor meg perszehogy (1992 tavasz), ha NB1B-ben mutatkozunk be, akkor is (2004), ha a Diós szárnyal, akkor is (1998), ha a Diós katasztrofális, akkor is (1992 ősz).
Tavasz van, számmisztika, kellemes kora délutáni derbi, RW is pozitívan harangoz be, ilyenkor jönne pofára esés, mondhatná a rezignált olvasó, de ma nem jöhet. NEM JÖHET! És hogy azért szakmaiak maradjunk, búcsúzóul felkarmolok ide egy vágyott kezdőcsapatot, cserékkel, aztán hajrá, jöjjön az a délután és tartsuk a hagyományt! A tavasz meg tomboljon tovább.
Kemenes – King (Botka), Lovrics, Ignja, Baráth – Hidi, Vécsei, Nagy Gergő (Zsivány) – Bonazzoli, Daud, Lupoli (Prosser).
Én kezdek mostantól nyugiba süllyedni, mert jönnek a nehéznek kikiáltott meccsek, vagyis a sorozatos győzelmeink, és mondjuk egy vereség a Lokitól meg furamód az MTK-tól.
Dobogót szagolok a levegőben.
A mai és a múltheti, peches meccsek voltak, egy két győzelemmel újra ott leszünk a tűz közelében!
Nagyon tetszettek a sorok, ezt a wekerlei életérzést valóban csak úgy lehet átélni, ha itt lakik az ember vagy erre jár, sétál egyet!
Kicsit talán fura is a kérdés felvetés és amolyan lokálpatrióta turisztikai fílingje van, de kíváncsi lennék a csapatból mennyien jártak már Wekerlén, hányan ismerik ezt a világot? Persze tudom nem ez a kulcskérdés, de szerintem minimális azok száma akik beleszagoltak már ebbe a világba, pedig naponta járnak-kelnek autóikkal a felemás talajviszonyú Ady Endre úton. (Leginkább az europarki Caffe Companiban vagy a Hópehelyben lehet összefutni egyébként szeretett klubunk szeretett játékosaival tapasztalataim szerint).
Úgy 1-2 éve egy online chet során rákérdeztem Hemi bára,hogy ismeri-e Wekerlét és nem tartja e rossz ötletnek, hogy egy éppen aktuális Wekerle vagy éppen Székelykapu nap ( már nem emlékszem melyik volt éppen soron) alkalmával egy sátorba kivonulhatna a klub. Jöhetne az Akadémia, pár játékos, piros-fekete lufik, beszélgetés, pár matricaosztás stb.
Éppen azon a hétvégén vasárnap hazai mérkőzés volt és egy egy ilyen szombati hírverés egy olyan kerületi eseményen ahol több ezren megfordulnak, nem lett volna rossz hírverés (szerintem).
Az öreg válaszában elismerte, hogy nem ismeri Wekerlét, sem a rendezvényt, de jó ötletnek tartja és továbbítja a marketing osztály felé az ötletet.
A választ a nagyon „szimpatikus” és kreatív marketing igazgató úrtól azóta is várom…….. :)
Nem rengette volna meg a világot és nem lett volna telt ház tudom a másnapi mérkőzésen, de szerintem ilyen apró lépésekkel, meg pld. olyanokkal, hogy 1-1 játékos elmenne egy kerületi iskolába a kissrácok tesi órájára lehetne klub imázst építeni, szurkolókat visszacsábítani a mérkőzésekre.
Na mindegy, elnézést is a feni szubjektív eszmefuttatásomért, de én teljesen másként látom a való helyzettel szemben azt, hogy miként kellene szurkolókat visszacsábítani, miként kellene, lehetne ezen a területen működnie egy klubnak.
Szóval a mai meccs!
Nem a legjobb előzmény, hogy két vereség után jönnek a miskolciak…..
Nagyon szimpatikus volt a részükről, hogy a felcsút elleni hazai meccsükön kitették a KISPEST-PUSKÁS-HUNGARY drapériát az ultráik! Köszönet érte és ez nagyon szimpatikus lépés volt, nincs is baj szerintem a szurkolóikkal, rengetegen lesznek most is és remélem valahol ezt a gesztust mi is respektáljuk és nem lesz semmi verbális üzengetés.
Szivics mester nagyon optimista és győzelmet vár! Én meg nem tudom mi fog kisülni ebből,…….. ha a múlt pénteki Mezőkövesdi formát veszem alapul akkor nagyon meleg a pite…..
BAZ megye csapatai elleni statisztikánk ebben a szezonban, az eddig a megszerezhető 9 pontból 0 pont……remélem azért a nap végén kozmetikázunk valamit ezen az arányon.
Akár úgy is, (mint a Dió elleni őszi meccsen volt) hogy beszáll a kispadról egy eddig soha nem ismert meglepetés játékos. Talán emlékeznek még párán ez volt Thomas Job bemutatkozó mérkőzése, amiről a szenzációs klub kommunikáció elfelejtett hírt adni és csodálkoztunk nagy szemekkel, hogy ki ez a figura ott aki éppen pályára készül lépni csereként. Talán bízhatunk most is egy ilyen kellemes előhúsvéti meglepetésben a klub részéről és talán mondjuk egy Vadócz Krisztián titokban már leigazolódott és egyszer csak a Bozsik gyepére lép :)
Bizakodjunk, szép az idő és jöjjön mindenki 2-kor a Bozsikba, legyünk minél többen!
Tegnap sikerült egy ma hajnalig tartó leittasodásba bonyolódnom, így skippelem a 3D élményt, marad a Duna Tv.
A cikk pörfekt, lassan lehet nyomtatni az itteni beharangozókat és árulni az ajándékboltban :)
Diarra-t a padon se lássam, Holender is pihenjen. Kérnék 3:0-nál kísérletezést: Kozma Ricsi, Lőrinczy, Csábi Mihály… Legalább a padra üljenek le a Mancini-k meg a Diarra-k helyett és ők szálljanak be.
A cikk végén tálalt kezdő jöhet.
Lupoli, ha kezdő, és csak fele annyit tesz a közöshöz, mint Kövesden, már nem lennék egy diósgyőri helyében sem :)
Valami pozitívat érzek. A kövesdi zakó sem tudott lelombozni.
Szerethető a csapat, jó az idő, én is egész szépen kezdem magam összekapni az alkohol-abúzus után: 3-1 ide!
Én speciel az összeállításban a Nagy Geri helyett esetleg a Holendert szerepeltetném, mert
1. tanuljon meg a csapat javára tenni, ne csak önzősködni
2, támadáskor húzzon fel a baloldalon és adjon be, mert azt azért néha tud.
.
Nohát… Kikaptunk. Egy gonddal kevesebb: a bronzot el lehet engedni. Az általam szezon elején mesésnek gondolt első hat hely valamelyikének megszerzését viszont nem kellene elszalasztanunk. Rosszak nem voltunk (nem rosszabbak, mint a győztes, bár a meccs elég harmatos színvonalat képviselt), csak meddők és pechesek. Rossi-val egyetértek, kár szapulni bárkit is. Anyagi eszközök és lehetőségek tekintetében kishalak vagyunk egy Videotonhoz, egy Debrecenhez, egy Fradihoz, egy Győrhöz képest. De akár még egy Diósgyőrhöz képest is. Ők úgy vásárolgatnak, ahogy akarnak, majdhogynem annyit költhetnek hazai viszonylatban, amennyit nem szégyellnek, mi meg egy az asztalon felejtett morzsákat föleszegető FIATAL, és hozzájuk képest csóró csapat vagyunk.
Egy tenyésztőtelep.
Szálljunk vissza a földre némi bronz kecsegtetődés után: valóban ennyi van bennünk, amennyit láttunk mostanság. Az 5-6. helynél semmiképp sem több, de már a 6. hely is kisebb csoda lenne. Ez a csapat, ez az állomány egyelőre ennyire képes. Kár anyázni, mert attól jobb semmi nem lesz.
Reméljük, hogy a játékospolitikánk változik valamelyest és a fiatalok mellé legközelebb nem akkor keresnek majd rutinosabb játékosokat, amikor már 15x fölmosta velünk a padlót július-augusztus-szeptemberben a Vojvodina és a fél NB1. Több lehetőséget a csikóknak, pl. mit veszítünk azzal, ha egy Prosser kezd Job helyett és nem fordítva?
Nagy baj nincsen szerintem.
Kár Kövesdért és kár a mostani -3 pontért, de szerintem ez a csapat továbbra is szerethető és tisztességgel végzi a dolgát a pályán. Nem jól, tévedés ne essék, vagyis nem elég jól, de tisztességgel.
Szombathelyre pedig cipelhetünk egy temetőkapunyi reményt: FELTÁMADUNK!
:)
Feltámadunk? Sajnos nem hiszek benne….. Az összeállításról mondott szavaidra is legyintek, volt egy két jó összeállítás, aztán jött vissza a kavarás. Job nem volt most sem hasznos, egy rendes beadása sem volt. Vécsei nem a helyén játszik, így nem használ annyit a csapatnak, mnt amikor a saját posztján játszatta a Mester. Daud kell, Bona elé, de nincs ott, vagy nem játszik. Diarra meg nem kell, de játszik néha. Godoy sehol, Nagy Geri bár ügyes srác , egy 190-es hátvéddel szemben nudli, ma is bebizonyosodott. Egyszerűen nem célszerű az összeállítás.
Nem akarom tépni a számat, de a kapusposzton változtatni kell, különben nem fogunk előrejutni. Hidi, Boti, Bonazzoli és Lupoli kitett magáért, küzdöttek becsülettel. Ennyi volt. A bíró a sokadik már, akinek csőlátása van-
Döbbenetes az, hogy 0 helyzetből kaptunk 2 gólt, mi meg „szokás szerint” semmit se lövünk be és minden kipattan :( :( és igen, kapusposzton váltani kell, már nem az első bakija volt ez Szabinak…
Baki? de finoman fogalmaztál :)
Ja, és Job aztán ma abszolút kiverte nálam a biztosítékot. Hol volt vajon Daud?
úgy tűnik Rossi nincs rendben mentálisan…ez látszik a csapaton is… :( sok a duma, a hiszti, kevés az alázat és a koncentráció… váltani kéne.
Egyetértek! Mindamellett, hogy a maximumot szeretné kihozni a csapatból, már már a csapat megítélésének kárára viselkedik és a bíróknak is kezd tele lenni vele a tökük….Ma is mit magyarázott a negyediknek a partvonalnál és az idővel kapcsolatban volt valami vitatkoznivalója (eléggé érthetetlen). Lehet h a bírók igazságtalan bíráskodása is kicsit már az Ő lelkén szárad.
Most olvasom az nso.hu-n „Marco Rossi: Nyugi, hét meccs, és már nem vagyok edző!”
láttam, ezért is írtam…:/ olyan mint 1 zsarolós, hisztis ….(nem akarok csúnyát írni)
Előrebocsátom hogy 30 éve honvéd szurkoló vagyok.Bántás nélkül írom.A Kispestnek minden körülmények között a bajnoki címért kell harcolnia.Ha nem megy akkor a Tulaj úr maradjon az utánpótlás kizsákmányolásnál adjon el mindenkit akiből pénze van,de legyen egy csapatunk akire büszkék lehetünk.Minden meccsen kint vagyunk de ez nem mehet Így tovább.Hihetetlen hogy nekünk nem lehet 3(!!) normális játékosunk akire pénzt kellene áldozni!Csak egy példa: ha Suljic lenne középen elöl meg Torghelle, Martinez rohamozna nem lenne több esélyünk?És igen venni kellene egy jó kapust is!