Mastodon

Ontivero a Kiserdőben

Időutazás 10 perc sétával

Talán múlt héten jelent meg Fanta posztja a saját Corona-lélekszindróma anamnéziséről, hogy hogyan éli meg ezeket a heteket. Gyanítom, sokan így (vagy hasonlóan) vagyunk ezzel, sok kiegészítést így nem is tennék a leírtakhoz. Inkább egy kapcsolódó élményem-kettősömről számolok be, ami előbb a múlt vasárnap, aztán tegnap történt meg, és sokat tett a lelki egyensúly simogatásáért.

Már nem emlékszem pontosan, de lehetséges, hogy a posztban tudat alatt elrejtettem némi mértéktelen propagandát az LMBTQ-s wekerlei nagy fakopáncsok mellett, így erre érzékeny olvasóink ugorják az írást és várják meg a válogatott kibeszélőt.

“Ontivero a Kiserdőben” bővebben

Napikispest 2021.02.18.

  • [6:30] Horváth Feri // ahogy az várható volt saját stábbal fog dolgozni., és a nevek se jelentenek semmiféle meglepetést: a pályaedző Szamosi Tamás, a kapusedző Borsos Vilmos lesz. (via honvedfc.hu) Mindkettőjüknek van kispesti kötődése: Szamosi itt nevelkedett és évek óta az öregfiúkban játszik (bónusz, ugye, a szinte kötelező kispálya Dunakeszin), Borsos* pedig dolgozott már nálunk a nem éppen szépemlékű 2002/2003-as szezonban Duró Józsi stábjában.
    • *_ a neve akár meglepetés is lehetne, hiszen Dunakeszin Tóth Iván, a korábbi kapusedzőnk védett akkoriban. Borsos Balmazújvárosban és a Haladásnál is együtt dolgozott Horváthtal.
“Napikispest 2021.02.18.” bővebben

Azzal a mondattal kívánok Boldog Karácsonyt, ami igaz a Honvéd bajnoki címére és az RW posztolásra is: “Jobb későn, mint soha!”

Szóval az van, hogy amire már senki nem számított, még Fanta úr sem, hisz délczegen elköszönt ma délelőtt napokra, blogfrissítések elől zsírgőzzel mentve fel magát, és már annyira se bízott bennem, az elmúlt hónapokat tekintve, joggal, hogy lesz valaha valami RW poszt, pedig lesz, mert ha Karácsony van és életérzés poszt kell, akkor jön RW, főleg hogy hosszú-hosszú hetek után végre fújhattam egyet, meló-suli-diplomamunka-vizsgák-beadandók-határidők káosza után most végre én is sóhajthatok egyet és végre megint van időm az igazán fontos dolgokra, úgyhogy Kispest, Wekerle, Karácsony, Bajnokcsapat, Öcs, Fater, Csakblog, RW, Hanta, Ábel, OldBabar, hangulattolulás, életérzés, lesz itt minden, Boldog Karácsonyt minden olvasónak! “Azzal a mondattal kívánok Boldog Karácsonyt, ami igaz a Honvéd bajnoki címére és az RW posztolásra is: “Jobb későn, mint soha!”” bővebben

BUÉK + pár helykitöltő életérzésbonbon RW-től

Elérkeztünk 2016 utolsó és 2017 első napjához, Boldog Új Évet kívánunk minden olvasónknak, magunknak pedig összességében egy penetránsan vörös-fekete évet, olyat, amire 365 nap múlva visszatekintve elégedetten mondhatjuk, hogy 2017 KISPESTI ÉV volt. Hogy ez miben áll, azt rátok bízom.

Búcsúzóul ezekben az ünnepi (és az engem évvégeken mindig elkapó elmélkedő) hangulatban következzen 3 rövid kis RW-karcolat egy wekerlei Kispest drukker sztenderd téli szünetéről. “BUÉK + pár helykitöltő életérzésbonbon RW-től” bővebben

Beharang helyett

Útra készen
Útra készen

Időm nem sok volt a héten, a következőkben se lesz sokkal több, így betársulok Hanta mellé a rövidposztos lét gyönyöreit kiélvezendő. Annyi miniszabit azért össze tudtam kaparni, hogy a délelőtti melózás után most viszont fölpattanjak, és zúzzak el a találkahelyre, ahol a többiek már várnak. Szóval, amíg az ablakon túl tombolnak a Wekerle-napok, 3 órán belül a harmadik mikrofonos lovasszekér zötykölődik el előttünk fennen hirdetve a telep és körútjai történetét, amíg Doki barátom és Öcsém már cigánykerekeznek a borút sátrai között, amíg Fater osztálytalálkozóra készül izgatottan, amíg a vénasszonyok nyara nyomja az utolsó frontális támadását, addig én szépen összepakoltam és csakblog on tour. Októberben úgyse lesz nagyon időm országot járni, úgyhogy jó ideig a mai lesz a finálé. Remélem a srácok átérzik, és valahogy nyerünk – olyat még úgyse éltem át a Vasi székhelyen.

RW baby, Go!!!

Három pontra mennénk a tomboló tavaszban…

wektavasz…amihez persze a Diósgyőrnek is lesz egy-két szava, szóval nem ilyen egyszerű a helyzet, mint ahogy azt a posztcím sugallja. A mai találkozóval végérvényesen belépünk az idei idény hosszú hajrájába, mind a meccsszámot tekintve (8 meccs van hátra, kvázi az utolsó negyed jön), mind pedig a sajátos belső szakaszolásunkat nézve (a Diókkal kezdődik a közvetlen vetélytársak és a dobogósok elleni flúgos futam), ideje tehát nagy levegőt vennünk, a koncentrációs fokozatunkat maximumra járatni, és leszegett fejjel, de tiszta aggyal elindulni a csatákba. Kissé patetikusan fogalmazok, elismerem, de a tavasz meg a tét ilyen hatással van rám. “Három pontra mennénk a tomboló tavaszban…” bővebben