…mert másért nem nagyon születik meg ez a poszt. Két hét RW csend után végre én is hazatértem magyar és kispesti földre, tegnap meg is jelentem a korzókorlátnál, de csak mára jutottam el odáig, hogy  a tegnapi nap krónikáját ide is bevéssem, ami részben okafogyott cselekedetté vált, hisz a tegnapi beharangra adott kommentekben jobban kiveséztétek a meccset, mint Tóth Bálint a nagy bohócliger rögvalót a csütörtöki, azóta klasszikussá érő Zuhanyhíradóban… ráadásul Hanta is feldobott egy kibeszélőt az (ahogy látom) esküvői nem-másnaposságában (vagy más-másnaposságában?). Boldogok a sörisszák. Úgyhogy most akkor csak pár gondolat, sok ezek közül visszaköszön a tegnapi és ma délelőtti hozzászólásaitokban is, vagyis tényleg csak a rend kedvéért, legyen az MTK meccs is bekaristolva a blog nagy virtuális kőtáblájába….

Akkor az RW féle meglátások, hangulatok, vélemények:

Rég nem érzett szezonvég

Igen, ilyen típusú, hangulatú szezonzárás, ilyen semmilyen, szürke, legyen-már-vége hangulat szerencsére viszonylag régebben volt nálunk. Volt tragikus (kiesés, DVSC elleni 0-7-es kupadöntős), és eufórikus (MK sikereink, tavalyi bronz), vagy részsikeres (bennmaradás Moralessel, Supkával). De ez a tegnapi nap engem a késő kilencvenesek, valahol 10.-13. helyek körül záródó szezonvégeire emlékeztetett, amikor csöndben kimegyünk, de ez még annál is rosszabb volt, itt még csak nem is hőbörgött senki, csak néztünk ki a fejünkből. Mindez főleg a tavalyi szombathelyi hazaúttal összevetve fájó kontraszt. Persze olcsó megoldás lenne most nemzetisportosan klubpusztulatot vizionálni, én sem teszem, csak csöndben megjegyzem, hogy ez nem volt jó élmény.

Pedig volt egy első félidő…

…amibe kapaszkodik az örök optimista típus, és most még valamennyire én is. Szemben a 3 évvel ezelőtti Szalai interregnummal, a mostani Simon-féle kisetapban legalább látszik némi tudatos elképzelés-kezdemény, az akadémista múltú fiatalok sokat futós és passzoló összjátéka néhol élményszerű! Csak néhol meg hihetetlenmód csalódáskeltő is, Vernes és Holender pl. totál leeresztett formailag mostanra, noha mindketten nagy értékeink. Hol van a tavaly fontos találatokat szerző Rikárdó, és hol van az ősszel csodagólokat is hozó kicsiFilip? Hát tegnap halovány alteregóik voltak csak fenn a pályán. Szorítunk, hogy a majdani új tréner mellett visszataláljanak a helyes útra. Vécsei tegnap tök jól mozgott, de hamar elfáradt, az első félidőben meg Nagy Geri is jól pörgött, Botka Endit ti is sokan dicsértétek, joggal, és Hidi Patya is jól muzsikált. De jött a buta Ignja falt (a kopasz szerb Keller Fatert játszott volna, de a bíró nem  díjazta azt a lökést, amit az exfradista védőnek rendre elnéztek 10 éve az NB1B-ben). És jött Kanta. (Nem volt tegnap kinn végh hanta erre jön a vég: Kanta. Bocsánat.)

És ezzel az összeomlás.

De miért is omlottunk össze? Egy tét nélküli meccsen? A jó-jó, de nem végletekig acélos, ráadásul ezúttal sanyikamentes  MTK ellen? Simon Miki nagyon szimpatikusan el is ismerte ezt a sajtón, sőt, ő hozta elő az NS-es kollega dicsérő kérdésére (jó első félidő, biztató játék), hogy ezzel az összeeséssel mindet elrontottunk, és nagyon csalódott. Mondjuk a hiba okát még ő sem vázolta fel, de legalább a problémát látja, hisz kimondta: nincs húzóember, lelki vezér a csapatban. Hát igen: miről pofázunk mi itt már vagy fél éve? Pontosan erről. Ti a kommentekben, mi a posztokban. Hogy hol a tapasztalt gerinc? Anélkül nem megy hosszú távon semmi… Hiába nagy tehetség Báló, hiába fejlődött fel végre Patya, hiába pislákol a talentum Vernes Rikiben és Holender Fülöpben, hiába nevelünk ki olyan egyszer_majd_az:NB1_legjobb_védői_lesznek srácokat, mint Boti vagy Endi, ha nincs ki mellé beszokniuk, ha nincs, aki jótékonyan seggbe rúgja őket, ha elszállnak, ha nincs, aki  az arcukba ordítja az önbizalmat és a spirituszt, ha bekapjuk a demoralizáló gólt.

Tudom, más szint, de tegnap a spanyol Honvéd, az Atleti kapott végletekig lélekromboló, SQUAD-rakéta erejű gólt a Barcától, én temettem is külhoni kedvenceim (mióta kedvelem őket, 1995 óta, mindig a lúzerség mintaképei voltak), de nem úgy ők magukat és az edzőjük őket! És mi történt? A rutinos mag (Juanfran-Godin-Raul Garcia-Villa) vezetésével és a cséká Gabi ihletett játékával sikerült is egyenlíteni, noha 2 legjobbjuk 15 perc után sérülés miatt már a cserepadon ült!

Na ez hiányzik nálunk. Tavaly ez a katalizátor Lanza szintekkel kimagasló tudása és Leandro robbanékonysága volt, korábban Botis nyugalma és Zelenka tapasztalata, azelőtt Szabó Tibi, Szmicsó, Bogdanovics délszláv rutintengelye. Ma? Na ezért kéne hozni értelmes gerinc-arcokat, és nem Cordella vagy bejövős-vagy nem bejövős lurti-szemeteit. Bocs.

Szóval volt itt tegnap

kis pozitívum, sok vészterhes felleg, de még inkább egy félig kongó stadion, üres, hangulattalan percek, már magából poént kiizzadni sem tudó korzó, ahol lassan több a zsíroskenyérrel szemmeresztve próbálkozó angol turista, mint mi Kispestiek. Mi is hol vagyunk? Egyfelől persze ki kíváncsi erre a tré produkcióra, másfelől főleg jövőre egy várhatóan fiatal csapatnak nagyon kéne majd a mögéjük állás, mert ebben a Hidegkuti-stadion feelingben egy rossz rajttal úgy zúghatunk le a B ligába, mint a makonya Budovinszky a Nyíregy stadi lépcsőjén, civilben a 2005 tavaszi vendégjátékunkkor. Az se volt szép, ez se lenne az.

Pedig egyszerű lenne a recept:

nem rossz a mostani keret-alapanyag a sallangokat leszámítva. Tartsuk meg a fiatalokat, hozzunk egy lélekdoppingoló vetélytárs kapust, vagy egy pszichológust és egy új kapusedzőt Szabi mellé, egy szervezni tudó RUTINOS (tetszik hallani ott a klubházban? R.U.T.I.N.O.S.!) középső középpályást, Keitát fogyasszuk le, és mellé még szerezzünk egy bármikor gólt lőni képes tagot (vagy csatárt vagy támadó középpályást). A légiósok közül Alci, Job, Zsivány maradhatnak, a többi mehet, vagy Ignját valami csoda folytán tartsuk megy (Ábel szurkertárs a sérülést látva már abban bízott: hátha így marad. Itt tartunk. Tragikus, komikus). De ha tényleg megy a cacaki böllér, akkor méltó, RUTINOS helyettest kérünk. (ismét csak halló, klubvezetés: R.U.T.I.N. a kulcsszó!). Ennyi, nem egy nagy varázslat ez. Persze Kispesten semmi sem egyszerű, néha azt érzem, mi vagyunk a Bohócliga nagy Enigmája.

Pedig rébuszok helyett most egy egyszerű megfejtés nagyon elég lenne nekünk!

Fotó: telesport.hu.