Az van ugye, hogy az új raklapnyi fenomeno között többen talán Ontiveróra voksolnánk látatlanba’, mint tényleges nyereségre, az arc pedigréje, posztja, eddgi klubnévsora valami halovány reménnyel valóban kecsegtet.
A hivatalos honlap beszámolója alapján a srác lelkes is, nagyon bejön neki Budapest, és ígéri, hogy nagyot akar alakítani, hogy aztán visszamehessen a Galatához. Most lépjünk túl ezen, hogy a fő cél számára az anyaklub, ahova mi csak ugródeszka vagyunk jó esetben, ez ma már tényleg így működik (persze attól még nem kell tetszen, de ez van).
Ám miközben a holnapunk délczegen leközli a fenti intit, a Baráth Boti sérüléséről beszámoló hír közepén szemérmesen közlik: “Ontivero combhajlító izomsérüléssel érkezett Törökországból, a teljes felépülés még 4 hetet vesz igénybe.”
13 fordulós a tavaszi szezon, az testvérek közt is három hónap. Az igazolási időszakunk ékköve erre a három hónapra jön kölcsönben, hogy a jelzett 13 hétből 4 héten át épülgessen felfele, ja, mert hát sérülten hoztuk el. Utána erőnléti önutolérés, formába lendülés, ha minden jól megy, az utolsó fordulóban a Pápa elleni ki-ki meccsen már csúcsformában veszélyeztetheti a Kukás kapuját. Ja, a szezon meg ennyi volt. Reméljük az NB1-es tagság nem.
Néha úgy érzem, a Régi idők fociját írjuk újra, XXI. századi kivitelben.