Nos, tegnap a hantai beharangozás végül megvalósult, valóban a Guriga lett a megoldás, ahol családias hangulatban (értsd: szűk kis társaságunkban), bónusz szakkommentátorral, decens Kőbányaik (Jutalom a nap végén…) mellett néztük végig a némileg agyzsibbasztó színvonalú paksi találkozót. Sokkal okosabbak persze most sem lettünk a sorsunkat illetően, az üzembiztos Rossi-iksz leszállítása már nem lepett meg senkit, a Pakson hagyományosan unalmas meccskép sem, de legalább a szünetben meghallgathattuk az év szakmai mondatát Bozsik Pétertől, sőt, a “Ke-me-nes Sza-bi, Ke-me-nes Sza-bi” rigmus alternatívája is megszületett a Guriga homályában úgy este fél 9 körül, és ezek sem utolsó élmények!
Azért ha valaki az első 20-30 percben odaül mellénk, és a fülembe súgja, hogy az egyik legjobb hangulatú meccsnézésem lesz ez a csakblog története alatt, szimplán rendelek az arcnak egy unikumot, hogy igya meg, hátha attól jobban néz majd ki. Mármint ő. Mert a meccsen az sem segített volna (apropó unikum, a csapos néni mesélte, hogy évekig járt hozzájuk egy idős arculat, aki minden reggel, kímélendő a szervezetét, csak egy alkoholmentes sört ivott náluk. Csak egy mentes sört. Ja, meg egy vodkát. Czukk!). Kegyetlenül nem történt semmi a kegyetlenül iramtalan találkozón, mi a hiányzó kulcsembereink nélkül is hoztuk a Ce Cazzo Minimálprogramot, a Paks pedig a klasszik CsertőiReli-féle szürkületet. De legalább Bartha fejre tiszta Khedira, állapíthattuk meg, meg azon tűnődtünk, hogy hol van Gyuri szurkertárs, aki már 20 perce késett. De aztán ő is megjött. Ő igen, a játék a képernyőn nem. Mi menti meg ezt az estét?
Nos nem mi, hanem ki. A 35. perc környékén csapódott ki a Guriga ajtaja, és a betóduló esti hűvös levegő mellett egy, a Május 1. tiszteletére rendesen bemátézott helyi erő tántorodott be és erős indításként egy “Orbán Viktooor…. rohaggyon meg Orbán Viktor...” politikai örökbecsűvel kezdett, mielőtt kikérte napi sokadik fröccsét a már ekkor is finoman megbotránkozott állapotban leledző pultoshölgytől. A regnáló miniszterelnök még két körben kapott egy-egy elfúló tirádát a 39. (“Viktor… Viktátor…ehhhh“) és a 41. percekben (“Orbán Viktor diktátor… egy rohadt viktátor“), hogy aztán a politikai korrektség jegyében az egyik (azt hiszem Proszis) kapura fejelésünkkor már így folytassa hősünk: “betekerte… a gyerek majdnem betekerte… a Gyurcsány betekerte… rohaggyon meg a Gyurcsááááány“. Asztaltársaságunknak kedvezve mindenesetre kétpercente azért megeresztett a kollega egy-egy “Hajrá Kispest, gyerünk Kispest, gyerünk gyerekek“-et is.
Ekkor már éreztük, hogy erős második félidő következik, kommentár-tematikailag legalábbis.
Előtte azonban még fél füllel Bozsik Péter semmitmondását is próbáltuk lekövetni a szünetben a stúdióból, már amikor a teljes magyar politikai palettát (azt hiszem az LMP és az Együtt nem kapott a jóból, de gyanítom ez azért lehet, mert a két törpepárt nem éri el a szónok ingerküszöbét) rommá gyalázó Gurigás sztárvendégünk hagyta érvényesülni a TV hangerejét. Nyilván nem nagyon hagyta… Nos, a bajnokság esélyeiről stadion-névadónk fia a következőt találta mondani, szó szerint: “…öö..a mai bajnokságban két csapat, ha van..a Debrecen és a Fradi“, majd mielőtt befejezhette volna, Mérei Andi már keverte is le a visszakapcsolás miatt az ex-egerszegi edzőhőst, akinek így kurtán-furcsán rövidre vágott mondata legalábbis viccesen hatott.
A második félidő folytatta az első történéseit, kicsit talán élénkebb Honvéddal, egyre aktívabb (és jobb) Holender-elfutásokkal, majd Rossoneri mester duplát cserélt (ritka eset nála…- illetve nem is tudom, ilyenkor, ha el van tiltva, a Rossi-pótlék Iván /vagy Simon Miki/ szabad kezet kap a döntéseknél meccsek alatt, azaz a volt cerberus maga dönthet a cserék személyéről, idejéről, számáról, taktikai váltásokkor? Vagy Rossi szól le telón, hogy etuttiavanti, Iván, Gyula catastrofico, azonnalo lehozzando, Puno maximo grandioso, ce cazzo?)? Szóval csere, kettős: jött Punó és Misu, lement Gyulabá és Godi. Valóban mindkét legionár most halványabb volt, de sajnos a bejövők sem hoztak megváltást, mondjuk ezt főleg Punónak mondom, mert Misu nem megváltani jött, hanem szigorúbban szűrni, és azt hozta is, nagyobb megingás nélkül. (“HajráKispest, gyerünk Kispest, rohaggyon meg az összes politikus. Szép a szeme, arca csupa derű…”)
Apropó, összeállítás, én örültem a sok saját nevelésnek, és annak, hogy a legendás téli 9-ből megint vagy hárman voltak keretben (Elez, Punó, meg a papa kedvéért Kone a padon), és szidhatjuk a “gyenge” akadémiát, szerintem ha mondjuk két éve ennyi lehetőséget adnánk ezeknek a srácoknak és ilyen arányban, mint tegnap, egy jó formás Kemenes/Ignja/Lovrics/Godoy/mindenkori értelmes csatár jellegű gerinc mellett, akkor most egyre több olyan teljesítményt látnák, mint Nagy Geri múlt meccsvégi elfutása baloldalt. Ennyi. (“Rohaggyon meg a Paks. HajráFradi. HajráKispest, gyerünkkispest. hajrágyerekek. Kérek még egy fröccsöt.“)
A második félidő abban is hozta az első folytatását, hogy a Pécset idézően remek kijövetel-formát hozó Szabi ezúttal is nyomott egy-két olyan lukra futást, hogy szomorúan horgadt a fejünk a Kőbabákra az asztalon, csúcsponton azzal a show-val, amikor kapusunk ráfutott egy paksi hátra, majd onnan bokszolt kétszer a levegőbe, de minek, kb. olyan mozdulatokkal, ahogy egy friss majdnem-stroke-on átesett Ozzy Osbourne izzítaná a közönséget a Paranoid alatt a chorzówi Slanski-stadionban, közben a labda már méterekre, és majdnem gól. Szabi, hol a francba van már a 2013-mas formád? E gondolatok hangot is kaptak közöttünk, így egyre többször hangzott el a Szabi név az asztal körül, mire a második félidőben is aktív szakkommentátor fröccsmester is úgy érezte, be kell szállnia, és két “Gyerünk Kispest, hajrá Kispest“, illetve “Itt egy róka itt egy nyúl…komámasszony meg egy nyúl” mellett a levegőbe süvöltötte: “Szabikalauz, tekerj egy füvet…!”. Hogy ez honnan jött, és miért a kalauz mesterség lett a Szabi név mögé illesztve, ne kérdezzétek, de Ábelünk kétperces síró-röhögőgörcsöt kapott, én félrenyeltem a söröm, Gyurikalauz barátunk, aki már eleve olyan jó kedvű volt, hogy lehet, megfogadta a Mester tekerős tanácsát, szintén nagyokat kuncogott, Hanta meg rögvest küldte a mailben az ukázt: “Ha nem ez lesz a posztcím, akkor semmi!“.
Ahogy az lenni szokott, a látható siker a showman-t is rendesen felpörgette, először ugyan jó makonya módon sértésnek és kiröhögésnek vélve kacajunkat, de aztán inkább úgy döntött, kiaknázza a hirtelen jött rivaldafényt, és a Szabikalauz-os rikkantás n+1 féle permutációját eresztette ki az éterbe, míg a pultosnő le nem fegyelmezte. Igaz, egy perc csendszünetet követően jött a folytatás is, egy Boti szerelésnél, mikor túl hangosan jegyeztem meg, hogy Baráth ma se rossz: “Barátkalauuuuz, tekerj egy füvet. Barááááátkalauz. Tekerd be, barátkalauz.”
Közben a lassan egészében jegykezelővé kinevezett csapat is valamelyest feltámadni látszott, Holender a meccs elfutását mutatta be, a sajnos középen Gazdag és Punó elől menteni tudott a paksi elhárítás, majd Punó harcolt ki szépen lövőhelyzet, hogy aztán elfáradva 1 méterről agyonlőjön egy zöld-fehér sípcsontot. (“Orbán Vikto’ viktátor. Hajrá Kispest, gyerünk Kispest. Szép a kislány, piros szája, jajj de finom a pi..ája“).
Az utolsó 10 percbe fordulva Hanta menetrend szerint közli, hogy most kezdett el izgulni, a Kőbabás üvegekből pedig az utolsó backwash-okat is kikortyoljuk. Babarfotós delíriumában már azt énekelgeti: “Szabikaller, mindörökké, gyerünk vörös fe-ke-tééék“, azt hiszem készen vagyunk. Mezey kommentátor majdnem elalszik a közvetítőfülkében, nem csoda, nehéz a hurráoptimista, fejlődik-a-magyar-bajnokság attitűdöt lehozni egy 200 nézős Paks-Honvéd 90 perces agyzsibbasztása után. A Paks ekkor már egész szoros gyűrűt von a kapunk köré, mondjuk a hatékonyság nem vészes, így marad a 0:0. Amúgy pont ezt tippeltem a meccs előtt, amikor a többek még megmosolyogtak ezért, hisz “Rossival előbb lesz 1:0 ide, mint 0:0, mert az soha”. Hát most lett. Nem örülök mindig, ha igazam van.
Fröccskommentátorunkat közben hiába keressük, utolsó, túl hangosra sikerült kirohanásával (“k***a anyjukat mindenkinek, minden politikusnak, hát A K***A ANNYUKAT, hajrákispestgyerünkKispest, nem vagyok részeg, én vagyok részeg, mit néz…..?!“) a pultoshölgyben sajnos Papa H.-i reflexeket indított be a kollega: a csaposnéni két évre kitiltotta őt a Guriga-stadionból, maradva továbbra is baráti üdvözlettel, további pályafutásához sok sikert kívánva. Azért a fazon emléke velünk marad, Ábel már komolyan készül a “Ke-me-nes Sza-bi” rigmus leváltására, és ha így tesz, hát én és beállok mellé, mert mi lenne szebb lezárása ennek a csodás idénynek, mint az, amikor a Pápa ellen 1:0-ra megnyert hazai végén Kemenes kifogja Szűcs tizijét a 90.-percben és a fél korzó felállva kurjantaná:
“Szabikalauz, tekerj egy füvet, álé, álé, áléééééééééééééé”.
Ugye, ugye?