[gfycat data_id=”VainGraciousIcelandichorse”]
Szegény embert még az ág is húzza, szokták volt mondani. Jah, lehet így is, modorosan, meg lehet úgy is, ahogy az élőbeszédben valójában: stabilan a fasznak rossz végén állunk. Ez egy ilyen év.
Tényleg, volt már ilyen szerencsétlen idényünk valaha?
- A mezőnyhöz képest inkább erősen közepes keret, balfasz igazolásokkal.
- A bírói bakik nem egyenlítik ki egymás hosszú távon sem.
- Fejetlenség (három edzőváltás), bénázások, satöbbi.
Csoda, hogy a 13. helyen állunk?
Lauthot bizony ki kellett volna állítani, plusz jogos a tizenegyes. Gyula gondolom bevágja, majd következik hatvan perc emberelőny, ami visszavezet minket az idei szenvedésünk tárgykörébe: emberfórban képtelenek vagyunk meccset nyerni.
Basszus, milyen idény ez? Egyfelől jogosan szidjuk a klubvezetést, hogy egy sereg dolgot nem lehet megcsinálni, ha eredményesek akarunk lenni, miközben simán benne van a rendszerben, hogy akár (alsóhangon!) húsz ponttal többünk legyen, ami viszont erős középmezőny. Elég lett volna csak hozni a legalább félidős emberelőnyöket, elég lett volna, ha nem nyalunk be abszurd mennyiségű és minőségű bírói bakit, és elég lett volna, ha a klubházból kevesebbet nyúlunk bele az öltözőbe.
Ezt a Fradit tegnap ki kellett volna tömni. Elkényelmesedtek, kicsit tartalékoltak is, miközben tudták, kell nekik a pont a második helyhez. És mégis. Nem állítom, hogy domináltunk, hogy egykapuztunk volna, de helyzeteink szinte csak nekünk voltak, kapufa (vajon hányadik idén?), satöbbi. A Fradi egyszer talált kaput, egy szerencsétlen lecsorgóból, viszont az úgy talált, ahogy kell, áthaladt a vonalon, tehát gól. Ennyivel nyertek is.
Iszonyat dühösen álltam fel az ESMTK pálya söntésében lévő asztal mellől, ahol végül – meccsjegy ellenében – sikerült megnéznünk a találkozót.
Jött a szokásos, amit Rossi alatt nagyjából magunkévá tehettünk: a jobb, és a sokkal jobbnak tűnő csapatok ellen mi is jók vagyunk, hogy utána ne tudjunk mit kezdeni egy nálunknál rosszabbnak nevezhetővel. És itt most a 13. helyezésünk csalóka, mert ez a keret rohadtul nem a 13. helyre való, azt bizonyítottuk többször is. Igaz, azt is bizonyítottuk, hogy nem véletlenül állunk itt, vagyis a keret minősége önmagában még semmi. Finom összetevőkből én sem tudnék finomat főzni, mert fogalmam sincs, hogy hogyan kell egyáltalán főzni. Minap negyedórákon át böngésztem a netet, a habarás howto után kajtatva. (Majd szidtam egy gusztát Semjénzsótot és csapatát, mert vasárnap volt, és a habarás alapvetően tejföl, de ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz.)
[gfycat data_id=”LargeSpeedyGalapagosmockingbird”]
Béndzsó dolog az egész. Nem fogom azt állítani, hogy a spori (hülyebíró) elvett tőlünk három pontot, mert nem lehet ilyet állítani. A fene tudja mit kapunk elő az önsorsrontó képességünk széles tárházából, ha mégis befújja a tizit és megadja a pirosat. Tartom, iszonyat tartalékaink vannak ebben a témában.
Ugyanitt már előre be vagyok szarva a Pápa elleni szezonzárótól, mert ha valahol be lehet mutatni a Valóban Nagy Balfaszságot, akkor az a meccs pont alkalmas lenne rá. Szerencsénkre önmagunkban már nem vagyunk elegek, kell, hogy a Haladás ÉS a Dunaúj is nyerjen.
Ellenben azt is állítom, hogy nem volt rossz nézni a játékunkat. A Rossinál megszokott presszing megvolt, a szélsőink rendre meghúzták a szélt, középen stabilan tartottuk a labdát (végre!), valamint szűrtük meg a Fradit, így nem is tudtak egyszer sem felgyorsítani, a benga támadóik elhaltak mire a labda közelébe értek. És ha minden kötél szakadni látszott, akkor ott volt Ignja és Elez, hogy Szabinak még véletlenül se legyen dolga. Ők ketten nagyon nagyot játszottak. Elég megszámolni, hogy hány helyzete volt egyáltalán a Fradinak. Plusz Filip is tartja a remek formáját, de nem akarlak befolyásolni titeket, a poszt végén úgyis lehet osztályozni.
A lényeg, hogy látszik valamiféle alakulás, aminek nem egész egy hét múlva vége is szakad, mert vége a bajnokságnak, vége mindennek, jön az MLSZ-féle új magyar foci és baromság. Ki tudja ki marad, ki tudja Rossi marad-e, ki tudja mi lesz? Mire végre elkezdenénk működgetni, stornó az egész.
Nincs is értelme ilyen “mi lenne, ha?”, meg “majd a következő szezonban” című szólamokba belefogni, mert tényleg minek? Semmit sem tudhatunk. A légióskvótát betartjuk, vagy sem? Az Öreg inkább fizet, csak maradjanak Palaciosok, de legalább Gyulák is? Jönnek majd a fiatalok fejetlenül? Rossi vállalja őket, vagy újra jön a durci?
Hagyjuk inkább.
Maradjunk a Fradinál. Pont nincs, hülyebíró van, focink alakul (vanogat). A helyzet ugyanaz, mint volt egész héten: egy pont kell.
bónuszkérdés: mikor volt olyan utoljára, hogy az utolsó fordulónak úgy futott neki a Kispest, hogy még ki is eshet (nem kiesett, hanem ki is eshet)?
