A váratlanul jól indult szezon holnap már folytatódik is. A forgatókönyv így előre láthatólag hasonló lehet: ugyanúgy közös gyülekezés-vonulás a Guriga felől, aztán erősebb csapat látogat hozzánk, ahol nem mi vagyunk az esélyesek, de akármi is lehet, sok fiatal játszik majd nálunk és… és itt érnek véget a hasonlóságok. Mert az MTK az nem Videoton, hanem az a csapat, amit szökő évente egyszer verünk meg (utoljára itthon mikor is…. talán az Abraham-gólos 2007-es csodatavaszon?), és a múlt heti esti meccshangulatot is hiába keressük majd a délutáni hőposszanásban.
Hogy a jó kis hőségriadós rangadó végül egy rejtő jenői előretolt helyőrségbeli látogatást jelent majd a sidi-bel-abbesi erőd tűző nappal megtámogatott kiképzőudvarán, száraz 40 fokban, vagy inkább egy nagy büdös, csullogós, csontig áztatóan nedves és páradús monszunt tapasztalunk meg az elveszett cirkáló homokpadra futott hajóteste körüli dzsungelben, MTK-mezben parádézó kékszakállú Wagner úrral, az még kérdéses, de hát mindegy is. Tré lehetőség mindkettő.
Ezen gondolattal játszhatott el tegnap Kemenes Szabi is, és ritka markáns kiállása szimpatikus is volt sokak szemében. (Az enyémben is. Igaza volt.) E sokak közé viszont nem tartozott a vezetőség, mert rögvest Közleményben dorgálták meg a cerberust és biztosították a minket évtizedek óta tenyerén hordozó szövetséget, hogy mea culpa. Persze érthető, fontos a sporttdiplomácia, nekünk mindig az orcánkat kell odatartani, ha pofon jön, akkor is – ez is egy taktika. Kérdés, ez célravezető-e hosszú távon. Eddig nem úgy tűnik…
Miután kisírtuk magunkat az utolsó pillanatban a 2018-as VB-selejtezők sorsolásának közvetítése miatt (értünk, miattunk módosít a derék MLSZ… azért nem bírom ki, hogy ide ne írjam be: mikor először olvastam az okát a halasztásnak, hát odateleportáltam volna a TVműsor szerkesztőket és az erre bólintó MLSZ potentátokat a LiveShit boxos egyik Metallica koncert első sorába az egyik szekus helyébe, mikor Hetfield bá’ így szólt rá a bután néző biztiőrre: What’s the matter with you, dick???“) átvariált időponton, ami miatt sokaknak kellett újraszervezni az aznapi programot, és kisírtuk magunkat a várható agyvízforrás-miatt, nézzük az esélyeket.
MTK. Utálok ellenük játszani, ide jutottunk. Gyerekkoromban szerettem az MTK elleni meccseket, a ’91-es szezonzáró az egyik legjobb emlék, de később valami eltört, és manapság az MTK is olyan lett, mint a Kecsó, vagy egy darabig a Pápa (Pápán): nem megy ellenük. Mondjuk a Kecsónál és a Perutzosoknál ez tényleg érthetetlen mumusológia volt, az MTK-nál viszont érteni véljük a miérteket: nem fekszik a stílusuk. Ők nem úgy jobbak nálunk, hogy beszorítanak minket és mi legalább kontrázhatunk. Nem, ők egy Kantával jobbak aki mindig, de mindig gólt ver nekünk; és egy nyugodt és fantáziadús (magyar szinten fantáziadús) játékkal jobbak nálunk, türelmes játékkal, aminek a vége mindig egy-két gólos győzelem. Nekik.
Kivéve a szökő évente jövő kisiklásaikat, amik egybeesnek a mi jobb szezonjainkkal. A már említett 2007 tavasz. Majd az azt követő ősz. 1995 ősz. Stb., stb., de ezt már annyiszor leírtam itt is. Viszont pont ez mutatja: nem változnak a dolgok. És ebben lehet picit reménykedni – sok rossz szezon után hátha idén van az a szökőév…
“Akkor lenne reménykeltő az indulásunk, ha a három hazai meccsünket behúznánk“- kedélyeskedett a Papa a heti videóban, és hát neki legyen mondva. Az tényleg reménytejes start lenne. A már előcibált emlék, a 2007-es tavasz indult anno 3 hazai sikerrel, és ott a lendület MK-serlegig vitte a frissen kikupált vörös-fekete szekeret. Most ilyen messze nem tekintünk, csak egy tisztes szezont kérünk – és ahhoz sem lenne elhanyagolható alap egy jó rajt.
Kíváncsi leszek, Rossi Supkázik-e egyet (azaz marad a stabil kezdőcsapat múlt hétről), vagy Moralesezik inkább (és elkezd variálni, pl. bekerül Lovrics, Proszi, Délczeg…?), mindkettőre látok esélyt.
Apropó Délczeg. Felkúszása fotóilag a játékoskeret-aloldalra a website-on mindenképp árulkodó jel. Meg is lepett. Anno épp Rossinál kopott ki stabil őszi kezdőből megtűrt arccá tavasszal Délczeg, majd a niksici szereplést követően már Testardi is sok volt konkurenciának, és jött a paksi kölcsön, a szerencsétlen megjegyzések (nem érzi itt jól magát), majd a Zete. Nem hittem, hogy még látjuk a mezünkben – és sajnáltam is kissé a dolgot, mert 2011 nyári érkezésekor nagy reménységem és szimpatikus srác volt a “Dél”. Sokszor le is írtuk már őt magunkban, sok kölcsönadást is megélt – lesz ebből még valami? Halványan abban bízom: talán. Ő is érzi valószínűleg: NB1-re ez az utolsó esély. Ráadásul a mostani keretben nincsenek (?) rossz irányba vivő hangadók, inkább ő lehet az egyik, és ki tudja, ez a kisebbfajta vezérszerep lehet, nem is ártana neki. Egy Gyula helyére való középcsatár-aternatívának azt mondom, próbáljuk ki, amikor meccsenként fárad a jó guineai, akkor jöjjön Gergő. Aztán ősz közepére elválik, hogy az a szerep a pályán és az öltözőben mennyire rá van mérve.
Meglátjuk, ahogy a holnapot is. A hőség szar lesz, de jól indultunk egy hete, úgyhogy várós a holnap így is – reméljük, a lehűtés max. a söröktől/üdítőktől érkezik majd és nem Kantáéktól.
(Off: Kis Kantát de szívesen látnám itt egyszer Kispesten a mezünkben…pont ő hiányzik ebből a keretből.)