Meccstéma: hőség helyett jóságról

Fotó forrása: 1909foto.hu
Fotó forrása: 1909foto.hu

Annyira adná magát a meccstéma-glosszánkhoz az M4 és az MLSZ közös balfaxkodása a meccsidőpont variáláson és a napszúrásra ítéltetésünkön, hogy annál adekvátabb témafelvetést nehéz elképzelni – de egyrészt én is írtam már erről a beharangban, másrészt Hanta is gyalázkodott kétszer is (ekkor és ekkor) az ügy kapcsán, úgyhogy ha még egyszer leírjuk a nyűgeinket, akkor mi leszünk a blogszféra hegyiivánjai (a Mester ugye minden, de minden magyar bajnoki rajtkor elsüti statisztikus beharangját a csökkenő nézőszámokról és a “minden szar”-ról). Itt még nem tartunk.

Ott viszont igen, hogy találjunk más témát, és ezt nem is nehéz. A múlt évek sokszor grimaszolva nézett Honvédjai, fura kezdőcsapatai, követhetetlen légiós-.igazolásai (a feledhetetlen nonpluszultra-példa a Diósgyőr elleni 2013 őszi idegenbeli, ahol a második félidőben Rossi pályára küldött egy Thomas Job Iyock nevű arcot, akiről még mi, a magunkat a klubtörténésekről mindent kenő-vágó nagy lexikonoknak tartó fejek sem tudtunk semmit, csak annyit voltunk képesek kinyögni: “WTF?”) után végre van stabilnak tűnő, értelmezhető keretünk, sok-sok kispesti neveléssel, és ők eddig nem is teljesítenek rosszul.

De hogyhogy? Mi történt ahhoz képest, amin szenvedtünk itt sokáig, hogy nincs gerinc, ahova beépülhetnének a fiatalok… ilyen azért most sincs nagyon, ott van ugyan Szabi hátul, előtte Ignja, legelöl Gyula, plusz középütt Kamber… mondjuk ez már-már valami gerinc-szerűség, nem mondom, szóval rögvest meg is hazudtolom magam… de a lényeg nem is itt van.

Hanem -szerintem- ott, hogy addig siránkoztunk a gerincnélküliségen, ami nélkül nem tud beérni egy mély vízbe dobott fiatal, hogy a két-három gerincmentes idény alatt bizony egy Hidi Patrik, egy Nagy Gergő, és (rossz forma ide vagy oda, alaptudást tekintve remek) Báló, hátul Boti, szépen beértek, 2-3 éves meccsrutinnal az első osztályban… lassan ők lettek a gerinc. Csak ezt nehéz észrevennünk, hisz annyi rossz érte ezt a klubot és az első csapatot a pályán az elmúlt két szezonban, hogy a jövőt építő pozitív elemek csak csöndben erősödhettek a felszín alatt és erre kevesebb figyelem és energia jutott a publikum részéről…

Ha megfigyelitek, törvényszerű, hogy a bedobott fiatalok vagy üstökösszerűen robbannak be, és letolnak egy-egy remek idényt, utána jön egy nagyobb megfáradás, majd a beállás stabil szintre. Ilyen volt pl. a debreceni Máté vagy Varga Józsika, az MTK-s Tischler, az újpesti Simon Krisztián…  Itt Kispesten régen Németh Norbi, Bárányos, Mátyus… és most Vécsei, Baráth. Boti már túl is van a megfáradó részen, ő kész játékos lett, Bálintnál most van egy nagyobb gödör, de ő előtte több évig volt stabilan jó, ő továbbra is nagy értékünk. Botka Endi pedig a második generációs ilyen játékos, ő most éli a berobbanását, óriási a srác, meglátjuk, meddig tudja ezt (a kecsói kitérővel együtt most már egy éves) remeklést tartani. Proszi lenne még ilyen, ha játszatnánk. Gazdag Dani… Ja, és persze most Bobál Dávid is dinamitozik rendesen…!

A másik típus a nyögvenyelősen beérő fiatal,  aki ugyan nem bénázik vészesen, de sok apró hibát csinál eleinte, vagy önbizalma nincs meg, és kell neki 1-2 idény, mire üzemi hőfokra pörög, onnantól viszont stabil pontja a keretnek. Emlékeztek még Sanyikára, mikor első meccsei után Marcali kölcsönadásig ordította őt le az Esernyős a korzóról? Vagy az évekig gólképtelen, gyengusznak tűnő Kabát Petire? A szürke Pintér Zolira? És mi lett belőlük? Na most ilyen nálunk Hidi, Nagy Geri, Holender… nekik sem indult könnyen a dolog, de most egyiküket sem cserélném el senkire az NB1-ből.

Amit most írok, az azért nincs kőbe vésve, két jól sikerült meccsen vagyunk túl mindössze (plusz halovány jeleken a tavasz során, amik igazából most manifesztálódnak eredményben is). Csábító a lehetőség mélyelemzéseket gyártani az ország legjobb akadémiájáról, arról, hogy most aztán évekig élmezőny jön, mert a mostani keret a legtutibb. Ettől azért még messze vagyunk szerintem, ahhoz, hogy igazán nagyot robbantsunk, még mindig jól jönne a sokat emlegetett rutinos karmester és gólvágó, de a semminél bőven több a jelen állapot is, amit mutat a jó indulás is.

De vigyázzunk: pont a fiatalok nagy aránya és a kellő rutin hiánya okozhat gondot hosszabb távon, ha jön a menetrend szerinti, minden csapatot egy idényben elérő hullámvölgy, kérdés, ki rántja majd ki a szekeret a kátyúból, és a rövidnek tűnő kispad helyett mi pótolja ki a keret sekély mivoltát.

Meglátjuk.

De az biztos, hogy az elcsépelt “szerethető” jelző az most az egyszer adekvát fociban is, mégpedig nálunk, a mostani keretet tekintve. Egy kezdőcsapat, 3 légiós, egy közönség kedvenc kapus, és 7 saját nevelés.

Királyság!