Érdekes, hogy bár volt kint dögivel fotós a meccsen, mégsem maradt fent ennél értékelhetőbb kép az újfent #meccsemberének választott Bobál Dávidról.
Mert ugye, ahogy RW is kiemelte, volt a meccsnek egy fejezete, valamikor a második félidő közepétől kezdve úgy negyed órán át, amikor az volt a fő történés a pályán, hogy Sándor ideges, majd Sándor egyre idegesebb, miközben Dávid – nincs rá jobb szó – egyszerűen szopatja. Volt, hogy leheletfinom csellel küldte el a letámadó Sándor, volt, hogy úgy keresztezett tanárian, hogy a labdát nem a lelátóra tolta fel, hogy az öregek mondhassák: beckenbaueri magasság, hanem inkább lefordult vele, mert az jó, ha a labda mégis inkább nálunk van. Tette mindezt az oldalvonal mellett, félpályánál, tizenhatoson belül, szóval bárhol, ahol lehetősége volt rá.
Még ha benne is volt vastagon a kapott gólban, azért gondoljuk végig, mi kell egy szurkolónak? Elsőként egy korábbi házikedvenc, aki később valamiféle celebkarriert fut be, majd visszatér hozzánk, hogy amint lehet, adott szavát szegve (vagy nem szegve?) másik magyar klubhoz igazoljon, történetesen a Videotonhoz. Vele tehát megvan a nem kedvelni (futballpályán: egyenesen gyűlölni) való személy, de kell még egy másik is, az ellenpont, akivel azonosulni lehet. Dávid saját nevelés, egy év után tért vissza hozzánk, pofátlanul fiatal, és az is lehet, még évekig a kispadunkra se férne oda, ha nem lenne egy félhülye légiós- és utánpótálásszabály érvényben.
Tehát van egy közellenség és van egy mi (sajátunk), jöhet az esemény. Sándor csatár, Dávid védő, tehát a térfelünkön kell keresgélni. Sándor hajtós, igazán kellemetlen játékos, ráadásul alapfeladata, hogy folyamatosan nyomás alatt tartsa az ellenfelek védelmét, mintegy felőrölve azt. Valljuk be, ha kell, csíp, harap, tényleg mindent megtesz, hogy ha már tehetsége alapján nem egy valódi pengés futballista, legalább a taktikai feladatát lássa el tisztességgel.
Alakul a tökéletes szituáció, már csak kicsit fel kell hergelni Sándorunkat, és minden klappolni fog. Szerencsénkre nem kell sokáig várni. A 72. percben – számára érthetetlen módon – besárgul, hogy aztán átkapcsoljon berzerker-üzemmódba (fontos megjegyzés: a Sándor-féle berzerker döntően a futballról szól, és nem amolyan Molnár Zoli-szerű egytől hét évig terjedően büntethető szimplán köztörvényes garázdaság), és próbáljon meg bizonyítani valamit egyrészt magának, másrészt az őt addigra igen erősen a szájára vevő hazai publikumnak.
Itt kellett volna elindulnom a büfébe popcornért és előkapni egy fülhallgatót, majd betenni végtelenítve a Benny Hill epizódok témáját. Mondom, rég szórakoztam ennyire jól futballpályán játszódó futballeseményen, mint ezen a néhány sándorszopatón, ha használhatok erre egy külön szót.
Kösz, Dávid, nekem ennyi is elég lett volna a #meccsemberéhez, de mivel ez a része abszolúte közösségi dolog mifelénk, és bár lehet, hogy volt benne egy kis része RW kortesbeszédének, a közösség szintén ugyanúgy látta a dolgot. Simán belefért a gól előtti elég komoly hiba (méteres beragadás), mert jött utána valami, amire tényleg lehet emlékezni. Így kell ezt csinálni. Szegény Rikárdó hiába lő parádés csel után nagy gólt, Kamber hiába robotolja végig a meccset, ereszt meg szép lövéseket, Gyula hiába, satöbbi, mégsem ők maradtak meg, mert a sándorszapatóhoz képest szürke kis zongoracipelők lehetnek csak.
A csapat osztályzatai:
Kemenes 7 – Botka 7, Ignatovic 7, Bobál 8, Baráth 7 – Nagy Gergő 6 (Gazdag 6), Kamber 7, Hidi 6 – Vécsei 6 (Prosser -), Youla 6, Holender 7 (Vernes 7)
Én azzal sem értek teljes mértékben egyet, hogy Sándorunk „nem egy valódi pengés futballista”. Azért emlékszem jópár olyan góljára az utóbbi évekből, amilyet béna focista életében nem szerez. De persze kóstolgassátok csak nyugodtan, utólag meg mindig csodálkozunk, hogy az innen eligazolt játékosok miért szűnnek meg kispesti érzelműnek lenni… Sanyikám, én bíz szeretlek, sokkal jobban, mint Kemenes Szabit!!!
Ja és nézzétek meg a gólpasszát is hogy „ünnepelte”, és emlékezzetek vissza, milyen őrjöngést csapott Tóth Misi vagy Kabát Peti, mikor eligazolva betalált ellenünk… Aki Honvédosként Sanyit szídja, az elmehet a sunyiba.
Nekem az jön le a kommentekből, hogy senki nem teszi innen egy polcra őt sem Tóth Misivel, sem a harkovi terminátorral…viszont a jelenlegi játékosokat szidni pláne óriási öngól, Szabi is beleposszan néha, pedig mit mondjunk: nehéz ráfogni, hogy ne dobogna együtt a szíve a klubéval (ha csak pr-ból tolja, akkor meg azért illeti dicséret, mert egy igazi kaméleon, de azért elég gyanús, hogy ő itt van mégiscsak több mint öt éve) és hibázgatott sokszor-sokszor meg bravúrokkal segített minket-, rendben, ezeket mind elismerem, de nála sokkal bénább-és jó eséllyel edzőbuktatós és/vagy tippmixes- spílerekre emlékeznek sokan a szurkolóink közül könnyes szemmel…(ha néha elfelejtem ezeket a tényeket akkor én is).
Hanta beszélt még a kommentekben is „sándor utálatáról”, ráadásul így, kisbetűvel, és ez kicsit felbaxta az agyam. :)
Igaz, de utána így folytatta a mondatát: „futballdolog, nem szabad összekeverni a szavak civil jelentésével” en ebből arra következtetek, hogy max a cukkolandó kategóriába tartozik bele, nem abba a feneketlen utálattól fortyogó gödörbe mint ahová az említett Zselésbajzát vagy mondjuk Kabát. :D Mondjuk Kabátnak ásnék egy még mélyebbet, biztos ami biztos.
Én nagyon kedvelem a berzerkereket. :) Torghellére nagyon találó jelző. Az a típus aki ha nálunk van akkor imádjuk, ha ellenünk akkor utáljuk. Olyan ember aki nem tud veszíteni, és nem is szokott. A többieket is magával ragadja egy ilyen figura.
Az ókorban valószínűleg Sanyi is anyaszült meztelenül, pajzs és páncél nélkül rohat volna az ellenségre. Kár hogy nem nálunk fejezi be.
szívemből szóltál.
A videoton légiósát alvarezt szeretné a honvéd megszerezni nagy szó lenne a bajnok csapat egyik ha nem a legjobbját megszerezni ez csak valami szédités lehet. Nem igen tudnánk mi a rayo de még a granada ajánlatával se versenyezni de állitolag pesten van. Bobál fantasztikus ha igy folytatja a felnőtt válogattotnak erőssége lesz mert ott nagyon gyengék vagyunk.Ha hétvégén a lokit is megverjük akkor én lesz….. magam .
Alvarez úgy néz ki,hogy a spanyol másodosztályú Cadiz-hoz igazol.
Koszta Márk 18 éves csatárunk az elmúlt egy hét alatt kettő edzőmeccsen
is pályára lépett az nb2-es Kisvárdában.Nagyon remélem,hogy csak
kölcsönről van szó,mert ő nagy tehetségünk. Koszta elég jó évet zárt,18
évesen az u21-ben+nb3-ban 14 gólt szerzett.A felnőtt csapatunkban pedig 7
Ligakupa meccsen is pályára lépett,valamint korosztályos válogatott is.
Írtam ezt néhány napja az átigazolási rovatban.
Azóta eldőlt,hivatalos,hogy Koszta Márk (19 lesz szeptemberben) egy év kölcsönben az NB2-es Kisvárdában folytatja.
köszi, átnyaltam
Tudjátok, milyen Vidi-légiós van nálunk képben? a csakfoci.hu pirossal hozza a nyitólapján az átigazolási rovatba, de ha rákittontok, akkor csak július 25-i állapotot mutat az átigazolási oldaluk, vagyis a friss hírek, így ez is, nem látszódnak.
rangado.hu/tartalom/cikk/314320_tavozhat_videoton_alapembere
Nem tudom, hogy mekkora erősítés lenne…de azért jobb kategória, mint anno mondjuk a Diaby vonal… :D
köszi szépen
Majdnem pöccre az én osztályzataim :) Mondjuk nálam Szabi csak 6-ost kapott, elvégre azért annyit nem kellett védenie és Boti meg Kamber is 8-ast kapott, de amúgy stimmel.
Két kérésem azért lenne, az egyik, hogy Rossi mesterre is lehet szavazni, jó lenne látni, hogy hányasra értékeljük tar barátunk munkáját. A másik, meg hogy szerintem sokaknak jobban tetszett az a rendszer, ahol egy tizedesjegyig terjedően lehetett látni az értékeléseket, mert azért valljuk be a sok 7-es osztályzat között most is elég nagy különbségek vannak, úgyhogy ha kérvényezhetem legalább egyszer, mondjuk féltávnál uborkaszezon idején közzé lehetne tenni egy pontosabb verziót? Tudom másnak könnyű munkát sózni a nyakába, de egy féléves értékelésnél szerintem sokkal tisztább képet adna egy (a korábbi kettő helyett) egy tizedes pontosságú osztályzat-összesítő!
Dávidnak nagy gratula, nagyot játszott megint, csak ne szálljon el és akkor meghatározó játékossá válhat.
Mivel a meccslapon döcögősen működik az értékelések oszlop a játékosoknál, és mivel amúgy is hagyományunk, hogy – szinte – mindent megmutatunk, szerintem napokon belül lesz egy tábla, amit majd mindig belinkelek, úgy, ahogy az volt tavaly is. Egy-két oszlopért nem sok értelme van egyelőre, de lesz, persze.
A tizedeseket pedig csak az egyszerűsítés miatt hagytam el. Tudom, hogy a kerekítés sajátosságai miatt előfordulhat simán hogy két hatos igazából egy ötös és egy hetes, de ez van. Ugyanígy a 6,03 és a 6,10 között meg nincs különösebb különbség, miközben azt mutatják magukról, hogy rangsorolhatóak.
A csakfoci-nak a 2.fordulós válogatottjába bekerült Kamber. Vernes lett a legjobb csere,míg Rossi a legjobb edző.
Bobál D. talán csak azért nem került be,mert a posztjára betett Mohl (Újpest) gólt is szerzett.
Nem állom meg, hogy ne írjam le: a Sanyi elleni hangulatkeltéssel nem értek egyet, Hanta. „Adott szavát megszegve”. Nem tudjuk mi volt a háttérben.
Az teljesen lényegtelen, hogy mi az igazság, a lényeg az, ami a szurkolóban lecsapódik. A szurkoló Sándort árulózza – mindegy miért -, és így áll hozzá. Ez pedig rendes alap lehet bármihez.
az ilyen kiszólásokkal csak aláteszünk egy fölösleges konfliktnak. „Mindegy miért”, „ez rendes alap bármihez” ???? Akkor ezentúl úgy írunk posztot, hogy ami elhangzik skandálva a meccsen, az lesz az általános vélemény? :)
finomítottam két linkkel és egy zárójellel. így megfelel a kényes ízlésednek? (akarja a fene, hogy sándor ismerősei lefejeljenek valami sötét utcában játszott felkészülési meccsen, hiszen mindig te tartod a hátad miattam :) )
csodálatos, az indoklással együtt :)
Senki nem fejel úgy, mint Sándor.
A „Sanyi elbasztad” mellett azért ” Sanyi szerettünk” is szólt, inkább csipkelődés volt ez, mint igazi gyűlölet (Illés miket kapott anno…:D), én nem tudom tiszta szívemből utálni, egyszerűen akárhogy próbálom, sőt, ha nem ellenünk játszik mindig szurkolok neki, hogy lőjön gólt. Lehetőleg a fradinak, sőt nekik inkább kettőt :D
persze. sándor utálata futballdolog, nem szabad összekeverni a szavak civil jelentésével.
de persze bajzáttal sem :)
Mondjuk az „Csak mi szerettünk” volt, amiben több a fricska, mint a romantikus nosztalgia, de egyébként egyetértek veled.
Én azért nem rajongok az ilyen rigmusokért mert félek, hogy belehajszoljuk vele egy jó teljesítménybe. Szerencsére Bobál ezt nem hagyta!
A megyeegyben mindig ez van…kinézzük valamelyik robotmozgású tuskót az ellenfél csapatában már a melegítéskor, oltjuk mint a barom, aztán győztes gólt rúg a kilencvenkettedik percben, olyat és akkorát, amilyet se előtte nem rúgott, se utána nem fog soha.
Szurkolói karma, van ilyen.