Mastodon

(Gól)vihar-sarok :)

Jól debütált a szép Macron away-mezünk (fotó: via nso.hu)
Jól debütált a szép Macron away-mezünk (fotó: via nso.hu)

Jó túra, még jobb eredmény, jó teljesítmények, szép gólok, mi más kell egy szép nyár- és szabadságszezon-záráshoz? A Viharsarokban a névadó égszakadás ezúttal elmaradt, csak a gólzsák szakadt ki. Gyorsbeszámoló a lényegről a meccset nem látóknak a hajtás után.

A lényegi elemek:

  • Maga a túra remekbe szabottra sikerült, kb. benne az eddigi személyes TOP10-emben hangulatilag. Részletek holnap a meccstémája-rovatban.
  • Győzelmünk összességében abszolút megérdemelt, több helyzetünk volt, jobban játszottunk, elöl pontosabbak voltunk a hazaiaknál. A 4:1 (azaz a “közte három“) kissé túlzó, és az eredmény is könnyebb meccset sejtet a valósnál: hiába fieszta a vége, még a 85. percben is erősen ment a majré, hogy “csak nehogy egyenlítsenek a lilák“, akárcsak egy hete. Most Fortuna mellettünk állt, köszönjük. Amúgy a kontroll alapvetően végig nálunk volt, és ez jó, még amikor a Bcsaba nyomott, akkor is látszott a tudatosság a hátrébb húzódásunkban, a védelem pedig állta a sarat.
  • A csapat, talán megkockáztathatom, középpályán nyerte meg a meccset, ezt ókumuláltuk ki legalábbis hazafele a kocsiban a látottak alapján (persze egyesek torkán a lefolyt  sörök, másoknál az előző napok kialvatlansága hozott delíriumközeli állapotokat, szóval lehet, hogy hülyeségeket beszéltünk…. szerintem mondjuk nem, de ki tudja). Tény: a nagyot robotoló Nagy Geri- Kamber kettős hozta az elmúlt hetek kiváló formáját, a távozott Vécse helyett kezdő Gazdag pedig felnőtt a feladathoz, remekül illeszkedve a passzjátékba és felvállalva a sor legtámadóbb szereplőjének ódiumát. A Békéscsaba ebben a sorban is kifulladt a végére, nálunk meg még a meccs végén is jött veszélyes attak innen (Kamber for prezi). Mondjuk érdekes, hogy a gólunkat pont a középpályássor előretolódásából és egy percen belüli sorozatos betlijéből kaptuk, de szerencsére ez volt a szekció egyetlen komolyabb hibája – ezt most így kibírtuk.
  • A védelmünket sem kárhoztathatjuk nagyon. Szabinak nem sok dolga volt, talán ha 3 csabai támadás jutott el felé, azok vagy mellémentek, vagy gól lett. Szögleteknél a levegő ura volt, igaz, szarul is rúgták a pontrúgásokat a hazaiak, de nem akarok igazságtalan lenni, ha gólt kapunk mindig ekézzük Szabit, ha nem, akkor meg az ellenfél szar? Szóval ma nem volt gond a cerberussal! Az előtte takarító sorban az évi szokásos Rossi-Ignja csörte eredményeként ma is Lovresz kezdett, hozva az Újpest elleni kiváló színvonalat. KisBobál ma kevéssé attraktívkodott, szürkébben hozta, amit kellett, kissé talán fáradtabbnak tűnve az elmúlt heteknél, de nem volt gáz ő sem. Endi sok kisebb hibával játszott + néhány gigaszereléssel, Boti pedig zseniál volt tegnap, legszebb idejeire emlékeztetve.
  • Csatártéren is jobb formánkat mutattuk. Gyula úr az Gyula úr, Proszi és Filip pedig remekül dolgoztak alá, a végre végig játszó Proszika majd’ minden gólunkban benne volt, Holender pedig folytatta idei örvendetesen jó formáját.
  • Cserék? Dél volt az első, ugyanazt hozta, mint az elmúlt hetekben. Hát, nem ölelte keblére a vendégszektor. Ihrig Sebi sok időt nem kapott, de egy (ön)gólpasszt azért így is összehozott. Ignja 5 percre jött biztosítani, a meccsvégi szurkolás-megköszönésnél pedig már úgy ütögette a mellén a címerünket, mintha legalábbis ő lenne a 2000-res évek új Forrai Rambója. Czukor. Amúgy vissza a cserékre, nem igazán értem Posszi idei ragaszkodását a bevált sémákhoz, korábban ő volt a nagy rotátor, manapság meg csúcsidőszakos Supkaként hozza be ugyanazokat az arcokat ugyanazokban a percekben (Vernes és Gazdag csak azért nem jött a 60. és 70. percek környékén, mert az előbbi sérült, az utóbbi pedig kezdett). És nem hiszem el, hogy nem látja, hogy ezek közül nem műkszik mindegyik.
  • A játékunk még mindig nem az NB1 legszebbje, inkább praktikus, nem is különösebben ronda, de nem is a meghalunk a szépségben típus. Az jó, hogy félidőnként már szezonkezdet óta minimum egy, jobb napjainkon 2-3 nagyon formás támadást is tudunk vezetni, a’ la pár évvel ezelőtti MTK. Az első félidőben a Nagy Geri duplázás (először a kapus védett, majd a kapu mögötti labdafogó háló), a második félidőben kb. a góljaink, + egy Proszi helyzet. Ez határozottan örvendetes fejlemény a korábbi idényeinkhez képest.
  • A meccs előtt szokásosan hatalmasat alakított a magyar (sport)bürokrácia és ennek tárgyiasult manifesztálódása. A jegyvétel 20 percre elakadt, mikor kisgyermekkel érkező szurkertársaknál lefagyott a jegykiadó hölgy, mondván, neki megmondták, csak fényképes igazolványra adhat ki jegyet, “de a 6 éves gyereknek nincs ID-je“, siránkoztak a kispesti szurker-apukák, a konflikt feloldhatatlanba kezdett átmenni, drukker-apukák a szerencsétlen hölggyel üvöltöztek, nyilván nem jogtalanul, hisz az ostobaság ül tort ott, ahol nem létező igazolványt kérnek számon az emberen, persze erről meg nem a néni tehetett, ő ezt parancsba kapta és félti az állását gondolom meg saját magát a főnöki leordítástól… nehéz ügy. Végül a váratlanul rugalmas csabai szekusok egyik kisfőnöke döntött: 6 év alatt ingyen beengedés apukákkal, 6 év felett igazolvány nélkül is adható jegy, erre a jegyárusok is megnyugodtak, hisz megjött a mindenható felettesi ukáz is, csodás. “Bürokraták, bürokraták, de nagy marhák” énekelte a fülemben unokanővérem férjének hangja, aki ifjú punkkorában a Kretens zenekar igriceként szolgált, sőt igazából még ma is ezt teszi (Hisz tudjuk: »Punk’s not dead«). Na, ez a szám ide illett volna.

Hát, valahogy így. Hazafele egész gyorsan eltelt a lefele még brutálhosszúnak tetsző út, ami pedig azt jelzi: repített minket az öröm. Na ja, nyárutó, szabadságvég, és végre jön valami olyasmi, amire 2013 ősze óta nem volt példa: négy gólos ruhát akasztunk vendégként a hazaiak nyakába egy hangulatos hétvégén. Jogosan jó most a kedv, élvezzük hát ki, jövő héten pedig ugyanennyit rámoljunk be a nyomorult tanyaközpontnak, understand, srácok?

CSAK!!!