… ordította a Samp elleni hazain Vitray a közvetítésben Pisont Pista góljánál, valamint mi tegnap a korzókorlátnál két esetben is. A tegnapi meccs legnagyobb pozitívuma nekem ez a két momentum volt. Mindkettő Eppel lábáról indult, és Kemenes mindkettőt csak nézte, annyi eséllyel, mint amekkora az oddsa Dzsudzsáknak egy Bundesliga-szerződésre a következő 15 évben, jelen állás szerint.
Danilo annak idején nem volt egy hatalmas ász, ezt mindegyikünk tudta. Nem volt egy új Sasu vagy Kovács Kálmán, bár technikailag voltak meglepően jó dolgai, de azért alapból egy középszerű csatárról beszélünk, akinek volt nálunk egy erősen felejthető és egy nagyon kifutott fél éve. De egyvalamit nagyon tudott. Tizit rúgni. Olyankor nem nagyon gondolkozott a kopter brászil. Odaállt, besuvasztotta.
Azóta? Hát, katasztrófa.
Próbálkozott Ivancsics, 3-4 sikeres kísérlet után bundavádba taszítva magát újpesti önsorsrontó büntetőjével; Csámikánk (hol sikerrel: Kaposvár idegen; hol nem: Kaposvár itthon), Vécse, Vernes, Holender… technikás játékosok egytől egyig, minősíthetetlenül kivitelezett, flegma, vagy beszart tizenegyesekkel.
Mikor leigazoltuk Eppelt, én belül sokat vártam tőle, de magam is alig mertem ezt bevallani magamnak. Azóta látjuk mi lett: az emberileg is szimpatikus srác szépen termelgeti a gólokat, no még nem szállítószalagon, de messze nem is Rufino-Rouani mennyiségben. Nincs elszállva magától, amikor őt ünnepli a lelátó, inkább szerényen mosolyog, valszeg nem ő lesz az sem, aki az első prosztó korzós kritika után (mert ismerve a taploisztikai színvonalát a főlelátói oldalunknak, az is jönni fog majd, egy gyengébb periódusban, erről kétsége ne legyen senkinek) majd kimutogat.
És a lényeg: most, hogy elkezdtük kapni a (jogos) tizenegyeseket, Marci oda is áll, és berúgja.
Emlékeztek, tavaly, a sokra hivatott, ám döntő helyzetben megremegő lábú huszárjainknál hogy sírtunk: “Miért nem Kamber rúgja?“, “Oda kell állni és beverni, nem löbbölgetni!“, stb. Na most végre ezt látjuk! Diósgyőrben is, de tegnap még inkább mintaszerű ítélet-végrehajtást nyomott Eppel. A 2013 tavaszán még kispesti tizenegyesölőnek tartott Kemenes sem tudott mit kezdeni vele, pedig az első lövésnél nem is vetődött rosszul Szabi, de Marci tudta a receptet: csak közepes erővel, középmagasan ne rúgd Szabinak. “Állj oda és ..szd be!” Ez az egyszerű szabály, ő pedig ezt követi. Azt pedig már csak csöndben jegyzem meg, hogy Danilo random aknázásai mellett az Eppel-srapnelekben én több tudatosságot, irányzékot is látok – de lehet, hogy ez már csak belemagyarázás.
Szó mi szó, a tizikkel eddig idén rendben vagyunk, ez pedig előrelépés a tavalyhoz és tavaly előtthöz képest, ezt még az én mindig, mindenben a rosszat meglátó kis lelkem is el kell ismerje. Jó lenne, ha az a sokat emlegetett 2011 ősz más attribútumaiban is megidéződne a most következő hónapokban. Most próbáltam pozitív lenni. :)
Marci úrnak pedig addig is egy nagy vörös-fekete lájk!
Fotók: Babar – 1909foto.hu