Mastodon Mastodon

Dél-pesti focikalandok III.: Vasárnapi búfelejtő

A kapu mögött konténer-, a lelátón hangulat-rengeteg (fotó: RW)

Annyira megnyomott a szombat, hogy muszáj volt valami jó fociélménnyel lehiggasztanom magam, így vasárnap reggel felcsaptam az NB3-mas menetrendet. ESMTK idegenben, áhh, BKV itthon, hm, érdekes. NB2? Na! Sori-Békéscsaba rangadó. Egy meccs, ahol nem kell izgulni, ahol csak focihangulatért (magyarfoci- hangulatért) megyek, más nem is kell. Így hát elindultam.

„Öreg, erre van a bejárat, itt balra?” – röfögött rám és vágott hátba kéretlenül egy Surda nagybátyjának öltözött, ránézésre kiélt Fradi szurkoló a Szamosi sporttelep hazai szektora felé történő sétámon a soroksári borongósságban.  „Igen, azt hiszem, bár még csak egyszer jártam itt”-válaszoltam, „Öreg én, is, de akkor még Egyetértés volt, mondjak még többet?”- hörögte önjelölt beszélgetőtársam, én pedig, a spontán beszélgetések anticsászáraként igyekeztem köddé válni.  Szerencsére azonban Firga bácsi inkább két másik hasonszőrű meccslátogatóra szállt rá mellettem, az előző napi Újpest-Fradit elemzendő, úgyhogy maradtam magamra.

Hanta nagy tézise, miszerint Sori≈Fradi, ESMTK≈Kispest, mármint szurkerbázisilag, kezd egyre jobban megdőlni. A számomra is nagy líbling ESMTK-n jobbára csak főállásban zöld drukkerek mellett szenvelgek csöndben a lelátón, míg itt, Soroksáron már másodszor vagyok úgy a hazaiban meccsen, hogy a megkerülhetetlen fradizós hangok mellett legalább ugyanannyi 1909-es baseballsapka, a legszebb színkombinációkban (vörös, fehér, fekete)  pompázó családok, és ráutaló beszédfoszlányok vannak jelen. Tegnap is többször hallottam a Lanza-lökésért elmaradt büntetőn vagy a botrányos ’csúti játékvezetés más aspektusain való polemizálást, mint a Fradi sikerének örvendést. Jobban is éreztem magam, és ha ott van velem Öcsém vagy Loctite, szerintem el is kezdjük skandálni az „itthon vagyunk”-ot.

„Nézegetheti nyugodtan, ezzel bárhova beengednek, rá van írva”-erősködött a bejáratnál csodaigazolványát lobogtatva egy kiérdemesült szurker, mire a magát Zárug Péter Farkas 10 évvel későbbi kiadásának maszkírozó jegyárus-jegyszedő egy „Csak nem ide!” bonmot-val válaszolt, aztán persze beengedte a  morgó öreget. Én egyből a büféhez kaptattam, hisz a sor a meccs előtti 5. perctől a 80.-ig általában maratoni hosszúságú, így még időben vételezni tudtam két korsónyi folyadékot, mert jobb a betárazás, a kétszeri sorbaállás esélytelen.

A Sori persze keretileg majdnem Fradi, hisz eddig itt volt Holczer, most a közvetve hölgyrajongói által az Üllőiről ide teleportált Jova véd; Gyepi a védelem közepén büntet (és a lelátóra felmosolyogva, mikor kivillantja nemzetiszín fogvédőjét, e jeleneten el is ment az italom cigányútra), a jövőre már az anyacsapatnál számításba vett Csillus (aki fejre dettó Boros Bánk Levente, és mostani magatartását elnézve méltó tagja lesz az idegbeteg és pökhendi  anyakeretnek), és Fülöp Noel is IX. kerületi gyökerekkel bír, szóval tényleg fiókcsapat ez, és mégis, én valahogy szimpatizálok ezzel a kerettel, tetszik, hogy a régi NB1 B-s csapatunkra hajaz, van egy rutinos gerinc (Jova-Gyepes-Sándor István-Pál András), akik közül némelyek NB2-es szinten még játszani is tudják a focit, a tehetséges fiatalok pedig, köztük az általunk kinevelt Gengeliczky, de ide illik az előbb sorolt zöldszemű mag is, egész nézhető, gyors játékot hoznak össze a délpesti gödörben. Amolyan ’90-es évek foci ez, nem nagy tervekkel, nem nemzetközi sztenderdek mentén, hanem olyan kis hazai, egy jó tóalmási kolbász, értitek, biztos ezért tetszik.  Ráadásul mindig vernek egy adag gólt ha meglátogatom őket, ez sem egy taszító szempont.

Meg az egész olyan otthonos. Nem annyira, mint a Liza, itt egy fokkal iparibb a környék, a déli kapu mögötti konténererdővel, a pálya mellett elsüvítő hévvel, a betonfalak között meghúzódó mélyített pályával, de mégis van egy kis Csabagyöngye jellege, a fű színe ráadásul így télutón még Minarik Edének se lenne idegen, annyira kopottas. Szóval van egy határozott hangulata ezeknek a Sori meccseknek, ráadásul, amikor bezeng a (z amúgy eléggé tákolmány) mini fedett lelátójuk, és a szembe oldal betonkerítés-falairól a tihanyi echó-t idézően pattan vissza a hang 10 mp-es késéssel, annak konkrétan izgalmas az atmoszférája, én mondom.

Most a Békéscsaba jött az ősszel (hozzánk hasonlóan) czeneattilai surranó pályán az élre álló Soroksárhoz, és mivel (bár egyre fakuló eséllyel, de) a Viharsarok is ácsingózna az NB1-re, gondoltam, ez rangadó lesz. Aztán sima 5:0 lett, Gyepes már a 4. percben bevert egy tizit, aztán jött a második is, aztán egy pros lap a Csabának, majd a félidő vége előtt a lilák is kaptak büntetőt, de azt kapufára rúgta (azt hiszem) Szélpál, mire a tök másik irányba vetődő Jova úgy ünnepeltette magát a közönséggel, mint Kleinheisler tenné, ha  postáznák neki a Goethe Institut Mittelstufeprüfungját, de a szurkerek éltették is, hiába, kevés kell az üdvösséghez.

A meccset amúgy a felcsúti szombati szomorkodásunkkori alapvonali kétméteres marharépa vezette, aki az NB1-ben is nem egyszer játszik az idegeinkkel. Gondoltam, a második félidőre felkérdezem őt a játékos-kijáró mellett, vagy a pályára bekiabálva, hogy Lanza ellökésekor mégis mit nézett, aludt, vagy a Vidi-sálat markolászta a zsebében, de e gondolattal csak 0.001 másodpercig játszottam el, hiszen ad1) csirke hangom van, ad2) nagyon nem áll jól, amikor hőzöngök. Úgyhogy a langaléta spori most megúszta, de a lelátó már nem volt ilyen kegyes, ugyanis jól ismert ámokfutását itt is lehozta bírónk, ítélet, majd visszavonás, bemondásra megváltoztatás, volt itt minden, tényleg, szóval farzsebében a lapok mellett egy-két alacsonyan szálló „hülye vagy”-gyal is távozhatott a zsiráf sípmester.

A meccs végén a soroksári közönség deklasszáltabb része (magamnak úgy magyarázom: zöldebb lelkületű, hehe), úgy döntött, verbálisan még megalázza a vendégdrukkereket, akik amúgy a 70. percre már maguk is elposszantak rendesen, egyre több „300 kilométert utaztunk értetek szarháziak” és „mit képzeltek, passzolni nem tudtok„, „hajtsatok legalább, rohadjatok meg” szállt fel elkeseredve a vendégszektorból. Nos, erre rátéve, mintha még nem lett volna elég baja szegény Előre szurkereknek, a hazai fedett lelátón egy felajzott tízfős mag előbb egy obligát „mocskos lilák”-kal melegített, majd a legszebb kispesti korzós fröcsögés-intenzitásba átcsapva kidagadt nyaki ütőerekkel hőzöngte át a túloldalra, hogy „indul a busz”. Erre a csabaiak az MTK-s Libarmy-t idéző öniróniáról téve tanúbizonyságot, „traktorral jöttünk, parasztok, traktorral jöttünk” tromffal válaszolt, határozottan kikérve a buszos utazás ódiumát maguknak, amiért én magamban megtapsoltam őket, de a hazai vérmesebbek rövid tanakodás után egy újabb „mocskos lilák” zárótűzzel próbálták megnyerni a hang-; és egyúttal elveszteni a leleményesség-csatát.

„Sanyi, annyit mondok neked, én tegnap megcsömörlöttem, itt nem lehet bajnok senki, csak akit az Orbán akar” – konstatálta mögöttem egy szomorú hang a lefújáskor, vagyis nem a Sori, hanem még mindig a tegnapi Honvéd-meccs uralta a lelátói tématolulást. „Így van. Elmegy mindenki a ****ba” -kontrázott halkan egy jólöltözött úriember a korlátnak támaszkodva, míg az elszontyolodott kollega összeszedte a családját, én pedig kifele indultam, hogy a bejárat mellett egy hangfal még leszárítsa a fülem némi kötelező Scooterral a ’90-esekre emlékezve, a szekuk elmélyült bólogatása közepette (érkezéskor még nemzeti rock szólt, szóval tényleg kb. csak Miles Davis-t nem játszanak a Sori DJ-k). Kisétáltam az autóhoz, majd hazacsorogtam a Soroksári út felüljáróin és a délpesti gyár- és paneltelepek között, mint aki jól végezte dolgát. És jól is végeztem. De bár az előző nap sikerült volna így.

“Dél-pesti focikalandok III.: Vasárnapi búfelejtő” bejegyzéshez 21 hozzászólás

  1. Visszajelzés: Dél-pesti focikalandok III.: Vasárnapi búfelejtő | Zongoracipelő

  2. Lehet kicsit „offolom” a témát, de mivel itt is szó esett a szombatról, talán nem leszek annyira közellenség.
    Szombaton, a helyszínen néztem meg a meccsünket. Van néhány kritika a fejemben, bíróról, taktikáról, játékról. De, most mégsem ezeket önteném ki magamból.
    Hanem azt a furcsa, megmagyarázhatatlan érzést, amit a vereség ellenére is éreztem a meccs után. Tényleg hihetetlen, de még a vereség ellenére is tudok örülni ennek a meccsnek. Örültem, mert sok kispestivel lehettem a vendégben, és felemelő volt, hogy a meccs állásától eltekintve is szólt a buzdítás a csapatnak! Az MLSZ által nem kedvelt ultrák megmutatták, hogy mit is jelent szurkolni egy csapatank, kitartani mellette jóban, rosszban is. Ez a meccs jó példa arra, hogy ha egy csapat odateszi magát, küzd, hajt, akar, akkor a szurkolók ezt látják, értik és hálásak is érte. Külön öröm, hogy ezt pont mi, Honvédszurkolók tudtuk megmutatni! Remélem, hogy a csapat is érezte ezt a kitartást és bizalmat, és ez erőt ad majd nekik, hogy a következő meccsen, már nem csak az akarásnak, hanem a győzelemnek is örülhessünk.
    Persze, nincsenek hiú reményeim, tudom, hogy az MLSZ, ellenőrök találnak majd kivetnivalót a Honvéd szurkolók viselkedésében, és behajtanak majd rajtunk egy kis pogácsára valót. Ennek ellenére remélem, hogy egyre többen leszünk, és egyre több győzelembe hajszoljuk majd bele a csapatot!

    1. Jó lenne szombaton is egy jó létszámmal megjelenni és hasonlóan dominálni a lelátón, mint a vidi ellen. Biztosan sokat számít a srácoknak.

  3. off topic. Ha jol lattam sok fiatallal együtt kis Pisont is alairt. valaki mar latt jatszani? milyen?

    1. Intelligens nagyon a kölök.Okosan játssza a futballt.Ha jól fel fogjk tudni építeni fizikálisan akkko én látom benne hosszútávln a felnőttválogatottságot, és anemzetközi karriert. Természetesen a legjárhatóbb út ehhez : U19-Nb3-Nb1, itt minimum 50-70 élvonalbeli meccs, jópár gól = szerződés külföldre jópénzért jó csapathoz.
      Bármilyne más utat választ = Prosszer szindróma (hitegető manager, Nb2) vagy teljes elkallódás

  4. Köszönjük az Élménybeszámolót! Jó volt olvasni nagyon, mondjuk azért az egy posztban említendő politológusok száma túllépte az egészséges határértéket :)
    Gengeliczky jól játszott? Volt/Van spiritusz abban a srácban! A kispesti folyamatos belső védős hiányposztban szenvedésünkre talán gyógyírt jelenthetett volna Ő is, de ez a hajó (is) már elment!

    Csak annyi még, hogy szerintem a soroksári foci nem létezne a polgármester Geiger Ferenc nélkül, aki az egyik aranykorszakban a Honvéd játékosa volt. Többek között játszott 1978-ban az Ajax elleni hazai (4:1) mérkőzés visszavágóján is. Nem akármilyen csapatnak volt a tagja!

    AFC Ajax – Budapesti Honvéd SE 2-0 (1-0)

    1978.12.06 20:15 Amszterdam, Ajax-Stadion, 30 000 néző

    gol: Clarke Ray (45. -11-es) Tahamata Simon (67.)

    AFC Ajax: Schrijvers Poet, Erkens Hans (62′ Schoenaker Dick),
    Krol Ruud, Meustege Wim, Everse Jan, Tahamata Simon, Arnesen Frank,
    Lerby Sören, Ling Tscheu-la, Clarke Ray, Meijer Geert (85′ Kaiser Ruud) –
    All. Brom Cor

    Budapesti Honvéd SE: Gujdár Sándor, Paróczai Sándor, Kocsis
    István, Lukács Sándor, Varga József, Pál József, Nagy Antal, Pintér
    Sándor, Póczik József, Geiger Ferenc (46′ Varga István), Weimper István –
    All.Tichy Lajos

    1. „minden ember életében kell lennie egy kis csapatnak, amit nem az eredményei, hanem a lokálpatriotizmusa miatt szeret. Az én választottam a III. kerületi TVE.”
      Ezek a sorok tökéletesen igazak rám is.

  7. Nincs meg valakinek veletlenul az a 28 meccsbol allo eredmenylista,amit Ondo-Baszo kozremukodesevel ertunk el?Korabban lattam ma,de kesobb ,mire le akartam menteni,mar elerhetetlen lett a kulonbozo hivatkozasokbol.Kivancsi lennek ra megint!

    1. Azert a cikkben feltesnek (fenyegetesnek?) alcazott tanacs is van, joslattal:
      „Ha továbbra is összeesküvés-elméleteket gyártanak Kispesten,
      belekerülhetnek egy negatív spirálba, amelynek az alján a középmezőny és
      a nemzetközi kupaszereplés elpackázása van.”

      1. Ez egyébként igaz. Az, hogy mi drukkerek bosszankodunk, oké. Meg persze jó, ha Rossi, Hemi is szót emelnek az ilyen játékvezetés láttán. Viszont ha Rossi általánosságban felvenné a bírózást a repertoárjába, vagy a játékosok elkezdik a tendenciózus játékvezetésben keresni az okát, hogy nem jönnek esetleg az eredmények, abból tényleg gyengébb eredmények lesznek. Van pár kutyaütő edző, akik rendszerint a külső körülményekben keresik a hibát, szerintem ez nem vezet jó útra. Mondjuk Mourinhonál még éppen belefér ;-)

        1. ha akarom feltes, ha akarom burkolt fenyegetes, mint a 70-80as evekben :)

    2. azért abban van valami tudathasadásos humor, hogy pontról pontra felsorolja a tényeket, majd összeesküvés-elméletekről beszél… :) :/ faxa!

      1. Ahogy az egyik professzorom mondogatta néha: annál rosszabb a tényekre nézve…

  9. Nos, a Nemzeti Sport hétfői számában megjelenő cikkben utánajártunk. A Honvéd 2014 augusztusa óta Andó-Szabó dirigálása mellett egyszer sem tudott győzni. Vagyis Marco Rossinak abban valóban igaza van, hogy ha ő vezetett nekik, az utóbbi tizenegy bajnokin nem termett nekik babér. A bíró ezeken az összecsapásokon lapunktól egy 9-es, öt 7-es, két 6-os és három 5-ös osztályzatot kapott, ami 6.5-ös átlagnak felel meg. A Bp. Honvéd a tizenegy találkozóból ötször ért el döntetlent, hatszor kikapott.
    Azt is tegyük hozzá, hogy a játékvezető szombaton nemcsak azért kapott nagyon alacsonynak számító 5-ös osztályzatot, mert a kispestiek kárára tévedett (Ivan Lovric véleményes kiállítása mellett Rossi azt kérte számon, hogy Davide Lanzafamét buktatták a tizenhatoson belül, de nem kaptak tizenegyest), hanem azért is, mert a Videotonéra is, amikor a kapujából kivetődő Gróf Dávid megrúgta a gólhelyzetben kilépő Scsepovicsot, de elmaradt a büntető.
    ANDÓ-SZABÓ SÁNDOR A HONVÉD MECCSEIN 2014 AUGUSZTUSA ÓTA
    2014. 08. 30.: Újpest–Honvéd 0–0 (bajnoki)
    2014. 12. 06.: Honvéd–Győr 0–2 (bajnoki)
    2015. 04. 11.: Honvéd–DVTK 1–1 (bajnoki)
    2015. 05. 01.: Paks–Honvéd 0–0 (bajnoki)
    2015. 08. 02.: Honvéd–DVSC 3–3 (bajnoki)
    2015. 09. 12.: Honvéd–Vasas 0–1 (bajnoki)
    2016. 02. 13.: Honvéd–Haladás 0–1 (bajnoki)
    2016. 04. 10.: Ferencváros–Honvéd 2–1 (bajnoki)
    2016. 08. 17.: Vasas–Honvéd 2–0 (bajnoki)
    2016. 10. 15.: Honvéd–Újpest 1–1 (bajnoki)
    2017. 03. 04.: Videoton–Honvéd 3–0 (bajnoki)

    Szerintem ez a nyúlpöcs lesz az év játékvezetője.

    1. Kivancsi leszek, hogy pihentetik e mint Kassait a fratyi miatt

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.