Megvan a Star Warsból a köztársaságot felváltó galaktikus birodalom? Alapvetően azt hinné az ember, hogy egy ilyen rendszernek kapcsiból szét kéne esnie magától, és érezthették ezt a forgatókönyvírók is, mert nagy gondot fordítottak arra, hogy elmagyarázzák, miért is nem teszi.
A legegyszerűbb, ám mégis elfogadható magyarázatot találták: mert az uralkodó egybetartja. Az uralkodó, a maga gonosszá lett jediszerű erejében. Meg a félelem, a rettegés, a legklasszikusabb érzelmek, hogy hiába vagytok többen, hiába hatalmas az erőtök, képtelenek lesztek közösen fellépni az egyetlen jól szervezett hatalmi góc ellen.
Hogy miért ez a felcsapás? Gondoltam belefér ide egy véleménycikk a felcsúti jelenségről, mert miért ne.
Többször is beszélgettünk már róla, hogy vajon miért lehetséges az, hogy egy Felcsút, ha feljön az első osztályba, és összevásárol magának egy legalább dobogószagú keretet, akkor azzal csak szenved, egyáltalán nem megy neki? Valami magyarázatnak kell lennie.
Van, méghozzá kettő is, legalábbis mi ennyit találtunk.
egy // a történelem hiánya
Lehet, furcsa elsőre, de bizony kell a történelem, mert a múlt, és a múltból eredeztetett – bár tartom, manapság csak kevés helyen és foszlányokban megélhető – narratíva képes olyan értelmezési keretet adni egy klubnak, ami mögé fel lehet sorakozni.
Tizenegy játékos az csak tizenegy játékos. Le merem fogadni, a felcsúti tizenegy Kispesten már legalább két-három meccset megnyert volna ebből a bajnokságból, mert van miért küzdeni, és igen, ez a Honvéd és a Kispest múltja (vö.: a valódi Puskás).
A sok pénz és az átvezénylés önmagában nem tudja betölteni azt a tátongó hiányt a motivációs térben, amit egy történelem simán megold.
kettő // nincs kapaszkodó
Nagyjából ugyanaz, mint a történelem hiánya. Az egyetlen igazodási pont, a minden új igazolás interjújában kiszenvedett mondat, hogy “Pintér Attila személyes varázsa (szakmai képessége, etc) miatt választottam a klubot”. Hahaha, és most nem Pintéren röhögök, hanem az egész abszurditásán.
Pintér – amennyire megosztó figura kifelé – annyira képes lehet igazodási pontkén fellépni egy klubon belül, viszont látni kell, hogy sokan valójában nem a személyes varázsa miatt igazoltak Felcsútra, hanem mert küldte őket a klubjuk, akár pénzért, akár más képzelt előnyért cserébe.
Pedig egy Pintér (vagy hasonló központi szereplő) akár elég is lenne ideig-óráig, adna valami támpontot, valami biztosat, hogy bár a klub igazából nem létezik, vállalhatatlan a narratívája, azért mégis ott egy edző, akinek hiszünk, akivel együtt csináljuk a mindennapokat, és aki miatt majd működni fogunk a meccseken.
Ne képzeljük, hogy klubpiacra újonnan belépőknek nagyon van más esélyük. Itt már szó sincs asszimilációs polgári kultúráról, sváb identitásról, külvárosi dacról, ezek az idők elmúltak. Ha alapot szeretnél teremteni a klubodnak, akkor azt csak ikonikus szereplőkön keresztül leszel képes – és bizony, ehhez Pintér egy remek ötlet Felcsúton, még akkor is, ha látványosan nem működik egyelőre, és még akkor is, ha valójában nem miatta érkeznek a játékosok.
nem rossz ötlet, de akkora a lemaradás és akkora az ellenérzés velük szemben,
hogy talán ennyi is kevés lesz, mert kevés kell legyen. A semmiből nem lehet identitást teremteni, ehhez nem elég lenyúlni valamelyik másik egyesület múltját, mert bár az utálat is lehet identitásképző (vö.: sérelmi politika), annak a töltete mindenképp negatív lesz, megfordítani szinte lehetetlen.
A dölyfösség, az egész klub által képviselt mentalitás pedig erre csak rátesz még egy lapáttal. Szerényen meghúzódva, fokozatosan építkezve, és nem mindent és azonnal, talán beadható lenne a (futball)társadalomnak, azonban az utóbbi években tapasztalt módi egészen biztos, hogy nem.
végy egy jó kapust,
így tartja a népi bölcsesség, ha csapatot akarsz építeni. Azonban egy klubnál nem ennyire egyszerű. A jó kapus a legtöbb helyen adott, úgy hívják történelem. Mondok egy egyszerű példát. A Honvéd egyszerűen tudja hogyan kell bajnokságot nyerni, így ha a közelébe kerül, akkor tud majd élni vele, mert ez a történelmi tapasztalata, ez a vele szemben támasztott elvárás, és igen, ez bizony megjelenik az ellenfelek lábában, agyában, amikor döntő tétmeccset játszanak ellenünk. A diósgyőri, szombathelyi tapasztalat ezzel szemen a kiesés, az ingázás, ott teljesen más a háttérben meghúzódó látens tartalmak szerkezete, onnan nagyon nehéz, bár nem feltétlen lehetetlen eredményt elérni.
Nagyon nehéz, mert csak kontinuitás létezik. Diógyőr és Haladás mindig volt, és most is van, és lehet, a történelem eddig arról szólt, hogy az alsóházban, azonban a lét megkérdőjelezhetetlensége magában hordozza a véletlennszerűség lehetőségét is, vagyis a bármi megtörténhet esélyét. Akár egy bajnoki címét is.
Felcsútról mindez hiányzik. Puskás nevével próbálják takargatni, hogy a tucatjával igazolt játékosok képtelenek csapatot alkotni, hogy reménytelenül kergetnek egy célt, mert nincs ami összetartsa őket. Illetve van, egy – ezen a szinten mindenképp – gyenge láncszem, a történelem helyett jó kapusnak igazolt Pintér.
persze, lehetnek új belépők, mert lenniük kell,
de az nem a Felcsút lesz. A Debrecen megcsinálta, talán tudja tartani valamiféle hullámzó teljesítménnyel. A Videoton dettó. De a Vácnak, Dunaújvárosnak, Zalaegerszegnek már nem sikerült. Volt valamiféle történelem (háromból kettőnél), volt egy központi szereplő (szintén háromból kettőnél), vagyis összejöttek az áldott pillanatok, hogy ha máskor nem, akkor és ott összejöhet valami. A lehetőséggel éltek, azonban ahhoz már kevésnek bizonyultak, hogy mindezt történelmi tapasztalatra fordítsák.
A legtisztább példa erre a tapasztalatra talán a Kecskemét, vagy lehetne idővel. Feljutottak, megízlelték az NB I. légkörét, feltették magukat a térképre, és miután kizárták őket, érezni lehetett, a város most már akarja az élvonalt, vagy legalább az élvonal határát, a tisztességes versenyt képességeikhez mérten. Akár az ingázás is szóba jöhet, de valami most már kell. Az más kérdés, hogy képtelenek voltak feljutni a megyéből ennyi idő alatt, és félő, ahogy tolódik legalább az NB II. úgy veszít a lendület, úgy tűnik el a történelem emléke, úgy kerül egyre távolabb a tartós profi futball a városban.
Felcsúton még ilyen tapasztalat sincs. Sőt, a szavak is mindig mást mondanak. A nevelőegyesületként bőven jó a második vonal szövegtől hamar eljutottunk a három évvel ezelőtti, célunk az egy-öt hely bemondásig, majd jött a kiesés, a brutális erősítések, és az idei év. Minden félév más és más tapasztalat, minden ellentmondásban van a saját közelmúlttal, széteső az egész.
Így nem lehet – és itt szeretném megköszönni, hogy fogalmatlanul, koncepciótlanul, harácsolva, nagymellénnyel, kioktatóan, satöbbi álltak a dolgohoz, mert
nem is kérünk belőlük.
Csak ennyit szerettem volna elmondani.
a poszt nem szerkesztőségi véleményt tükröz (vh)
hahh, most látom Fekő kolléga is hasonló anyaggal jelentkezett ma