Mondjuk egyelőre nem így indul, ahogy a fenti matematikai alapigazság mondja. Szurkolói társaságunk egyik tagja csúnyán lerobbant a héten, lehet, ma a meccsen se lesz ott. Hanta úrnál nincs net, kétségbeesve engem kér fel beharangozóra, azonban jómagam tegnap a David Gilmour koncertfilmről hazafele a kocsibejáró újonnan felszerelt kapujának működési elvét még nem fogva fel teljesen úgy rá***tam a kezemre (az ÍRÓ KEZEMRE) a kaput, hogy ezt a posztot 2 fájdalomcsillapítóval, az új Paradise Lost lemez végtelenítésével és csöndben sírdogálva tudtam csak kivitelezni. Közben a csapaton Erik kísérletezik izgalmas, ám követhetetlen taktikákkal, a középpálya fele sérült (bár Gazdi már kispados volt Pakson, Filip meg játszott az NB3-ban), a zöld métely magára találni látszik, lehet, hogy jönnek velük az igazi szurkereik is, áh, ez annyira szar hét, hogy nehogy már ne nyerjünk.
Persze ha én ilyet leírok, akkor abból se lesz semmi…
Pár hete viszont még én is röhögve fordultam volna rá a Fradira, annyira megfáradtnak tűnt Dolly Roll és csapata, míg az MTA-tagsági esélyekkel véletlenül sem vádolható Varga Roland meg nem posszant góllövésileg, és megirigyelve az eppeli pályaívet, vállára vette csapatát. A Vasas múlt heti 10 perces leterrorizálása fontos intő jel (igaz az előtte levő angyalföldi helytállás is): bár nem kell bekalni a Fraditól, nagyon kell figyelni, hogy a védelem ne hagyja fickándozni őket elöl, mert most élesek.
Hajh, a védelem. Az viszont nálunk idén nem túl éles. A tavalyi tavasz szigorú defenzívája már a múlté, idén többször látunk káoszocskát hátul. Persze nagy gond nincs, csak az elvárásaink lettek magasabbak… ettől még megkerülhetetlen tény, hogy gólképesek vagyunk hátul, hol a semmiből hozunk össze gólt az ellenfélnek (szegény Ivan Pakson), hol konkrétan kreténkedünk hátul (ismét csak Paks, vagy DVSC, Balmaz otthon, ‘kövesd idegenben).
Hanta és több kommentelő is úgy fogalmazott a múlt héten: a következő 3 meccsel még várjunk, aztán lehet ítéletet mondani a hollandról. Ezzel nagyjából én is egyetértek, de még valamire felhívnám a figyelmet, amiben meglepő módon pont Lanza erősített meg, pedig nem is vártam ezt. Nos, emlékezzünk a derék Rossira, első félévére (2012), majd a második etapjában a bennmaradást követő első időszakra (a bennmaradó félévet most hagyjuk, pedig magas labda lenne Jesus Meza és a többi ász erőltetésével példálózni, de oké, az vészhelyzet volt). Bizony a tar talján is variált össze-vissza (Vécsei, mint balszélső emlékszünk még? Fiatalok padoztatása Job, Alcsi, Odia, Bóna Zoli javára? Boti erőltetgetése középen 4-4-2-ben?), volt itt minden, mindenki. Most a holland is variál, pont mint Marco anno, pont úgy próbálva bizonyítani, hogy ő a saját útját járja, mint Rossi Supka után, magasról téve egy működő taktikára. Aztán pár év és belátta, mi volt jó régen, mi a működő saját innováció, és abból lett egy jó összlet. A holland is ezt teszi, miért fáj mégis jobban a dolog? Mert most nem egy 4., középerős csapat pazarlódik el a szemünk előtt, hanem a bajnokcsapat. Így érthető mindenki siráma, de akik kritika nélkül istenítik az elődöt, és szidják a jelenlegi kopaszt, ne feledjék, hogy hasonlóan kvázi 0 edző tapasztalattal Rossi is hajmeresztő hülyeségekkel (is) indított, és nálunk fejlesztette magát azzá, aki lett, egy közép-európai bajnok, taktikus edzővé. Ez még a hollandban is benne van, ha nem vérhódosodik el agyban- remélem nem fog. Rossi tanulóképes volt. Reméljük, Erik is az.
Vissza Lanzára és a Digis intijére: mit is mondott a Rossit apjaként tisztelő helyi DelPierónk? “Ne feledjük, Rossi helyére jönni BÁRKINEK borzasztó nehéz feladat lenne“. Így van, ott a pont. A Macskafogó II. is hiába lett jó kis film, szétkapta mindenki, mert az első rész legendája már túlnőtt önmagán is. Nem könnyű helyzet…
Szóval tanulóképesség. Néha Dollra is azt hiszem, hogy az, de meg kell állapítsam: Thomas bátyót azért inkább az egyéni játékosképességek húzogatják ki időközönként a Scheissé-ből, semmint saját, főnixként újjászülető edzői ars poeticája. Ma is ebben bízhatnak, és tartok is tőle, hogy Varga Roller, a niger-i gepárd, a minden értelemben megfáradt Priska, vagy valamelyik másik szimpatikcsászár (ne adj’ Isten Geréb Dezső Botka Endre) egy villanásból betalál, és ismét megmenti az öreg kóklert (akit amúgy én bírok, mert nagy fazon, de eléggé megfáradt egy tréner).
Na, srácok, ez van, szar minden, a kezem most már olyan állapotban van, hogy ez a poszt ennyi volt, innentől a meccs végéig tétek a szó, aztán holnap valaki beszámol, de hogy ki lesz, az arra nem mernék sok Voltarent feltenni.
CSAK a KISPEST, csak a fásli!