Ismétlőjelbe tehetjük a múlt heti beszámolóposzt címét

Na, ma este jön az első most-vagy-soha meccsünk!– mantráztam előbb egész nap magamnak, majd késődélután pedig az egy hét igazolt távollét után végre visszatérő Öcsémnek a pálya fele menet. Mindehhez persze kötelező RW-nyavalygással hozzátettem: most még bizakodok, aztán hazafele majd sírni fogok. Hogy is van Hanta örökbecsű idézete Verebes Mágustól? „Egyszerűen nem tudok tévedni ebben a rohadt futballban”? Hát, rohadjak meg, én sem.

Pedig voltak periódusok, amikor nem így nézett ki, hogy ilyen vég felé tart a meccs… Csakhogy, a francba is, mindien vesszőfutás így indul, hogy „voltak jó perceink”. Csak egyvalamink nincsenek: pontjaink.

Sajnos ez az idény kezdi a létező legpesszimistább forgatókönyveket megvalósítani. A mai este típuspéldája volt ugyanis a legnemesebb gödörbe kerülésnek: hiába „játszottunk” sokkal „jobban” (értsd: értelmezhetőbb támadásokkal), mint a Paks vagy a Várda ellen, kb. a Diósgyőr elleni második félidőt idézve, a Loki 4 kapura rúgásból 3 gólt ért el, nálunk meg volt minden, ami ilyenkor lenni szokott (indokolatlanul kretén bíró, hullámvölgyes kapus mellényúlása, legrosszabbkor kimaradó ziccer, követhetetlen cserék, még követhetetlenebb felállások). És attól tartok, fennáll a veszélye, hogy ez még csak az eleje a lejtőnek, ha valamit nem változtatunk gyorsan.

Hogy min, vagy mit, azt persze nem én fogom megmondani, vagy Hanta, valamelyik olvasónk. Tippjeink persze lehetnek. És bármennyire is a legolcsóbb húzás ilyenkor edzőzni, egyszerűen nem tudok elsőre máshova nyúlni. A keretet max egy év múlva válthatod le – ez a megoldás most nem játszik. A klubvezetést te sose válthatod le – és minek is, most jöttek, a szándék is úgy tűnik, jó (remélem, nem vagyok naiv), a megvalósítás viszont eddig eredményben és látványban egyaránt pocsék (a meccsekről beszélek). Persze sok tapasztalat nem volt, arra hagyatkoznak, ami (aki) itt van, akkor viszont itt kéne újragondolni a felelősöknek a mestertervet. Már ha volt olyan (?)

Pedig Beppét imádják a srácok – hallani a klub felől. Pedig Beppe remek motivátor – mondja egy bennfentes. Pedig Beppéről Serie A-s ellenfélként csak jókat mondhatott el anno a főcsatárunk. Pedig Beppe remekül védekeztette a csapatot a majdnem-bravúrig a románok ellen. Ez a mérleg egyik serpenyője. A másik a széteső „játék”, felfedezhetetlen koncepció, furcsa cserék, megoldások hiányát jelző tanácstalan testbeszéd a meccsek végén. De hiába a pozitívumok, egy szimpatikus fazonnal is, ha csak 0 pontokat gyűjtünk, akkor előbb-utóbb akkora lesz a hátrány és a gödör, hogy onnan már alig sikerülhet kimászni, ha egyáltalán. Hogy mennyit ér a szimpátia, azt jól mutatja, hogy Sisa tréner volt a legnormálisabb, messze legszimpatikusabb, legemberibb edzőnk, de vele sem ment a szekér. Igaz, ő aztán maga állt fel.

Nem lennék most a klubvezetés/technikai stáb helyében. Ha tényleg ülnek a fenti megállapítások a misterrel kapcsolatban, azaz jó az összhang közte és a csapat közt, bírja a vezetés bizalmát, stb., akkor bizony nehéz meghúzni a váltást. És lehet, hogy jövő héttől tényleg összeáll minden. A baj az, hogy eddig erre azért kevesebb jel mutat.

A pozitívumokat nézve a máról: domináltunk, voltak helyzetek, Zsoldy ténylegesen is visszatért, két góllal bejelentkezve, a második egy szokásos mestermunka volt ráadásul. A negatívumok ott a bevezetőben, meg az egész posztban.

Mi legyen akkor? 

Múlt héten azt írtam: magam a válogatott szünetnél húznék cezúrát, addig lássuk, előre lép-e Sannino. A mai meccs első 20 percében úgy láttam: a válasz egy kövér NEM, de aztán akadozva-, köhögve-szenvedve, de összeállni látszott valami, távolról koncepciószerűségnek kinéző támadásépítgetés, jött egyenlítés is, és nyomtunk tovább. Nyilván sokat segített, hogy a támadók mögött végre volt értelmezhető középpálya, a Nagy- Gazdag kettős, ha nem is fénykorát, de stabil időszakait idézte, és Kesztyűs is hozta a Nagy Geri alapjátékot, ráadásul a legtöbbet futva ebből az amúgy sem lazsáló hármasból. Kreativitást néhol Gazdi próbált csempészni a játékba, hol több, hol kevesebb sikerrel. Jellemző, hogy mikor Öccs azt mondta 1:1-nél, hogy ő már 1 ponttal is kiegyezne, én vérszemet kapva csak a 3 pontban tudtam gondolkodni és lelki szemeim előtt a „Beppe fonalat talált” jellegű posztcímek sora világlott fel. 

Korán örültem.

Az igazi gondok a semmiből bekapott második gól után kezdődtek. Szegény Száni bá ekkor a kispadon mára végleg megroppanhatott és ultra EvdM-BERSERK üzemmódba kapcsolva elkezdte felpakolni a létező összes csatárokat a pályára, előbb Gergő helyett Cipfet, némileg kinyitva ezzel a szűrőszekciót, de oké, ég a ház oltani kell, aztán a ma is egész jól muzsikáló, ám gyorsaságát a többiek által nem mindig kihasznált Moutari helyére a jó darabos Kulacsot, össze-vissza variálva a felálláson. És még így is lehetett volna valami, kis szerencsével, ami helyett egy „kis” balszerencse jött inkább, és Andris mellényúlt egy távolinak, ezzel el is dőlt.

Valahol sajnálom Sanninót, lehet, hogy egy hosszabb, teljes keretes felkészüléssel, sérülésmentes érában (bár még mindig nem vagyok biztos, hogy Zuddasék a helyzet magaslatán vannak terhelésügyileg), elejétől megkapott Tékozló Fiúval, átgondoltabb igazoláspolitikával jobb kört futna a Mester. De sajnos eddig nem azt fut. Ha rajtam múlna, ezért (semmi személyes, tényleg), a jövő heti meccsen utolsó utáni esélyt adva neki, már most sürgősen keresném a megoldást a helyére – de egy értelmes és nem lutri megoldást. Persze ki van ilyen elérhető a piacon – tudjátok ti is, mindjárt sírok… Ha aztán nyerünk a lilák ellen, meggyőző játékkal, remek kispad-húzásokkal, akkor, mint a melegíteni visszaküldött cserejátékos, az új edzőjelölt maradhat talonban. De ha jön még egy ilyen önsorsrontás, akkor, bocsáss meg, Beppe, de búcsúzzunk el. Nem katasztrofális sarlatán az emberünk, mint ahogy EdvM sem volt az, de (mondom, akkor, ha az Újpest ellen sem lesz változás) egyszerűen nem ide való.

Most már csak két dologért könyörgök.

1. Jövő héten történjen csoda, és támadjunk fel.
2. Ha nem, akkor megköszönve a talján stáb áldásos munkáját, értelmeset húzva váltsunk. Egy idényben egyszer még lehet hibázni, abból még egész jól is ki lehet jönni (pl. EvdM vagy az öreg Pölő utáni váltások). Ha két téveset húzunk, akkor majdnem kiesés (1997-98, 2014-15) vagy kiesés (2002-03) lesz a vége. Erre mondaná az egyik törzskommentelő szakkolega: „kurvára észnél kell lenni baszki, ez a BP. Honvéd!!!”

Hát legyünk kurvára észnél…

A poszthoz én (vh) két apróságot tennék hozzá:

Valamint itt az osztályozókönyv is:

fotók: (mint mindig) 1909foto