Ismét egy péntek, ismét leültem a törzskocsmámban egy asztalhoz, pedig nem szoktam, igazi pulttámasztó vagyok a piros bárszékemről, kirendeltem egy Supersideot (Yeastside), hozzá kísérőnek egy pohár vizet, a söralátét a tavalyi Fehér Nyúl szortimentje (címlapképünkön), az iTunesban felcsendül a Sexepil (What Do You Say), nagyjából minden stimmel, egyedül a témát kívánom a halál véreres f*szára: Kisvárda.
Merengős poszt következik.
Egyszerűen unnám újra és újra megírni, hogy minek vannak egyáltalán? A létezés, mint szótári szó, tehát a létezés értelmének tagadására már bizonyítottuk, hogy simán használható a Kisvárda. (Mondjuk, erre a posztra így utólag is eléggé büszke vagyok. Könnyen lehet, hogy pont a szomszéd asztalnál írtam.)
Közben vált a zene, a fülemen keresztül a következő verze indul el az agyam felé:
A helyzetet senki sem tekinti át
Zavartan szívjuk a Szimfóniát
Spenót: Nyolcvanas évek
Aztán ott van az osztálykirándulások hangulata, az általam mérhetetlenül rühellt szendvicsek világa, a várdai gulyáslé a faházas kocsmában – unom, végtelenül unom, már ezt is megírtam. A gulyást ettől még pont várom, ha dél körül indulunk, akkor egy könnyű reggeli/tízórai, négy körül egy mentesítő kanalazással, két szerelt fehér kenyérrel, és némi hegyes erőssel, illetve a hegyes erős hiányában chilipaprikával.
Szóval unom az egészet, pedig csak kétszer voltunk Kisvárdán – és ennyi épp elég volt belőle, már bocsánat.
Nem fogom azt sem leírni ezredszer is, hogy a klubmodellről mit gondolok, pontosan tudjátok. Együtt hányunk tőle. Így kell elpattintani egy életre a szimpatikus kiscsapat státuszát, innen egyszerűen alig létezik visszaút.
Úgy Kisvárdával, vagy a kisvárdaiakkal semmi bajom nincs, a család egyik ága szabolcsi, nekik sem, mert pont annyi közünk volt a településhez, mint Ugandához, Quebechez és Irkutszk is csak azért van fent a mentális térképemen, mert nagyjából másfél-két évtizeddel ezelőtt játszottam pár parti Rizikót, és emlékszem, hatalmas harc dúlt a területért.
Hahhha, közben egy újabb remek sor a fülemben:
Nincs más, csak egy szál gitár,
Szidom a rendszert, forradalmár
én vagyok egyedül ’88 telén
Auróra: 88 telén
Tényleg semmi bajom Kisvárdával, pontosan nulla kapcsolatom volt a téréséggel addig, amíg fel nem jutottak az NB I-be. Mamám mesélt ugyan valamit, valamikor Dajka Laciról, de arra már nem emlékszem, hogy mit. Lehet valami nyíregyházi dolog a hetvenes évekből, tényleg nem emlékszem. Remélem a Jerevánhoz köthető, amiről azért valljuk be, az egyik leghangulatosabb kocsma volt az egész országban, amíg be nem csődölt. A mai Jerevánt inkább engedjük el, valami étterem.
Ha minden nem is, de nagyon sok dolog régen tényleg jobb volt. Vagy az is lehet, hogy megöregedtem.
Nem feltétlen években, hanem lelkileg. Például nem tudtam nem észrevenni magamon, mennyire aktív levelező lettem az elmúlt években. Ha valami kis igazságtalanságot, kényelmetlenséget érzékelek, vagy csak zajos valami a környékemen, azonnal felcsapom az internetet, kikeresem az illetékes, esetleg illetékesnek gondolt hivatal, cég, személy email-címét, és máris körmölni kezdek. Igazi kispolgári stílusban, de annyira, hogy Kövér tanár úr is büszke lenne rám, mennyire odafigyelek a megfelelő megszólításra. Hé, paraszttal! – legfeljebb amúgy is akkor kezdek csak mondatot, ha Ádi után kell kiáltani, nekem is hozzon egy sört, ha a büfé felé indul. Az se baj, ha nem arra, csak hozzon. Ádi diósgyőri – mondom, hogy finom vagyok, tényleg egy kispolgár.
Aztán az öregedés abban is jelentkezik, hogy bár az országot félig átszelni nyűg, mégsem az órák és a kilométerek (rójuk!) zavarnak, hanem a koncentráció. Egyre többször előfordul, hogy képtelen vagyok kitölteni hét-tíz órát tartalmasan, odafigyelve a többiekre, a beszélgetésekbe résztvevő félként bekapcsolódni, és nem csak elkapni egypár szót, mondatrészletet a végéről, és ahhoz csatlakozni, és igen, nyilván valami aboszlúte oda nem illő betoldással, átmenetileg, esetleg néha végleg eltérítve a beszélgetés fonalát. Aztán azt is elengedem, és csak bámulok ki az ablakon, hátha látom dürrögni a túzokat.
Vén szar vagyok én már ehhez. Mint a svájcisapkás tipikus szaki, ha letámasztja a biciklijét, beleszív egy mélyet a cigijébe, köp egyet oldalra, és visszasírja a komenistákat. Akkor legalább volt munka – teszi hozzá.
Tényleg. Nem akarok a Múltban Élés Apostola lenni, szóval valamit ki kéne arra találni, hogy a gyomrom ne vesse ki a Kisvárdákat. Változni nagyon már nem fogok, most is ugyanazt mondom nagyjából, mint mondtam húsz éve, nagyjából azokat a zenéket is hallgatom, ugyanúgy a hetem nagy részét egy Excel (Numbers, LibreOffice, SPSS, mindegy, csak táblázatszerű legyen) előtt töltöm
elnézést, közben kiugrottam pisilni. folytatom
Hol is tartottam? Megvan.
Nem jó mindig a múltba révedni, amikor még egyáltalán nem voltak Kisvárdák, illetve voltak, az ország lakosságának egy valamekkora hányada még a térképen is meg tudta mutatni, hogy hol van. Mert Kisvárda a nagy többség számára nem volt több, mint egy település. Kispest-drukkerként még nehezebb elkerülni a múltba révedést, van hova és van elég messzire, mind térben, mind időben.
Adott a feladat, valahogy elfogadni azt, ami ma a létező valóságok egyetlene, a körülöttünk lévő világot. Ha megváltoztatni nem tudod, akkor milyen lehetőséged marad? Legyél Antall József, bukj alá, menj el az Orvostörténeti Múzeumba, olvass, várj és várj, hátha? Vagy adjuk fel, menjünk ki mosogatni Londonba? Méltatlan lenne hozzánk. Hozzám biztos. Kispest csak egy van, és az itt van: Kispesten.
És a Kispestben benne van minden, ami a családom, ami én vagyok, a szocializációm egy jelentős része, a mindennapjaim jelentős része, a hétköznapok reménysugara, hogy eljön a hétvége, és újra játszik a Kispest, újra lehet meccsre menni. A minap lett volna 94 éves Bozsik – ha ő nem hagyott el minket soha, pedig bárki, de tényleg bárki lehetett volna, akkor nekem milyen jogalapom lehetne? Hogy ennyit a kitartásról? Mostanában? Sorozatos győzelmek után, évek óta élmezőny, kedvelhető játékosok, karakteres edző, épül a stadion, akkora Patyomkin az egész, hogy felröhög bennünk két zsák Monty Python.
Kisvárdát tényleg meg kéne valahogy értenem, de mit csináljak, ha bármerre indulok, valahogy mindig a svájcisapkás melóshoz lyukadok ki, köpök egyet, és visszasírom a kommunistákat? (Nyilván nem, a képet tessék elképzelni.)
El van baszarintva valahol az egész.
Hadd mondhassam már ki büszkén: nekem derogál első osztályú bajnokit játszani egy Kisvárdával! Egyszer még hagyján, kétszer is, sőt, a három is belefér, ha ilyen hülye a lebonyolítási rend, de azért engedtessék meg, hogy egy normális világban a harmadik és a negyedik között teljen el legalább két-három évtized. Ne kelljen pironkodnom, hogy a múltban ragadtam, hogy a régi dicsőség, hogy a Kispest mekkora valami (volt), ha tényleg így van. Ne kelljen pár évente újabb és újabb valóságokat elsajátítanom, magamévá tennem, a logikája szerint működnöm, és ha változás van, igazodnom az újabbhoz, azt is elsajátítanom, magamévá tenni, és így, és így a végtelenségig.
Nem akarok állandó harcban állni semmivel és senkivel, egy kis nyugalmat szeretnék. Egy kis nyugalmat, ahol vannak klubok, van versengés, és aki jobb, az legyen azért jobb, mert önerőből, vagy legalább közel önerőből érte el azt, amit. Így beszél egy régivágású komenista, ugye?
Nem, nagyon nem. Még véletlenül se tagadom más jogát az érvényesüléshez, mert azzal az egész sportnak nevezett dolgot tagadnám, a versenyt, a versengést, amiért lehet lelkesedni, hátha egyszer mi leszünk a legjobbak, leggyorsabbak, legmagasabbra ugrók. A leg.
Nem szeretem, ha erőszakkal belenyúlnak a dolgok rendes , hovatovább: természetes menetébe, még akkor sem, ha a magyar futball története szinte az első naptól másról sem szól. Egyszer talán ki kellene próbálni, milyen az, amikor egy kicsit elengedjük a kezeket. Lefogadom, Kisvárdát újra keresni kezdené a lakosság egy adott számosságú számossága a térképen.
az elmúlt pár bekezdés olyan lett, amilyen. jobb napokon lehet, törölném, de most egy kocsmában vagyok, és a magyar ember, ha egyedül van egy kocsmában, akkor busong maga elé, és ha történetesen egy számítógép van előtte, akkor oda mondja a magáét. létezik ennél magyaroschabb dolog? leszámítva a gumipókkal átkötött fonott kosarat, amire kívülről gondos kezek egy harisnyát feszítettek. vajon miért? mit akartak vinni benne, ami félő volt, hogy a fonatok között kiszóródik? mákot?
Hagyjuk (haggyuk) is az egészet. Elvágom itt a fonalat.
Egyébként beszélni kéne arról, hogy újra éneklődik Lanzafame, a gólokat is hozza sorozatban, de nem fogok, mert előre megmondtam, hogy kivárok, látni akarom, ahogy tényleg mindent megtesz, és az a mindent megtevés hosszú távon is érződik rajta, hogy itt nyerni akar címet, címeket és nem feltétlen magának, hanem a klubnak. Egy zseni, nem fogom tagadni, bőven megérdemli, hogy várjak rá. Utána majd újra, és újra, és újra, és mindig ő lesz az Aktuális Legnagyobb.
Aztán beszélni kéne arról is, hogy folyamatosan győzünk, amit meg lehet szokni, amíg tele nem beszélik az ember fejét az örök pesszimisták, hogy minden jó elmúlik egyszer. Múljon, bekkeltünk egy bő húsz évet, faterom is bekkelt huszönötöt, nagyfater is várt az elsőre huszonnégyet (1926-ban költözött a család Pestszentlőrincre), egészen megszoktuk a negyedszázadokat. Felismerjük, ha valami nem jó, és felismerjük azt is, amikor a jóság jó sokáig tarthat.
Most jó.
Az elmúlt két hónapban minden hétvégén volt kilencben jó percem. Izgulni persze többször is kellett, de aztán jött a hármas sípszó (így mondják nemzetisportul, hogy a spori lefújta a meccset), és azért a pillanatért, amikor meghallod, azért a pillanatért érdemes csinálni az egészet. Tényleg mindent megér.
Kilencven perc, amikor tényleg nem érdekel, hogy Kisvárda, hogy Mezőkövesd, hogy akármi (kivéve Felcsút, esetleg Fradi, mert az egyiket tagadni, a másikat meg illik tisztelve gyűlölni), akkor csak a meccs van, akkor nincs körülöttünk a világ, megszűnik minden, a gyep van, a labda van, a játékhelyzetek vannak, be kell rúgni, le kell fújni, örülni kell.
Előtte és utána lehet beszélgetni bármiről, ütköztetni a világnézeteket, hülyebírózni, az legyen a te, és a beszélgetőpartnered dolga, találjátok ki, mivel akarjátok elütni az időtöket.
Amíg a meccsek idején csak a meccs van, addig van kilencven perc, amikor igazán boldog lehetek. És igen, voltak idők, amikor a kilencven perc nem csak a meccsről szólt feltétlen, szenvedtem is rendesen, sokszor annyira vártam a végét, hogy legyen azonnal és most, mint talán kisgyerekként a Jézuskát, hátha hoz csillagküllős BMX-et.
Meg kell tanulni tisztelni és kiélvezni a meccsek kilencven percének mind a kilencven percét. Talán ez lehet az első lépés annak a megértéséhez, amit a poszt elején feszegettem, hogy a világra adható válaszok közül melyiket válasszam, ha azzal szembesülök, hogy a Kisvárdákkal még sokáig együtt kell élnem.
A kilencven percek már mennek, a háromszázhatvanöt (-hatvanhat) napok még nem. Apró lépésekben haladunk előre.
Legfeljebb, ha nem jön be, akkor még mindig beadhatom az életrajzomat az Orvostörténeti Múzeumhoz.
Kisvárda – Bp. Honvéd @ Kisvárda, 17h
Itt nem szabad most
csendben maradni
Fejjel a falnak
Kell majd rohanni
PUF: Eperszezon
Épp megvolt a végszó, rendben lezártam majdnem a posztot. Tényleg, belenyugodtam, helló, ez a világ, ebben kell élni, legyél továbbra is kispolgár, zárkózz el attól, ami nem tetszik, szurkol tovább a Kispestnek, erre ugrik az iTunes, vagy most mi van helyette (talán csak simán Music), és megszólal a Pál Utcai Fiúk.
De legalább a dal vége patent, nem is értem, amúgy miről akart szólni? Egyszer falnak rohanni, pár sorral arrébb meg belenyugodni? Azért a magyar popzene is megéri a pénzét, de legalább értjük, mert valahogy mi is így állunk a futballhoz: gyűlölve szeretjük, vagy mittudomén: rühellve imádjuk.
Ez itt a Párizsom
Nem baj, majd megszokom
Nézem a filmeket
Míg véget ér az eperszezon
Utólag is minden tiszteletem annak, aki végigolvasott. Ha használnék szmájlit egy posztban, akkor egy mosolygósat tennék a következő mondat végére: nem véletlen, hogy egyedül ülök a törzskocsmámban, és búslakodok magamban.
Én azt vártam volna, hogy tanulunk a Paks ellen elkövetett hibákból. Erre az első kapott gól ismét pontrúgásból indul és már szokás szerint a rövidoldalt lefejelnek minket. Már a Paks ellen látni kellett volna Sanninonak, hogy változtatni kellene, erre Kesztyűst továbbra is erőlteti a jobb oldalt, pedig szerintem Uzoma jobb ott. Meg voltak az előjelei a Várdai vereségnek, de a szakmai stáb nem reagált, hagyta az események további menetét ,mert eddig jöttek az eredmények.
Egy fontos dolgot mondj, amire ez a szakmai stáb, meccs közben, vagy két meccs között jól, vagy egyáltalán érdemben reagált.
Hát olyan nagy edzői húzásokra nem emlékszem.
Ez kurva jó! Ennêl jobban le sem lehetne írni….Most megint bukdácsolunk. Hátha eltalálja újra az utat…
Ez komoly??? 5 győztes meccs után „bukdácsolunk”… Aha…
Teljesen egyetértek veled.
A védelmünk harmatos, középpálya szintén, támadójáték ismeretlen fogalom…
Hajlok arra hogy az utóbbi hetek eredményeiben az MLSZ mancsa is benne van.
Akkor legalább volt foci…
https://uploads.disquscdn.com/images/d72a9bcb2b99eebf0c7587180e7764720d95eb872b71922c1e8b1ccfe4a0f9dc.jpg
Szerintem jó ha a kupában továbbjutunk…☹️
Nem vagyok Kukoc-fan, de ez a meccs szerintem ordított a Kukoc-N’Gog páros behozataláért…
Sajnos, ez igy van.
Taktika 0,00.
Sannino egy hoax.
Igen, ez most tényleg így van, bár az is igaz, hogy az utóbbi 4-5 év leggyengébb kerete van neki.
Egyszerű a képlet, ha akarunk dobogót, vagy esélyt a dobogóra, akkor áldozni kell egy-két (három- négy) komoly játékosra, bár az látszik nincs erre szándék…
Ez a keret gyenge? Hát, ezzel nagyon nem tudok egyetérteni.
Ha dobogóért megyünk akkor igen gyenge, Gazdag, Lanza, Vadócz, Batik-on kívül senki más nem férne be a dobogós csapatokba.
Ezt nem tudom megítélni, de szerintem a bajnokcsapat sem volt sokkal erősebb ennél, csak jól összerázódtak, jó volt az edzői stáb és szarok voltak az ellenfelek. Ezzel a csapattal röhögve dobogósak lehetünk, már a keret alapján.
Szerintem Kb az utobbi 25 év legerösebb Kispest kerete ez.
Az utóbbi 4-5 év leggyengébb kerete tavaly volt.
1. szabály…győztes csapaton ne változtass Sannyi…b+.!
amúgy nem értem a mai motivációs szintet. :/
nem szabad LAnzát ékként bedobni a darálóba…(1 Eppel kaliber nagyon kellene elé/mellé)
amúgy nincs gáz, de azért jó, hogy jön a szünet, lassan…
ui.
azért ilyen leseket elengedni…nebaxa már…
és Gazdit szerintem térddel gyomrozta az az utcaiharcos állat…erre mind2 sárga!?
Monor,loki,lilákok.Kupa nem gond,a 6 pontban a másik kettőn kicsit elbizonytalanodtam.
Azért annyira (még :)) nem vagyunk jók, nem „bombaerős a keretünk” (ahogy azt olvastam pár szurkertárstól), egyszóval messze nem engedhetjük meg magunknak, hogy úgy menjünk ki a pályára, hogy az ellenfél kb. dupla olyan akarással játsszon, mint mi, sokkal jobban akarja a győzelmet. Sajnos ma ez történt, elsősorban erre könyvelem a vereséget. Ez mindig megbosszulja magát, mert később már nem lehet úgy felpörögni. Újpesten a 4 vereség után úgy mentünk ki, hogy ha törik, ha szakad, győztesen jövünk le. Ez a lendület kitartott egy darabig, mára sajnos eléggé elfogyott.
Persze a les gól(ok), vagy Gazdi elintézése (és annak hagyása) sem tettek hozzá, de bármilyen idegesítőek voltak, asszem ma nem ezek döntöttek.
Na mindegy, találkozunk Monoron. :)
https://uploads.disquscdn.com/images/e0b8a350a7750032124d8aa4e71800ba01fc4f4a7c3ec9ab1fa680f95d12c5a2.png szerintem a 2. Nem les.
Rossz pillanatban állítottak meg. Les volt! Nem kérdés.
Kaptunk 2 lesgólt. És kb ennyit tud a csapat ha nincs Lanza… Mert ma sajnos nincs
Azert ne aggodj, az osztalyozokonyvben kihozzuk gyoztesnek.
Eddig is rajta múlt, most is. Persze lehet fikázni, én nem tenném…
En sem, de teny, hogy az utolso ket meccsen eleg gyenge volt.(leszamitva a vezeto gol elotti inditast)
Akkor csak Lanza szerepeljen a listán.
Egyértelmű les a 2. Gól, az elsőt nem láttam
Teljesen mindegy a mínuszos gólkülönbségünket leszámítva.
Miért mindegy? Utólag persze, de ha normálisan beinti..
Ha reggelig jatszunk, akkor sem rugunk golt.
Mert, ha a fél nyolcas meccs is Várda-Kispest lesz, akkor sem rúgunk gólt.
A kisvárda sem rúgott szabályos gólt, egyet sem!
Áááááá. :)
(riporter)
(Nem tudom, melyik az idegesítőbb, hogy égünk, vagy ez a barom.)
A második
Oldalvonal mellett másként látszódott a meccs képe:
„Giuseppe Sannino (Honvéd): – Ha a mérkőzést csupán az eredmény alapján értékelnénk, akkor igazából nem is kellene erről a ma estéről szót ejtenünk. De úgy hiszem, nem csupán az eredményt kell nézni, hanem a teljesítményt is. A ma esti mérkőzéshez úgy érkeztünk el, hogy egy hosszú, pozitív sorozatot tudunk magunk mögött. A tabellán szép helyet foglalunk már el. Megtörtént egy botlás, és talán egy ilyen hosszú, pozitív sorozat után ez így is belefér. Tetszett, ahogy a fiúk küzdöttek a labdáért. Amikor győztünk, akkor is túltekintettem az adott győzelmen, most pedig nem a vereségre nézek, hanem a vereségen is túl tudok látni. És igenis, láttam ma este a minősége a fiúk játékában. Elkövettünk hibákat, de ugyanakkor a játékukkal igazolták, hogy különlegesek és jó teljesítményre képesek. (honvedfc.hu)”
Én is láttam a nyilatkozatot és leesett az állam, percekig azon gondolkodtam, hogy melyik dimenzióban nézte a meccset…?
Nem sok dolog zavar jobban mintha hülyének néznek…. Inkább maradt volna csendben Lütyőbá, mert ez így csak olaj volt a tűzre.
Sajnos ő valóban így látta. A fiam edzője mesélte, hogy pl. a válogatottnál is van ilyen bevett elemző módszer, hogy meccs után videóra kell mondani a játékosnak mit gondol a mérkőzésről a saját játékáról stb. Majd pár nap után újra. Nagyon érdekes dolgok jönnek ki..
Elárulhatná mit szív…?
Ez a kedvencem,
„…Tetszett ahogy a fiúk küzdöttek a labdáért…”
Pedig minden ott kezdődik, hogy reálisan kell látni a helyzetet, a valóságot. Ha valaki ettől elszakad, akkor nagy bajok jönnek.
Jézus… Van baj!
Szerintem meg zseniális motivátor!!!
Az az edzői szerepnek csak az egyik szelete…
Supinak még az se ment…
És?
Hogy jön ő ide?
Megfordítjuk, mert ez a trendi
A térfelet mindenképpen?
Lanza – Ben -Vadi az indulóban. Fullnak tűnik.
Full semmiképp főleg BH val..?
A mai vereségnél az még jobban bosszant, hogy egy Kisvárdának 6 pontot adtunk. Gyakorlatilag a mi lelkünkön szárad, hogy legalább még egy évig NB I-es lesz ez az ép ésszel felfoghatatlan „klubmodell”.
Sajnos nem ezen a 6 esetleg 9 ponton fog mulni.
Mlsz lelkén szárad, hogy ilyen alacsony színvonal ellenére kiállhat NB1 Ben egy csapat 11 nem magyarral… Én nem a Kisvárdát, szidom hanem inkább az mlszt…
Na igen….ha megint hoznának ilyen 3-5 légiós per mérkőzés szabályt, gyorsan átalakulna a táblázat. :)
És lehet a színvonal is gyengébb lenne, meg ugye a táblázat sem igen alakulna át, mert mindig ott lennének a legjobb játékosok ahol a legtöbb pénz van. Legfeljebb tőlünk elvinnének magyar játékosokat, bár Gazdagon kívül nemigen kellene élcsapatba senki más.
Azt hozzá teszem, én is azt mondom, kellene valami szigorúbb légiós szabály a mostaninál, csak attól mi nem lennénk jobbak a fentiek miatt, de a magyar focinak talán jót tenne.
Ez a meccs most nekünk volt szégyen, az alacsony színvonalat most mi mutattuk, kellene két jó középpályás, kár, hogy Lanzán kívül Hemi szintem igazoltunk (sőt még az alatt), pedig állítólag dobogó a cél…
Nem a verség a bántó, hiszen nem lehet minden meccset megnyerni, engem sokkal jobban aggaszt a mutatott játék! Egy helyzetet sikerült a kilencven perc alatt összehozni, Lanza az utolsó három meccsen a a két belőtt büntetőt leszámítva helyzetbe se került. Kíváncsi lennék, Sannino hogyan álmodta meg Kesztyűs jobb futóba való szerepeltetését, pont akkor, amikor Uzoma kezdett egész jól focizni azon a poszton.
Én sem értem Uzoma mellőzését.
– (átgondoltam, töröltem)
Lanzának volt ma egy szép ollózása. De különben egyetértek.
Én ezeket az ollózásokat nem igazán látom pozitívan. Látványos, de marha nagy szerencse is kell hozzá, hogy bemenjen. Szerintem pont lett volna helye levenni és ráfordulni. Persze vissza kellene nézni…
Pontossan. Ollozzon 3-0 nal.
Én nem láttam.Mi a pontosan? Levehette volna és ráfordul?
Szerintem meg ollózzon, legalább van egy szép mozdulat, ami legyűri a mutatott játékunktól és Sanyibá kóklerségétől feltörő hányingeremet.
Jól beszélsz, ma nem a les-nem les volt a bosszantó, hanem az, hogy lefociztak minket. Az első 5 forduló rémképe tért vissza.
Pont az az egy kurva Hazai volt ma,amelyiknek nem kellet volna.
Nálam az első gól az les, de nem érdemtelen a Várda győzelem. Olyan volt, mintha túlgondoltuk volna, 3 jó passzunk nem volt előre. #Hanta, húzd a szemedre a svájci sapkát, köpj egyet a földre és igyál egy jó Yeastside-ot. Az legalább jó, nem úgy, mint a mai játékunk.
Pontrugásnál a rövid sarkot nem tudjuk tartani és már nem elöszőr kapunk gólt belőle. Ez annyira bosszantó!
Jó meglátás!
Pár szóban a mérkőzésről :
1 db perc esélyünk se volt ! A első félidőben rúghattak volna a várdai suttyók egy négyest, a másodikban meg egy hármast.
A mérkőzést Farkas Ádám vezette, nem pedig Ondó-Baszó.
A várdaiak frissebbek voltak. Nálunk most jön ki a hosszúra nyúlt szezon a nyári kupameccsekkel.
Régebben Rossi mindig ilyenkor mondta hogy elfogytunk.
Nincs semmi vész.A Paks és a várda stílus a nagyon nem fekszik nekünk. Nyáron meg is vertek. Most jobban jártunk mintha mindkét meccset lehoztuk volna egy döntetlennel mert akkor csak 2 pont lenne zsebben az utolsó két meccs alapján, így meg három….
A játékosokról :
Tujvel – Szerintem hibázott az első gólnál, de utána több bravúrja volt. 6-os
Kesztyűs – 4-5 fault az első félidőben.Nagyon nem az ő posztja ez. 5-ös.
Batik – Sima átlagot hozott ma, volt egy nagy hibája a 2. félidő 20. másodpercében. 5-ös.
Kamber – Lassú volt a brazil-portugál-ukrán-csecsen-románcigány támadókhoz. 5-ös.
Lovrics – Amit lehetett megtett. 6-os
Aliji – Sokszor bekapcsolódott a játékba.Sok jó mozdulata volt, 1-2 hibával.6-os.
Nagy Geri – A szokásos kullancskodáson kívül picit próbált szervezni is 6-os
Vadócz – hááááát….. jóindulattal 5-ös…. Semmi használható kulcspassz, nincs ütközés…
Gazdag – Próbálta megcsinálni a cseleket de nagyon keményen fogták.Nála láttam egyedül hogy labda nélkül is sokat mozgott, próbálta lerázni a védőket.6-os.
Lanza – Egyszerűen nem kapott ma labdát. Volt egy szép ollója. 5-ös.
Ben Hatira – Borzalom…. 3-as
A cserék :
Moutari – remekül bujkált hogy még csak véletlenül se találkozzon a labdával. 3-as
Banó – Próbált szervezni, szerelni, pontrúgni. 6-os.
n’Gog – örültem hogy bejött.Próbálta feszegetni az összjátékokat, illetve végre volt egy magas ember elől. 5-ös
Összességében :
5 meccs után nem vészes hogy kikaptunk.
Amit picit hibának érzek hogy a szokásos novemberi „elfogyás” okán nincs rotálás.
A hideg és reménytelen későőszi időszakban, mikor a kulcsemberek már kilehelték lelküket, kisebb-nagyobb sérülékkel bajlódnak, meg kéne pár embert pihentetni.
Batik félsérülten játszott.Simán adtam volna egy teljes meccset Kálnokinak.
Kamber meccsek óta el van fogyva. stb,stb.
Ilyenkor lehetne bedobni pár friss és szenvedélyes játékost aki bizonyítani akar.
Elfért volna a középpályán Szendrei , esetleg egy rutinosabb Egerszegi.
Elől lehet élete meccsét akarta volna játszani egy Hegedűs Márk vagy Lukács Dani. Cipfet is be lehetne tenni ilyen meccseken. a 2-0-át velük is simán hozhattuk volna úgy hogy a kulcsemberek szusszannak egyet.
Használjuk a keretet, azé’ van :)
Na gyerünk tovább ! CSAK
Ma itt 6-os nem volt egy szál sem.5-ös is alig 1-2. Ez biztos.
Talan Tujvel.
Ő az egyik 5.
Nalam a masik is.
:-)
Pláne akkor rotálhatnánk, ha előre tudnánk, mennyire enerváltak lesznek az alapemberek. Kéne valami időutazó a stábba, aki előre megnézi a meccset. :)
:-)
Én Egerszegit nem erőltetném, nem hiszem, hogy pont ő lendítene át minket a holtponton. Lukácsot ugye szeretjük, mert saját nevelés és gyors, de ezeken kívül mit mutatott?
És szerinted mit hibázott az 1. gólnál?! Hogy nem védte ki? Ott többen is hibáztak /pl a partjelző/, de a Tujvel csak nem védett bravúrral.
Mit akarunk a BH-val. A nyáron már nem lesz itt, kár tartani, játszatni. Helyette a Moutit, vagy az N’Gogot kellett volna kezdetni. A Szendreivel mi van? Hová tünt Uzoma?
A legnagyobb hibás Aliji, persze nem tudni pontosan ilyen szituban mi a pontos elosztás.
Altalaban objektivek az ertekeleseid. Szerintem ez most nem sikerult.(a pontozasra gondoltam)
Nagy Gerinek olyan labdaeladásai voltak, hogy… 6os?? Vanbaj
Sajna ma a Kisvárda lemosta a Csapatunkat a pályáról. Ha Tujvel nincs még 2-3 gólt kaptunk volna. :(
Áfonya bácsinak igazat adva, ma igazán senkit nem lehet kiemelni. Talán Batikon és Tujvelen látszott, hogy küzdenek, illetve Gazdagnak volt még értékelhető megmozdulása. De Lanzafame árnyéka volt önmagának, Kesztyűs sem sziporkázott, Kamber, Nagy Geri hibát hibára halmozott, Lovrics is csak vergődött, a cserék meg semmi pluszt nem vittek a játékba.
Ami a gólokat illeti, nos az elsőről lemaradtam, de a második a lassítás után tisztán látszott, hogy erősen vitatható volt les tekintetében (ahogy az első is az elmondások szerint).
Mivel elég halványan játszott a Csapat, nagy kérdés, hogy újabb hullámvölgy kezdődik, vagy ez csak egy amolyan csak egy álmos délutánra sikeredett meccs volt. Remélem az utóbbi.
Vészharangot azért nem gongatnék, de remélem a következő fordulóban javítjuk a hibáinkat. :)
Így vagy úgy, de úgy is Horváth Feri lesz a vége előbb utóbb. Nem vélemény, hanem jövőbe látás :)
Talán szerencsés lenne sietni, mert még a Paks elviszi előlünk. :)
:) beszéljünk róla egy fél év múlva!
Ma lassúak, körülményesek, idegesek voltunk, főleg középen. Szerintem egy sokat mozgó csapat ellen sok egyszerre Vadi és BH. Nem jöttek az extra teljesítmények, sok volt az eladott labda, az ellenfél győzelme megérdemelt, koncentráltabbak, frissebbek, pontosabbak, jobbak voltak. Nem ment ma senkinek. Sannino sem kapott sárgát, remélem nem lesz hosszú a hullámvölgy…
Ja, Gazdi remélem megússza komolyabb sérülés nélkül.