Mastodon Mastodon

A két csapat kioltotta egymás játékát, azonban mi találtunk egy gólt, és ezzel esélyt kaptunk arra, hogy megharcolhassunk a győzelemért

Kisvárda – Honvéd 0-1

Épp csak kikértük a három korsó Borsodit a várdai Mini Sörözőben, amikor eszünkbe jutott, hogy már lehetnek összeállítások. Mobilt elő, adatbank pont emelesz pont hu, koppint, görget – aztakurva. Négy fiatal a kezdőben! Parádé. Ennin sehol. Már most megérte levonatozni.

Nézzük a cseréket. Bazz, hat, akarom mondani, hat mezőnyjátékos mindössze. Abból egy a Maxim, szóval inkább öt. Vagyis Traoré, szóval legyen négy. Lovric csak biztonságból, három az inkább, hacsak Dúzs nem tud belső középpályást is játszani. Szűk lesz ez, nagyon belenyúlni nem lehet a meccsbe.

Szerencsére nem is kellett.

„A két csapat kioltotta egymás játékát, azonban mi találtunk egy gólt, és ezzel esélyt kaptunk arra, hogy megharcolhassunk a győzelemért” bővebben

Remélem, hogy kicsit magadra ismersz, és nem én vagyok az utolsó svájcisapkás vén komenista (írói kép!), aki a padlóra köp, ha meghallja: Kisvárda

Kisvárda – Bp. Honvéd @ Kisvárda, 17h

Ismét egy péntek, ismét leültem a törzskocsmámban egy asztalhoz, pedig nem szoktam, igazi pulttámasztó vagyok a piros bárszékemről, kirendeltem egy Supersideot (Yeastside), hozzá kísérőnek egy pohár vizet, a söralátét a tavalyi Fehér Nyúl szortimentje (címlapképünkön), az iTunesban felcsendül a Sexepil (What Do You Say), nagyjából minden stimmel, egyedül a témát kívánom a halál véreres f*szára: Kisvárda.

Merengős poszt következik.

„Remélem, hogy kicsit magadra ismersz, és nem én vagyok az utolsó svájcisapkás vén komenista (írói kép!), aki a padlóra köp, ha meghallja: Kisvárda” bővebben