Sima meccs volt, csak nem úgy, ahogy szeretnénk

Tegnapi beharangozónkra visszatekintve egy dolgot sikerült eltalálnom, mégpedig azt, hogy gyönyörű idő lesz ezen a szombaton. Abbéli kívánságom viszont, hogy ne a délelőtti ZOO-látogatás legyen a hangulati csúcs, az bizony nem teljesült: hiába Muti vezetést érő büntetője, ha Kuttorék a meccs háromnegyedében valahogy félgőzzel is kibekkelték erőtlen támadásainkat, és 3-4 kontrájukból kettőt értékesítettek. Nagy meglepetés sajnos ebben nincs is, ezért mennek ők idén a dobogóért, mi pedig – lassan teljesen vissza Hemy-érásodva – valahol a középmezőnyben hullámzunk.

Körülbelül pont a kezdőrúgásra sikerült beesni ma délután a Hungáriára, és onnantól meglepő nyugalommal konstatálni, hogy az elvárt foghíjascsapat-szerencsétlenkedés helyett egészen tudatosan lépünk fel. Zsoldos helyén végül tegnapi halovány tippemmel szemben Cipf lett a megoldás Ábel Gólb.szó Démonja mellett, így a múlt heti középpályát sem kellett újrahúzni, vagy felforgatni. A ’kövesd nyugodtan beállt kontrákra várni, mi pedig toltuk-tologattuk a meddő mezőnyfölényt, ami jó is lehet egy nagy büdös 0-0-ára, gondoltam magamban, és most nem is lettem volna ezzel teljesen elégedetlen.

Ráadásul a Kinget jobboldalon vészpótló Eke és Aliji helyett balszélen végre esélyt kapó Kukocs herceg is szárnyalhatott, legendásan toporgó antifutásával kergetve őrületbe hol a nézőteret, hol az ellenfél jobb oldalát, és bakker, amekkora troll ez a szerencsétlen, annyira jó beadásokat tolt megint. Komolyan, ha 20 évvel korábban érkezik Magyarországra ez az arc, az NB1 egyik Bondarenko/Makrickij/Oleg Korol szerű sztárja lett volna simán, hisz régen tényleg elég volt egyetlen jó skill a kártyádon a legenda státuszhoz, a bal küllő az meg nála tényleg rendben van, csak hát amíg beállítja, mint Dubecz a hajpántját anno, az a tökölés az élesebb meccseken sajna nem megy. Mondjuk a ’kövesd is dobogós, és ma mégis hatott hellyel-közzel a Tonci-show. Merthogy a gól előtt is bizony ő osonkodott el egy csípőficamos vágta után az alapvonalig, majd a centerezést Moutari után egy matyó kéz is lekövette (Guzmó), így büntető a verdikt, mi infarktus közelben, de Mutika ezúttal szépen helyezi a labdát Szappanos hálójába. 1:0.

Az öröm sajna nem tart sokáig. Moutari bepörög a góltól, mint gyengén látó Orosz Pál tenné a hatvani cukorgyár mintabolt-látogatásán. Nigeri démonunk bizonyítaná, hogy végre most már aztán tényleg, de komolyan megvan a góllövő cipő, és egy monstre szólót nyom nekünk, kicselezve az egész ’kövesdi középpályát és védelmet, a kispadokat és a 8 büfést a hátsó folyosókon, közben kétszer passzolhatna Banóéknak, de nem, inkább saját ziccer, majd a labda Föld körüli pályára állítása, klasszikus. Az ellentámadásból persze kontra, Zivzivadze még elpöcsöli, de a kipattanót a második hullámos Nagy Dániel kapura teszi és  már eldőlő Tujvel belepaskolni tud csak. Gyorsan itt a szofoklész (1:1).

A második félidőben folytatódik az alapkép: szövögetjük a veszélytelen támadásokat, a ’kövesd szépen védekezik. Aztán Banó elöl flegmán elpasszolja magát és bár Zivzivadze elöl megint szerencsétlenkedik, Kambi viszont segítségére siet, és későbbi nyilatkozatában is elismert módon bizony erélytelenkedve engedi beadni a grúzt, az érkező másik matyó légiós pedig berakja a másodikat (1:2).

És innentől körülbelül vége is lett az érdemi részeknek. Mi még becsületből toljuk, Cipf helyett már George-dzsal, akit Ábel egyre jobban körülrajong, ami, mint tudjuk, igen veszélyes indikátor a benga skac tényleges hasznosságára nézve. Banó helyett aztán jön King is, végül pedig Uzi helyett Kálnoki-Kis, hogy Batik előremehessen csatárnak, hátha egy Kukocs-Petraellói külsőst beszögel a léc alá, de szegény Bence lassan újra mehetne a Templom térre perselyezni, mert akármennyit és akármilyen jól érkezve fejel kapura, nem akar beakadni a megérdemelt gól. A Mezőkövesd minden elszórt labdánkból vezet egy tessék-lássék, nyámnyila kontrát, de nem nagy meggyőződéssel, már zsákban a 3 pont, hova siessenek, szóval még meg is bosszulhatnánk ezt a lezserséget, de nem tesszük, nem megy, ez nem az az este.

Ha most, e meccs után nyomja el Sannino, vagyis bocs: Recsenti a „mindenkivel elégedett vagyok” mantrát, bármennyire is utálom az ilyen fajta faszongást, igazat adnék nekik. Tényleg nagyot hajtott az egész csapat, pont ezért ilyen elkeserítő, hogy egyszerűen nem jönnek a 3 pontok fordulók óta, mert ennyi van most a keretben. Ami, tudom, sokszor írtam már, de nem bírom ki, hogy most se tegyem meg, szóval nem jön ki, aminek ki kéne, ami azért kurva bosszantó, mert a körülmények, ugye elvileg most valami hihetetlenül jók a szakmai munkához. Aztán csak nem akar összeállni a kép, s ha a csilivili külsőségeket leszedjük a vázról, akkor túl sok előrelépést nem is érezni az elmúlt évekhez képest. És ez kicsit pazarlás valahol.

Amúgy tetszett minden hibájával (IGEN, a naggyal együtt is) Kamber apó, de Lovresz sem volt végletesen gyász. Batik remek meccset hozott le –ismét. A középpálya úgy, ahogy volt, nem tudta megismételni a fehérvári helytállást, Hidi minden alibi passza után a belassult Vadóczot is visszasírtam, Kesztyűs nagygerizni jó, kreatívkodni ugyanúgy nem. Nagyon nem. Banó pedig halovány volt. Kukocs tényleg egy troll, de így, hogy 6 meccsenként kezd, el tudom viselni, és ma nem is tűnt teljesen haszontalannak, bár kegyetlen hamar elfárad. Uzi szépet robotolt. Mutari előbb hozott 3 pontot, majd égbe lőtt kettőt passzolás helyett, nem tudok mit kezdeni vele. Cipf pedig néha remek dologkezdeményeket mutat, néha akaratgyengének tetszik, aztán végre odateszi magát, aztán megint gyámoltalan. Nála is az idő oldana meg sok mindent – anno Kabát, Kovács Béla, Sanyika, Geri, Gazdi is évek alatt, sokat játszva ért be (kb. Baráth Boti és Németh Norbi azok, akik elsőre bedobva is kurva jók voltak), most épp kezdek arra hajlani, hogy Dominiknek is kéne nyomni a játékperceket. George pedig tényleg a Pappa eltitkolt hagyatéka lehet, zseniális húzás, hogy rá cseréltük le az amúgy persze tényleg porcelántérdű N’Gog-ot, csak hát a francia még tropa lábbal is veszélyes volt néha a kapura, ez a czukk pedig… Áh, imádom…Klasszikus igazolás.

Megérdemelt Mezőkövesd siker, egy becsülettel hajtó Kispest ellen, és szomorúan összegezhetek azzal, hogy ma inkább a kgyulai jövőkép erősödött meg az optimistákkal szemben. Ez pedig senkinek sem jó hír.

Közben ismét Góóóóóól műsor, Kiskokeaux nyilatkozik a tévében, hallgatom ezt a férfiszoprán nyígást, és azon gondolkozom, hogy de kurvára elegem van ebből a szar focihétvégéből.

Fotó: Lovi – 1909foto.hu.

Osztályozókönyv //