Ma cseten rám írt Hanta, hogy Attis, holnap 10 éves a blog, kaparsz valamit? Merthogy ő is tervez, de ha van mondanivalóm, ne fojtsam magamba. És mivel ma épp túl lettem egy húzós munkanapon, ki nem hagynám a kedvenc műfajom, a hol szívszorító, hol keserédes visszaemlékezést, gondoltam elsőre… Aztán rájöttem, hogy azt már százszor megírtam, a keményvonalas kollegák pedig kb. annyira örülnének neki, mint egy meghatott visszaemlékezésnek az 1919 tavaszi hadibajnokságról… A törzsközönség is már százszor elolvasta ezt tőlem…
Úgyhogy csavarjunk kicsit a dolgon, saját ömlengés helyett átadom a szót másoknak. A 10 éves születésnap ugyanis mégiscsak 10 éves születésnap, és az elmúlt évtizedünk meghatározó arcai közül többen is e-mailben, táviratban, levélben, vlogban jelentkeztek a csak@taccs.hu címen, elküldve nekünk jó vagy rossz kívánságaikat, gondolataikat rólunk. Mi pedig nem vagyunk szégyenlősek és ezeket közzé is tesszük!
Marco Posszi: A mai egy fontos nap a kispestiek számára. A hagyományok életünk és kultúránk részei, melyekkel az őseink előtt tisztelgünk. Boldog 10 éves születésnapot, barátaim! Egy fantasztikus klubot képviseltek és keményen harcolnotok kell érte, hogy elérjétek mindannyiunk közös álmát. Mostantól nincs több szöveg, csak kőkemény munka! Egyúttal szeretném jelezni, a legutóbbi válogatott mérkőzést követő nyilatkozatom félreértéseket generált. “Amit biztosan látok, hogy Hantának és az egykori tolmácsomnak alig marad energiájuk ezekre a posztokra, mert valószínűleg a meccs előtti napokban kimerülnek a felkészülésben.” Ahogy az a szövegkörnyezetből is kikövetkeztethető, nem fizikális, hanem mentális kimerültségről beszéltem. Arról, hogy előfordul, hogy túlstresszelik magukat. Ezt el kell kerülni, ne járjanak úgy, mint Ignjatovics. Tudják, problem inda head. Ha pedig valaki úgy gondolja, hogy a válogatott Izland elleni esetleges veresége után én vagyok a magyar futball fejlődésének akadálya, azonnal távozom!
Ivancsics Gellért: Happy Birthday, bloggergecik!
Davide Lanzafame: “Meghatározó 3 időszakot tölthettem az életemből Kispesten, sűrű 3 periódus volt. Öröm, aggodalmak, oly sok győzelem és mindenekfelett nagyon sok szeretet. Külön szeretném megköszönni a felejthetetlen cikkeket a csakblog szerzőinek. Kapcsolatunk, csakúgy, mint magyarországi pályafutásom, viharos volt: csúcsokban és mélypontokban gazdag. A születésnap kapcsán azonban szeretném megköszönni mindenkinek, olvasóknak, szerzőknek az érzelmeket. RW irányt mutatott és hűséges kritikus. Még mezt is vett a nevemmel díszítve, aztán véget ért a szerelem… ez az Élet rendje. Hanta, az örök kritikus, vagy semleges, vagy nem tudom, igazság szerint sosem értettem a posztjait, de mindegy is. Ábelbambinoface, aki gyűlölve szeretett. Giorgio és Pinocchio Giovanni, akik sosem szidtak. Padre Latabár, aki mindig megvédett itt a hörgő ellendrukkerektől, Lovinnyó, aki mindig lefotózta a friss tetkóimat. Mindenkivel megosztoztunk a klubért végzett munkán, de MINDIG NAGY TISZTELETTEL VOLTUNK EGYMÁS IRÁNT. Hanti, Robi, Ábi, Latyi, Gyuri, Pincsi, Lovi…KÜLÖNLEGES SRÁCOK. Köszönök mindent, ígérem, amikor negyedszer is visszatérek a Salamon-szigeteki negyedosztályból Kispestre, most már tényleg innen vonulok vissza, becsszó. Vagy nem.
Sinkovics Gábor: Ott ült. Ott, a kőbányai lakótelepen és nézte a kezeit. Azok a kérges ujjak… Gépeléstől kérgesek. Mennyi poszt, mennyi kibogozhatatlan statisztika, mennyi csodás emlék tolult fel előtte – de Hanta csak ült az Óhegyi tó partján. Ahogy arcát kicserzette a sivár őszi szél, ez a kegyetlen szél, ami hozott ide az elmúlt évtizedben új futballt, új rendet, új korifeusokat, csak Rejtőt nem, csak Hrabalt nem, csak Kovács G. Putyit nem, igen, Kovács G. Putyi, a veterán Honvéd szurkoló, aki nélkül nem kezdődött meccs a drága 60-as években. Ma már nincsenek Kovács G. Putyik. Eltűntek ők is, mint az olcsó szotyi, a hideg kőbányai, és a szív ebből a fociból. Percemberkék, helyi zsarnokok játszótere lett a magyar futball, hahh- de amíg vannak ilyen magányos harcosok, mint Hanta, talán van remény.
Ott ült Hanta a tó partján, a blog 10 évére gondolt és egy könnycsepp csordult végig az orcáján. Abban a könnyben mi is ott vagyunk.
Toncsi Kukocs: Brate Csakblog! Levelem kelt mint itt Kisvárdán Honvédos karrierem elmúltával magamkezűleg. Igen tisztelt fanta úr, kedves Róbert Varzsika és T. olvasók őfelségek! Ezennel köszöntöm csakblogot tisztelettel szülinapra értesíteni! Szeretnék mindenkinek köszönetet mondani! Az előző elnöknek, a Heminkvéj úrnak, továbbá minden blognál dolgozó személyekk. Híres olvasók, akik engemet mindig védeni. Köszönöm a Kispest-tábornak, hogy első pillanattól kezdve, mellettem, a csapat mellett volna, akkor is, ha jól ment a játék, de akkor is, ha esetleg rosszabbul teljesítettünk. Életemben a Hajduk Split, a CSKA Sofia, a Brescia, a Kisvárda és a Spliti II-es számú Útépítők mellett a Honvéd meze volt a legfontosabb számomra, megtiszteltetés, hogy ebben a klubban játszhattam. Soha nem felejtelek el titeket. Sokat olvastam a csakblokkot is, bár nem tudok magyarul, de a mekdonáld Níba az fordított nekem mindig, aszt hiszem az a blokk volt. Elmentem ugyan Kisgárdára, de figyelek rátok, és ha bárki is bántaná a blokkot, akkor az első IC-vel érkezem, hogy együtt rúgjuk szét a s.ggét az ide avászkodó zöld majmoknak.
Csokollak titeket: tuggyátokki.
Pinokkio, vezérszurkoló: Boldog születsénapot kívánok Kispest kis hercegeinek!
Fabio Cordella: Boldog születésnapot kívánok egykori magyar klubom remek blogjának. Szeretnék eloszlatni néhány félreértést. A csakblogot annak idején én alapítottam és az évek alatt én alakítottam ilyenné. Ahogy Rossit is én hoztam a csapathoz, és a legfiatalabbaktól a legidősebbekig én építettem fel az együttest. A bloghoz hoztam Végh Hantát vagy éppen robwarzyhát. Az egész 2011 márciusán kezdődött, Hemingway úr látta a Vasasnál végzett munkámat (a vasasfuggo.blogspot.com blogoldalt Cordella világította át – a szerk.), éppen blogigazgatót keresett, és meg is egyeztünk. 2014-ben a határán voltunk, hogy leigazoljuk Ch Gáll Andrást és Sinkovics Gábort, mindent megtettünk, de a szükséges dokumentumokat nem tudtuk 24 órán belül beszerezni, ezért a két doyen inkább más médiát választott. De Gianluca DiMarzio, vagy a DinoSport műsorvezetőjének szerződtetéséhez is közel jártunk. Azért jöttem el végül a csakblogtól, mert a La Gazettától hívtak, így azonnal felmondtam. Ezután is segítettem azonban a blognak, idén például én közvetítettem a drónos gyereket a stadionfotóival Hantához. További sportsikereket kívánok, és köszönöm, hogy segíthettem.
RW: Köszönjük szépen a sok dicsérő szót, és most kivételesen én is köszönök egyet, mégpedig kisBabarnak, aki anno 2010 októberben írt, hogy Te, van ez a hirdetés, hogy magyar klubról blogoló arcokat keresnek, nem keresed meg azt a VéghHantát? Hantának meg azt, hogy amikor nekem összecsapnak a hullámok a fejem fölött fizikailag vagy lelkileg, akkor is még írja, és írja, és írja, mert kicsit már olyan nekem ez a blog, mint amit Matláry Miklós korlátozottan ismert magyar billentyűslegenda mondott a saját zenekaráról, a Nevergreenről: „már –már szakrális, és az életem része”. És bár az idesereglő trolloktól el is keseredtem tavasszal, de aztán a Salgótarján poszt alatti reakciók visszahozták a kedvem mindenhez, mert a kommentszekció ott olyan volt, mint a blog hőskora. Ha még pár ilyen összejön, akkor még érdemes írogatni.
Giuseppe Sannino: Óriási blog, óriási szerzők, óriási, csodálatos a Kispest-Honvéd-család. Életem, pályafutásom legszebb 8 hónapját tölthettem itt, amit MK-győzelemmel zártam volna, ha végül a vírus miatt a lelkiismeretem nem szólít haza, és megjegyzem, a bajnokságban még a dobogó is meglett volna, de ne legyünk elégedetlenek. Hogy a blog sokszor írt rólam dehonesztálóan? Ilyen az élet! Edző vagyok, ezt tűrnöm kell, főleg két ilyen csodálatos embertől, mint a feneketlen statisztikai tudású Végh és a kedvencem, Roberto Warzycho, Aceto Balsamico, capisco tusco? Csodás emlékek, csodás város, köszönöm mindenkinek, hogy elmondhattam.
Hemy papó: Hello, Győztesek! Happy anniversary, ahogy nálunk L.A.-ban mondják. Régen találkoztuk, utoljára fél éve írtam a Honvéd családnak? Nem is tudom. A mai nap mindenesetre remek apropos. Írja nekem levélben Kálmán, Kaszás Kálmán meg a Gács Pali, hogy 10 éves a csakblog. Okay, mondom, de mi az a csakblog? Sosem olvastam, okay? DE hát már csak belenézek, ha így győzködnek. Győztesek, hát belenéztem. És hova futott fel a szemöldököm? Hát a homlokomra, ahogy a Kapitány mondja, fel, fel and away. Kérem itt beteg emberek írogatnak szerzőként. Végh Hanta Kiscsillag, már Niksicsből ismerem, szeme sem áll jól. A másik pedig errrrggggghhhh…aszonygya: “eRRRR dáblejú”. Milyen név ez? És miket hordanak össze? Szidják a tulajdonosokat – visszasírnak engem. Na most az ilyen típusú zsurnaliszták, tudják milyenek? Amikor én voltam itt, engem szidtak. Buzi Hemy, buzi Hemy, buzi Hemingway. Okay, azok pont nem ők voltak, hanem a csodálatos Kispest táborba szivárgó csőcselék, de hát a Végh meg a Wardzsájha gyerekek is állandóan ajvékoltak csak. Tudják, hogy hívják az ilyet nálunk otthon, az Államokban? Vesztesek! Kérték többen hogy beszéljek néhány szót a csapatról is. Nézzék, én azt mondom, ez egy remek keret. Minőségi játékosok érkeztek, személyes kedvencem Dieng Cheikh…ööö… sorry, Traoré Boubacar. Nagyon remek, komoly, ügyes játékos. Egészen a titkos fegyverünket, DaRRRRk Kabangut idézi, eeeeerrrrggggghhhh. Moutari távozását sajnálom, őt sajnos kikezdte a fasiszta söpredék, aki beépült a remek szurkolóink közé. Bódog Tamás egy szimpatikus, fiatal edző, legyenek vele türelmesek. Ahogy tulajdonosainkkal is. Nem tud mindenki olyan hamar belerázódni a gyakorlatba mint anno én tettem, okay? Ráadásul náluk megvan ami nálam hibádzott, és a modern foci alapköve: a money… geld… mulla’… ! A tavalyi évben nagyon sajnáltam Sannino mester távozását, egy végtelenül szimpatikus, művelt embert ismertem meg benne, mikor összefutottunk vele és Mendelényi Zoliékkal a kispesti Halásztanyán. Mennyit ócsárolta itt a blogon őt az RW nevű nímand senkiházi. Felháborított!
Holnap Felcsútra látogatunk, nehéz, de nem lehetetlen a 3 pont megszerzése. Sok a hiányzónk a sajnálatos helyzet miatt, de mindig vallottam, az a legerősebb Honvéd, ami aznap pályára lép, okay? Ez még 2015 tavaszán is igaz volt, ne nevessenek, mert kivezettetem magukat! Ha Magyarországon lennék, holnap Orbán miniszterelnök úr mellett magam is megnézném a találkozót. Hálásak lehetünk neki, hogy ekkora infrastruktúrafejlesztést hajtott végre Kispesten és az egész magyar futballban. Holnap is remekül elbeszélgetnénk, ebben biztos vagyok, az amerikai elnökválasztásról. Hajrá Donald!
Tegnapelőtt a Váci utcában egy butikban megvettem az idei új pilótadzsekimet, hölgyismerőseim már dicsérték, meg kell állapítsam, igazuk van. Hallom, lesz új ajándékbolt. Eeeeerrrrggggghhhh, remek, profi merchandise, top quality. Babar úr azért hiányozni fog, kedveltem, minden pólótervemet elfogadta, látszik, hogy van ízlése, okay.
Most búcsúzom, mert még szeretnék egyet úszni a naplementében itt a Yucatánon. Mindenkit üdvözlök, Highlanders fórumtársat különösen, a legközelebbi jelentkezésemig maradva baráti tisztelettel: George F. Hemingway.
Borítóképért köszönet KryzWarzychának!