A „rugdaló“ labdajáték. (Football.)

(Négy képpel.)

Itt a labdázás ideje és hisszük, hogy a legmulatságosabb angol labdajáték bemutatásával sokakban kedvet költünk a szép idő mulatságos felhasználására.

A nálunk jobban ismert angol Cricket-játék után az angol játékoknak bizonyos unalmas, tudományos híre terjedt el; azt gondolják ugyanis sokan, hogy magának a játék menetének megtanulása is már nehéz, hát még a gyakorlati ügyesség elsajátítása. A Football-nak ez nem így van, mert a legegyszerűbb játéknak lehet mondani mind a játék eszközeit, mind a játékmenetet illetőleg.

A rugdaló játékhoz különösen készült labda kell az Erdélyben ismert „széllabda“, mely kemény bőrhüvelyben felfújt hólyagot rejt. Angliában a hólyagot gummi helyettesíti, melyet fujtatóval erősen felfújnak. A labda lehet gömbölyű az úgynevezett „Rugby“ (1-ső ábra) vagy hosszúkás az „Association“-féle labda (2-ik ábra.) E labdák a nevet azon kétféle játékmódtól nyerték, melylyel a játék Angliában játszatik. A „Rugby“-féle játéknál az elrúgott labdát kézzel érinteni és utána szaladni szabad, míg az „Association“ név alatt egyesült „Football“ egyletek ezt tiltják.

1-ső és 2-ik ábrák

A játékra szükséges sík tér ne legyen 200 méternél hosszabb és 100 méternél szélesebb. A határok valamivel jelölve legyenek.

A játéktér most a 3. ábrán látható módon osztatik be. Az A B vonalak azt a czél korlátját jelelik az ellenfeleknek, mely alatt a labda átrugandó az ellentáborba. E korlátot egy 8 méterre egymástól fölbe vert oszlopon 8 m. magasban kifeszített kötél képezi.

A játék folyását Molnár Lajos világos leírása után a következőkben adjuk:

A játszók, kik két táborra oszlanak, a czélvonalok (A B) közé helyezkednek, mindenik tábor törekvése: megvédni saját czélkorlátját („goal“) s a labdát az ellenfél korlátján keresztülrúgni, de úgy, hogy a keresztrúd vagy szalag alatt s az oszlopok közt elmenjen. Ha játszás közt a C D határvonalokon kívül esik a labda, akkor: „in touch“ azaz: játékon kivül-inek vagy holtnak, addig pedig, míg a határvonalon belül marad, „in play“ azaz játékban levőnek vagy élőnek tekintetik. Ha a labda játékon kívül esik, a legközelebbi játszók egyike azt a határvonalra hozhatja s onnan saját táborába dobhatja. Az „Association“ szabályai szerint minden tábor vagy csapat 11 játszóból álljon egy kapitánynyal, kik netaláni kétes pontokban döntenek; jobb azonban, ha független bírák (Umpires) választatnak; ezek a czélkorlátoknál veszik fel
állásukat. Ha a játék vagy „parthie“ tartalma (p. o. egy órára) előre ki van szabva, akkor az idő leteltével a bírák vagy az időmérőnek „Elállj“ vezényszavára a játék azonnal megszűnik s azon fél marad győztes, mely legtöbb czélrúgást tud felmutatni. A játék kezdete előtt sorsot húznak; a nyerő fél oldalt és korlátot választhat, — míg a vesztő fél az első rúgást végzi, tehát: megkezdi a játékot. A vesztő fél kapitánya most két jó játszót fog a korlát közelébe küldeni, kiket „ügyelőknek“ nevezhetünk s kik azt minden eshetőség ellen megvédjék, két ügyes játszót pedig a „K“-val jelölt pontokra fog állítani, kiket „half-backs“-nak hínak, magyarúl pedig „korlátosok-nak nevezhetnénk. Az ellenfél kapitánya embereit hasonlólag állítja fel.

3-ik ábra


A játék egy helyböli rugással („place-kick“) kezdődik a játszótér közepéből, az ellenfélnek pedig csak 10 yardnyira szabad közelednie, addig, míg a labda el nincs rúgva. Miután a kapitány elrúgta labdáját, társaival utánna szalad, hogy tova rúgják s keresztűl röptessék az ellenfél korlátján, s hogy az ellenséges csapat hozzá ne férhessen. Ez az ellenkező taktikát követi, t. i. mindjárt az „elrúgás“ után kapitánya vezetése alatt neki iramodik a labdának, hogy visszarúgja az első táborba. Ha valamely játszó a labdát elfogta, mielőtt ez a földet érintené, már nem szabad újra elkapnia a labdát, a „goal“ megnyeréséig; akkor sem szabad a labdát elfogni, ha saját táborából azt valaki elrúgta.

4-ik ábra

Ha azonban egy játszó rendszerint elkapta a labdát, — akkor sarkával megjelöli azon helyet, a hol a fogás történt — s mely ponton túl nem nyomúlhat elő senki. Akkor egy kicsit hátra lép, hogy a szabadrúgás („free-kick“) jogát gyakorolhassa. Ez a rúgás lehet „place-kick“ (helyből rúgás) vagy „drop-kick“ azaz oly rúgás, mely előtt a labdát kezünkből lehullatjuk („drop“) [lásd 4-ik ábránkat] s mielőtt a talajt érintené, elrúgjuk. Rúgás után — társaitól követve, — a játszó utána szalad a labdának az ellenséges táborba. Az ellenfél most útját álla a guruló Footballnak, s így mind a két csapat találkozva, körülveszi a labdát, minden egyes labdázónak törekvése lévén azt elrúgni.

Ez a játéknak legélénkebb momentuma és sokszor valódi tolongással végződik. A Rugby iskola játékaiban ezen alkalom a tüzes ifjúság által felhasználtatik, hogy egymást szándékosan megrúgják, s a játszás verekedéssé fajul. Az „Association“ azonban szigorúan tiltja e visszaélést. Most megint elrugatik a labda — s ez tova röpül, követve a játszók seregétől, s átmegy a fent leírt phásisokon: vagy megfogatik, s a szerencsés fogó, sarkával vonalt húzván, egy szabadrúgással tova röpíti; — vagy „játékon kívül“ helyeztetik s visszahozatván a határvonalra, onnan visszadobatik ugyanazon pontról, mely ponton a határt átröpülte volt. Azon pillanatban, midőn a talajt érinti a labda, megint neki iramodnak a fürge játszók, s így tovább és tovább. Némelykor a „korlátosok“ közelébe gördül a Football, és ezek tudják, hogy mi teendők legyenek, mert nem hiába lettek oda állítva a kapitányuk által; vagy az ügyelők felé röpköd, vagy a czélőrzőnek meggyűlik vele a baja, míg aztán a lapdát visszahajtania sikerül.

Ha a labda a korlát-vonalon (A B) túl röpíttetik azon csapat által, mely az ellenkező czélkorláthoz tartozik, akkor az innenső korlátot védő csapat fog utána rohanni, s az, ki elfogja, a vonalhoz visszahozza és azt onnan visszarúgja, a korláttól 6 yardra. Ha pedig hátra rúgatik az innenső korláthoz tartozó csapat egyike által, — akkor a túlsó tábor van feljogosítva rúgásra, s a legközelebbi jelző zászlótól egy yardnyi távból kell azt valamelyik játszónak a vonalról lerúgnia. Mind a két esetben a többi játszók 6 yardnyira visszavonúlnak a labdától, míg az el leend rúgva. [kapuskírúgás és szöglet – a szerk.]

A labdát sem vinni, sem ütni vagy lökni nem szabad; kivételt csak a czélőrző képez, ki korlátja megvédésében a labdát elütheti kezével, de vinnie azt nem szabad. A gátőrző játék közben kiléphet, s egy játszó által helyettesíttetheti magát, de ez csak egyszer történhetik a játék tartama alatt.

A czélrugás nem könnyű feladat. — Ha a labda oly szerencsésen esik, hogy a játszótér kellő közepén a czél korláttal egyenes irányban s tőle csak körülbelül 15—25 yardnyira fekszik, — akkor a legjobb rugó lesz kiküldve a döntő rúgás végzésére, míg az ellenséges tábor korlátvonalán kívül megáll, s az egész társaság feszült figyelemmel lesi a végzetes momentumot. Most neki iramodik a rugó, s egy ügyes rúgással keresztül röpíti a footballt a korláton, s a tábor győzelmet kiált.

A czél szerencsés átugrása után, oldalt cserélnek a táborok, s a szerepek változnak — az előbbi védő csapat most támadóvá lesz. A kiszabott idő letelte után, azon tábor lesz győztes, mely legtöbb „goal“ vagyis czélrugrást tud előmutatni.

Ennyit röviden ős futólagosán a Football érdekes, hevítő és sok élvet nyújtó játékáról, melyet bár nemsokára hazai ifjúságunk köreiben meghonosítva láthatnánk!


A cikk eredetileg a Herkules c. újság 1886. április 4-i számában jelent meg. A cikk szerzője valószínűleg Szokolay Kornél (l. pl. Siklóssy László: A magyar sport ezer éve (Budapest, 1929, 368. o.).

A Herkules 1886-ban két leírást is közölt a footballról, igaz, a január 24-i számban még összekeverték a Rugby és az Association játékokat. A cikk megemlíti, hogy a footballt Esterházy Miksa gróf nevezte el „rugdaló“-nak.

A két, 1886-ban megjelent anyagot követően hosszú csönd következett, és a Herkules legközelebb 1897-ben foglalkozott a footballal. A tizenegy évnyi szünetet mindössze egy 1893-ban megjelent, szöveg nélküli grafika törte meg. (címlapképünkön, Herkules, 1893. decembert 25.) Az 1897-es visszatérés azonban elég erősre sikeredett, és konkrétan a mai magyar labdarúgás egyik fontos kezdeti lépésének nevezhető:

Foot-ball csapatot óhajtanak szervezni, — mint újabban értesülünk — a Budapesti Torna-Cluban is. A játékot tavaszra szándékoznak megkezdeni.

Herkules, 1897. január 16.

A poszt elkészítéséhez az Arcanum Digitális Tudománytár , a Hungaricana Közgyűjteményi Portál és a Magyar Nemzeti Digitális Archívum digitalizált dokumentumait, valamint magánadományokat használtunk fel.