A nap, amikor minden eszköz megengedett: Felcsút – Kispest

Csak a szokásos: utolsó kör, tehát Felcsút.

Tököm tele az egésszel, azonban úgy tűnik, korunk meghatározottságai között ez a jelenség egyszerűen kiirthatatlan az NB I-nek a környékéről, és félő, még nagyon sokáig együtt kell élnünk vele. Valójában nem is a magyar futball szégyene a jelenség, hanem a magyar társadalomé, azonban ezt az aktát inkább nem nyitnánk ki – tudjuk pontosan, hogy miről van szó. Pár címszó azért: legendát nem lehet venni, ahogy történelmet sem érdemes hamisítani, mert a kollektív emlékezet pont arra való, hogy emlékezzünk. Ugye, kedves csuhásozókból lett turbókeresztények?

Vagyis az van, hogy ma a Tisztességes Magyar Ember, illetve a Tájékozott Európai Futballkedvelő is mind nekünk szurkol, hiszen Felcsútra látogat a Kispest, és innentől felesleges bármit ragozni. Soha nem múló gyűlölettel a névválasztás miatt, és akkor az irreális mennyiségben odaáramló lovettáról még nem is beszéltünk – mert ott is tudjuk pontosan, hogy miről van szó.

Feláll, taps, ováció, őszinte rajongás, bár kicsit fintorogva, mert azért nem értünk mindennel eggyet. Ilyenkor rendre Moldovától a Színházi vegyes 1. jut eszembe, ahol Alfonzó egy igen erőteljes példával illusztrálja, hogy ami nem tökéletes egészben (a közel tökéletes nem elég!), azt bottal sem érdemes megpiszkálni. Pláne, ha a tökéletestől való távolságát jellemző epszilon sugarú kör valami egészen undorító kis apróság. Értjük a példát, ugye?

De ennyit a jelenségről.

NB II

Csak kimentem tegnap az MTK-Debrecenre. A Felcsút után pont velük játszunk, mindkettőnél edzőváltás volt, és talán lesz is még, vagyis nem baj, ha élőben is látom őket.

Külső szemlélőként elképesztően rossz meccs volt, és meccs után beszélgetve mindkét fél szurkolóival, kiderült, érdekeltként is hasonlóan érezték. Bár a hazaiak szerint az első félidő valamennyire rendben volt, azonban ha valami valamennyire van rendben, akkor az az ún. relatív dolog, tehát az ellenfél volt nagyon rossz, amihez képest akár rendben lévőnek is tűnhetett.

És ettől a két csapattól mi könnyedén kikaptunk. Félelmetes, hogy mennyire rossz volt mindkettő, hogy a Debrecen mennyire fogalmatlan, hogy az MTK mennyire rosszul összerakott keret, hogy ebből ennyit tudnak kihozni a

Magyar edzők

mert idén van egy olyans sejtésem, hogy bizony jelentőset romlott az NB I. színvonala, és nem lehet nem észrevenni valamiféle együttjárást az edzők listájával.

• a Videoton totális csőd Szabiccsal,
• mi konkrétan egy vicc vagyunk Ferivel,
• van aki szerint a ZTE focizik Waltnerral?
• Huszti hatalmasat bukott Debrecenben,
• az MTK bepróbálkozott a közel nullkilométeres Costantinóval, majd hamar lecserélte a helyi Szuribára, Teodorura.

Szerintem előállt egy olyan együttjárás, amikor egyszerre annyian alkalmatlanok a posztjukra, hogy szinte az egész mezőny pár ponton belül helyezkedik el, és ahol bárki megverhet bárkit, ahogy bárkitől kikaphat, egyszerűen megszűnt az ún. középcsapat fogalma. Mindenki egyszerre lett az, és itt újra Moldovát fogok idézni: ha egy jó lovad van, akkor van egy jó lovad, ha viszont sok jó lovad van, akkor az mind közepes. Az NB I. edzői ezzel szemben nem jók, viszont mind közepesek, hiszen a példabeszéd ugyanúgy igaz arra is, ha minden lovad rossz. (A forrást hirtelen nem találom, pedig linkelném. Gondolom azért, mert nincs fent a Dián.)

Ti nem éreztek valami hasonlót? Mármint, hogy az új edző- és klubvezetésben érdekelt generáció egyszerűen nem tud bánni a feltőkésített magyar fociban megjelent minőségi(bb) keretekkel, és a legalább annyagi és infrastrukturális téren megalapozott előrelépés helyett belesüppedtünk valamiféle furcsa pazarlásba, ahol baromira drágán állítjuk elő ugyanazt a vállalhatatlant, mint tettük azt előtte évtizedeken át.

Vonatkozó statisztika: edzők pontátlaga 10.31-ig

Házibíró

Mindig rettegni kezdek, amikor a bíróküldésnél megláltom egy kvázi házibírónk nevét az adatbankban. Felcsútot az a Bogár Gergő fogja vinni, akivel az igencsak impozáns 2,17 pont per meccs a mérlegünk. Sőt, ő vitte azt a márciusi Diósgyőr-Honvéd 0-0-t, ahol az utolsó utáni percben nem adta meg a diósgyőriek szabályosnak tűnő gólját, és ezzel kvázi benntartott minket az NB I-ben.

(Ha kikaptunk volta a Diógyőrtől a 26. fordulóban, akkor nekik 25, nekünk 28 pontunk lett volna, ami azt jelenti, hogy idény végén 35-35 pont, viszont a Diósgyőrnek eggyel több győzelme van, és mi esünk ki.)

Szóval rettegek, hiszen Bogárral a mérlegünk (itt az összes kispesti bajnokija) nem csak parádés, hanem olyan meccseket is találunk a sorban, ahol talán elmondható, a spori általában nekünk kedvezett.

Ennek ellenére: a Felcsút ellen minden megengedett, vagyis remélem, hogy nem jön be a hagyományos rettegésem (Erdősnél, Solymosinál és Szabónál sajnos rendre bejött a számunkra valóban fontos meccsek előtt), és ha máshogy nem, legalább egy kis segítséggel, de elkapjuk a Felcsútot.

Remek délutánnak ígérkezik a mai, hiszen minden szempontból hozza az igazi Magyar Minőséget:

• Felcsút
• fiatal edzőgeneráció, fiatal klubcsinálók (bár esetünkben előbbi csak életkorra)
• pazarló klubmodellek egymás ellen
• statisztikai házibíró

Tényleg minden, ami jelenleg a futballunk.

Feláll, tapsol, éljenez.

Felcsút – Honvéd
Felcsút, 17:00
vezeti: Bogár Gergő

? a hozzászólás // előmoderált. 
? az offtopicot // az offtopicba.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése