Mastodon

Szerencsére minden a legnagyobb rendben, haladunk tovább a megkezdett úton

full frame shot of green peas

tudta meg a Csakfoci. Vagyis szerintük péntekig, a Paks elleni meccsig már nem lesz edzőváltás.

Semmi gond, tényleg nincs itt semmi látnivaló. Egyszerűen nem volt szerencsénk (nem volt szerencsénk, Attila nem volt szerencséééééénk). Ismét.

Tanult kollégám szerint, ha egy gép rendre ugyanúgy működik, amikor ugyanazt teszed bele, ugyanazt adja ki, akkor az a gép normális működése. Tehát az alkotó szándéka szerinti. Esetleg pont az alkotó szándékával ellentétes, azonban az ilyen esetekben szimpla hozzá nem értésről lehet szó.

Ha folyamatosan nincs szerencsénk (illetve a feriszótár szerinti szinonimái), akkor nem lehetséges, hogy mégis ez volna a normális működés, és a rendszer megfelelően működik?

Egyszerű példa: fogsz egy zacskó borsót, és szemenként dobálni kezded vele a falat azzal az elképzeléssel, hogy elég sok úgyis átmegy rajta. Az első borsó persze lepattan, de van rá magyarázatod: rossz szögben dobtad. A második is lepattan: persze, pont ott volt görcs a falban. A harmadik is lepattan: nézd már, ez talán nem is borsó volt. A negyed is, az ötödik is, (…). A zacskó tartalma lassan elfogy, és bár próbálod tagadni a valóságot, tényleg csak egy kicsin múlott, ugye, az atomi szerkezet, a fájó igazság mégis az, hogy te egy borsóhalom közepén ülsz, miközben a falon túl nincs semmi.

A 2004/05-ös feljutás óta nem volt ilyen magas az idényen belül elszenvedett vereségek aránya (57%). Magasabb utoljára 2002/03-ban, a kiesés évében volt, akkor is csak éppenhogy: 59,4%.

Külön öröm, hogy Feri a 26 bajnokiján 1,19 pont per meccses mérleget ért el, aminél ennyi meccset követően csak két rosszabb mutatót találunk az elmúlt közel húsz évből: Sisát (0,85) és Dolcettit (1,13). Sisa egy szerethető karakter, azonban edzőnek sajnos alkalmatlan volt, az őt váltó Morales ezt fényesen bizonyította; Dolcettinek viszont tényleg nem volt csapata. Ha azon kell gondolkodnod, hogy Bozori, Bozovic vagy Lantos Pista legyen a csatárod, akkor ott tényleg nagy a baj. (vö.: Lukic, Balogh, Eppel, Bőle, Nagy Dominik - négy válogatott és egy szerbiai gólkirály)

Nincs edző, akinek ne lehetne kifogása, akit ne határoznának meg a körülmények. A kvalitás ott kezdődik, ha képes vagy mindezeken felülemelkedni.

  • Supka a 2007-es naptári évet például 1,86-os pontátlaggal hozta le, ami egy naptári éves bajnokság esetén kényelmes második helyet jelentett volna. Az év utolsó meccse, a tatabányai 4-3 után jött azonban egy tavasz, és a végén 1,4 pontos átlaggal zárta az első etapját.
  • Rossi az első ittléte alatt úgy hozott 1,52 pontos átlagot, hogy 2013 nyarán kiszervezték alóla a fél csapatot, majd 2014-ben vele indult el a klub történetének leghosszabb vereségsorozata. A széria első öt meccsén még Rossi ült a padon.
  • Morales Sisa szétesett, pontképtelen csapatát vette át, majd az edzősége akkor ért véget, amikor a klub átmeneti anyagi problémákkal küzdött és ezt szóvá tette.
  • Rossi második eljövetele az MLSZ fiatalkvótája, illetve az ezen keresztül kifizetett bónuszpénzek korszakára esett, vagyis nem feltétlen játszathatta a legerősebbnek vélt csapatát a bajnokságban.

Láthatjuk, kifogások és körülmények mindig voltak és lesznek. A kérdés, hogy az elvárások és a lehetőségek hogyan viszonyulnak a feltételekhez.

Dolcettitől tényleg nem várhattunk többet, mint a bentmaradás. Ennyi volt abban a keretben, ahol a nyáron érkező erősítést is Disztl Dávidnak és Bartyik Norbertnek hívták, nem pedig Nonónak és Machachnak. Akkor az jött ide, aki vállalta, hogy lehet, nem kap fizetést hónapokig, hogy eljátszik a traktornyomos, gazzal felvert pályán, most az jön ide, aki vállalja, hogy szégyentelenül sokat kap, miközben egy fullos edzőközpont és egy még fullosabb stadion áll a rendelkezésére.

Dolcetti 1,13 pontja innen nézve jóval értékesebb, mint Feri 1,19-e. A kettejük közötti 0,06 század különbség egy 33 fordulós bajnokságban mindössze 1,98 (kettő) pontot jelentene (37,3 vs 39,3 pont). Igaz, lehet, pont ezen a két ponton múlna a bentmaradás.


Nem tudom felmenteni Ferit a mutatott teljesítmény miatt. Nem tudom, mert rendszerszintűnek tűnik az a jelenség, amire, ha az egyes meccseket külön-külön vizsgálnánk, akkor külön-külön talán elfogadható érv lenne mindegyikre az egy az egymillióból esete, azonban idősorosan, tömegével jelentkezve képtelenség annak tekinteni. Nálunk ugyanis ez a normális — amiért valakinek csak vállalnia kellene a felelősséget.

Bevallom, pont nem érdekel, hogy utólag a körülmények áldozatainak, esetleg végtelenül szerencsétlennek értékeli majd Feri a kispesti pályafutását. Az legyen a saját döntése, ha nem akar szembesülni a szomorú valósággal.

Egyedül annyi érdekel, hogy mikor kezdhet Feri visszatekinteni erre a kispesti pályafutásra.


Vagy legalább borítson bilit. Ha annyira érdekli, hogy mi lesz velünk, ha annyira kispesti érzelmű, akkor tessék kiállni mindenki elé, és elmondani mindent, legyen az bármennyire is kellemetlen akár saját magunkra, akár másokra nézve.

Nem fog megtörténni, ahogy — félek tőle — a valódi felelősök felelősségét se fogja senki elismerni hivatalosan.


Ennyi idő telt el a debreceni 5-3 óta, és ennyi idő alatt a lehetséges tizenötből hét pontot gyűjtöttünk be. Csak az idióták (tehát mi) nem veszik észre, mekkorát bizonyított a stáb és a csapat! Köszönjük!


címlapkép // Pexels.com

? a hozzászólás // előmoderált
? az offtopicot // az offtopicba.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||