Úgy vagyok vele, hogy a sz÷r is le van sz÷rva.
A lábam kivisz, mert az a dolga, az akarat ilyenkor nem sokat számít. Ott kell lenni, mert amíg ott vagyok, addig valóban igaz, hogy én vagyok a Kispest. Amíg megteszem ezt az apró lépést, addig támadhatatlan maradok magam előtt, tehát Kispest.
És, ugye, a barátaim.
Vihorászunk, koccintunk, parolázunk, beszélgetünk, miazmás, amit emberek szoktak csinálni másik emberek társaságában, amennyiben olyan körülmények között találkoznak, mint egy kocsma, vagy egy komoly téttel bíró bajnoki labdarúgó mérkőzés (kellemes labdarúgóidő, vezeti Pintér Csaba).
Ma pedig ez fog történni és semmi több.
Igazából pont lesz÷rom, hogy Nagy Dominik tartósan sérült, pedig talán jól jönne ebben a fokozott helyzetben, pláne a Kisvárda ellen. Ahogy pont lesz÷rom már azt is, hogy a végtelenül alibi Machach ma is kezd, esetleg megint gól lő, vagy félidőben újra lecserélik. Tényleg nem érdekel.
Az sem érdekel, hogy jól játszunk vagy sem, hogy futunk vagy sem, az pedig pláne nem érdekel, hogy Vignjevic elmondta: a futás és a küzdés mindennek az alapja.
Most tényleg azt kéne eljátszanom, a rövidtáv annyira érdekes, hogy a biztos bentmaradás után bármennyire is érdekel ennek a klubnak a vergődése? Viselje a saját felelősségét, és elmentek ti tényleg a p*csába.
Egyszerűen nem akarok részt venni ebben a szánalmas menetelésben, nem akarom, hogy a mentális egészségemet kikezdjék, hogy a kispestiségemet megkérdőjelezzék, hogy a végén még az én k*rvaanyámat. (Ugyanitt: boldog anyák napját!)
Tényleg a tököm kivan a szinte kéjes vigyortól, ahogy mi mindig mindent jobban tudunk, mi aztán tényleg mindent tudunk, és te, te kis minekvagy szurkoló, te meg mit ugrálsz? (Tudod egyáltalán kik a haverjaim? – teszi hozzá fejben, és húzza még szélesebbre a vigyorát. Győztünk.)
Elegem van belőlük, igaz, elegem van belőlük már jó ideje.
Tényleg nem érdekel a Kisvárda, a meccs se nagyon, a Honvéd, mint klub se, egyedül az én, a mi Kispestünk, amit meg fogunk élni ma. Amíg a lábunk kivisz, addig ezt nem vehetik el tőlünk.
Hetek óta gondolkodom ezen a kérdésen egyébként. Vajon akkor van jogom, ha ott vagyok, vagy létezhet ugyanez a jog távolról is?
Magyarul mi a hitelesebb: csendes ember (tömeg) lenni a helyszínen, vagy távolról ugatni? Esetleg valami egészen más?
Mennyivel van, lehet több jogom, mint az egyszeri Facebook-kommentelőnek? Mennyivel inkább enyém a Kispest, mint az övé? Számít egyáltalán bármit az a munka, azok az évtizedek, azok a kilométerek, azok a létrejött és megszűnt barátságok, amit beletettünk ebbe a klubba?
És nem a f÷szméregetés a lényeg (gondosan kicsillagozok mindent), hanem a saját magammal szemben elvárt hitelesség. Van egyáltalán jogom nyilvánosan elküldeni bárkit a vérbe? Arról írogatni, hogy a sz÷r is le van sz÷rva, és ez a klub(vezetés/szerkezet) lassan azt sem érdemli meg, hogy leköpjék?
Van jogom kihasználni azt a nyilvánosságot, amihez tizenév munkájának következményeként eljuthatunk, majd rájuk zúdítani a saját keserűségemet, amit aztán újabb és újabb bekezdésekben ideologizálok meg?
Mivel vagyok én inkább Kispest, és mire fel az egész?
Tényleg nem f*szméregetés, azonban valahonnan ez ember alapvető igazságérzetéből fakadó gondolati tett, amikor akaratlanul is különbséget tesz az egyszeri Facebook-kommentelő, és a minden, de tényleg minden meccsen köszönő, a közösségért ténylegesen tevő arcok, mint két szélsőség között. Nagy ívben tojva bérmiféle vis maiorra.
Vannak bajok, na.
Mindezek ellenére tökre várom a mai napot (mindjárt leszaladok a pékségbe pékárúért), mert van előre leszervezett programunk, mégpedig nem is akármilyen: a meccs előtt találkozunk a törzshelyünkön, és onnantól majd lesz valahogy.
Nem kell ennél több.
Amúgy van egy olyan érzésem, hogy a mai nap inkább az apátiáról (mennyivel jobb név lenne, mint az apenta) fog szólni. Szerintem nem fogjuk szidni a klubot sem egymás között, mert minek, mert nem érdemlik meg, hogy elrontsák a jókedvünket.
Miközben pontosan tudjuk, hogy egyáltalán nem érdekeljük őket, egyáltalán nem érdekli őket semmi. Hangosak vagyunk? Akkor hangosak. Csendben vagyunk? Akkor csendben. Szidnak minket? Jajj, kibírjuk valahogy.
Amíg nem létezik felelős, nem létezik a felelősség fogalma, amíg mindenre legfeljebb az edzőcsere és a még drágább igazolások, és a még nagyobb hallgatás a megoldás, addig tényleg semmi értelme itt semminek. Valamint a hétről-hétre érkező nyilatkozatok, hogy így aztán tényleg nem mehet tovább, eskü, becsszóra ez volt az utolsó.
Nem szeretnék azok közé tartozni, akiknek ezek a fogadkozások, ezek a cikkek szólnak.
Honvéd-Kisvárda, azt hiszem ötkor.
címlapkép: VEF Spidola 10 szovjet gyártmányú táskarádió. Fortepan / Rádió és Televízió Újság
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
A mai Great Honvéd ” kis pénz , kis foci „, néha becsúszik egy bajnoki cím , nagy pénz még kisebb foci . Ha ezt Öcsi bá. megélhette volna. ” SZÉGYEN „
amit mondasz az a Hemy éra, akkor volt a kis pénz kis foci, 5 évente egy-egy véletlen kifutó idénnyel, a köztes években a vén czukor ámokfutásával
most nagy pénz, nagy lófasz, üzembiztos vegetálással de legalább hangulat nélkül, ámokfutás nincs, mert konstans süllyedünk a koncepciótlanságban
Jól írtad korábban,találóan,szinte már mazochistának kell lenni,ha ezt látni akarjuk.
Nem történt semmi rendkívüli. Játszottuk amit tudunk és ez max, ismét a 10. helyre elég (jövőre már arra sem). Szerencsére Lukic szemfülessége, és a vendégek gyenge játéka elég volt az egy pontra.
Borzalmasan gyengék vagyunk!
A várda dobogós ,nem fociztak le és nem vertek meg minket.
Nem tudom miért vagytok úgy oda, legalább nem kaptunk ki 😂
„SZÉGYEN”
Az a drapi nagyon adta.
A sör hideg volt, a nap sütött. A többi a szokásos.
Tavaly a hülye Horváthtal az első körben 13 pontot szereztünk.Most 9-t.Még ráadásul egyedül a mezőnyben nálunk arat a covid.Talán valami szigor kéne,hogy ne mászkáljanak el a következő 2 hétben az urak bulizni.Rúgunk egy óriási kapushibás gólt.A Várdának helyzete sem volt,majd Böle meg Petkovics elmagyarázhatná mit hagyott ki.Végül egy kisszögletnél az ifiben is kirúgják azt a védőt,aki így „helyezkedik”.Tök egyedül hagyták Bumbát.
A jóból is megárt a sok, hát még hogyha szar!
Szerintem én tüntetőleg ülve fogom nézni a meccset, elkövetve ezzel a legnagyobb sértést, amivel illethetem a klubot.
Szinte szóról-szóra ugyanezek az érzések tombolnak bennem….óvodás korom óta imádom a Kispestet, minden Kispesttel kapcsolatos dolog megdobogtatja a szívem, de ami most zajlik magyar bajnokság címszó alatt, az teljesen elkeserítő.
Ami most zajlik Kispesten, az nagyjából az a kategória, amikor eléd tesznek egy csokis süteményt, ami külsőre nagyon ínycsiklandozó, látványra nagyon szép, de amikor belekóstolsz, a csokimáz keserű, a piskóta száraz, és az édes íz helyett valami lisztes, íztelen érzés árad szét a szádban….és ami dühítő, hogy ugyanez a süti más helyeken ízletes, jó állagú, mert az az alapanyag belekerült, amit a tiédből kispóroltak, és szinte korlátlan alapanyag áll a rendelkezésre, hogy még sok ilyen sütit készítsenek….és ami még ennél is keserűbb számomra, hogy nem is látszik, hogy ez az állapot mikor fog változni…lehet lesz majd olyan időszak, amikor kicsit több alapanyagból lesz lehetőség sütögetni, de olyan forrásaink még jó ideig nem lesznek, mint amennyi más társaságoknak a rendelkezésére áll…max egy jó cukrászba reménykedhetünk, aki képes gyengébb minőségből és kevesebből is kihozni valamit, de az ilyen cukrászok nem teremnek minden bokorban sajnos… :(
En szeptembertol atallok jo esellyel arra az uzemmodra, amit azok toltak, akik anno Hemyt bojkottaltak. (Persze amilyen hulye vagyok ez nem biztos, hogy sikerul). Azzal hogy az ember mindig ott van, legitimalja ezeket… akik hosszu tavon nagysagrenddel tobb kart okoznak mint anno az Oreg egy-egy amokfutasa…
Valóban, ma jobb volna Opatijába esni. Szép idő van, és a tengerpart ilyenkor különösen kellemes, szellős, világos, illatos.
De ma inkább a délutáni zenekari főpróba és az esti koncert foglalkoztat. Ha a próba és a koncert között módom lesz rá, rápillantok a tévére, hogy nyilvántarthassam azt a súlyos vereséget, amit ma elszenvedünk. A Dózsa veri a Gyirmótot a ZTE az MTK-t, a Loki kikap. Semmi nem történik, semmi nem változik.
Amíg Bozó, Mendelényi, Kun…
A múlt héten naftalinba raktam a Honvédos szerkóimat. Szerintem az idén már nem lesz rá szükség.
Én eljutottam odáig,hogy ma nem megyek.Nem érdemlik meg,hogy ehhez a szarhoz aszissztáljak.A feleségem még lelkes kint lesz.Én a fiamat inkább elviszem mekibe és kirándulni.Nem hiányzik,hogy a meccs után,már sokadszorra is szomorú legyen.
Pedig sajnos az nem lehet út, hogy az ember nem megy ki. Ha találsz indokot, hogy miért engeded el, akkor legközelebb is találni fogsz, és idővel egyre könnyebben találsz. A vége az, hogy elmaradsz.
Ha valóban változást szeretnénk, akkor pont nem a távolmaradás a megoldás.
Hidd el,vívódom magamban,de mikor meccs után sír a fiam azt rossz nézni.Sajnálom őt,mert én nem ilyen Kispesten nöttem fel.
Hanem mi? Ha ott vagyunk mint biodíszlet, simán elhiszik hogy minden rendben.
Nemtom milyen zenekar/milyen zene, de nálunk a koncert napján szigorúan tilos a próba. :) A mi babonakészletünkben koncert napján próbálni rossz szerencsét jelent. (de ettől függetlenül nyilván sok sikert neked a koncerthez, remélem faszán sikerül!)
Rock-Punk. Valójában hangbeállást tartottunk délután az esti fellépéshez a helyszínen. Ami nem lett volna haszontalan, ha valami faszkalap hangtechnikus a délután szépen összelőtt hangzást nem tekergeti el az esti bulira. De totál! Így a kontrollokból nem szólt semmi. Mindenki a saját szólamát tapogatta és reménykedett, hogy más is ott tart, ahol ő, így mindenki kellően bátortalan volt ahhoz, hogy kihozza magából, ami benne van.
Sokban hasonlítottunk a Honvédhoz.
De mi jobb amatőr zenészek vagyunk, mint amilyen profi focisták a játékosaink.
Az ilyen „kontrollból nem szól semmi” szituációkat megelőzendő érdemes lenne beruházni egy fülmonitor-rendszerre, nem? Még egy olcsó fülmonitor is jobb, mintha semmit nem hallanál. A „technikus elkevergeti”-dolgot meg csak saját technikussal/digitális pulton elmentett beállítással lehet megelőzni. :(
Egyébként mi, ahogy egyre öregebbek vagyunk, próbálunk menni a „csendes színpad” koncepciója felé, ott, ahol erre lehetőség van.