Némelyik szinte már futott, legalábbis a lelátóról úgy tűnt

Bp. Honvéd – Kisvárda 1-1

A klasszikus rugós foci megvan? (l. címlapképünkön) A lényege, hogy 11-11 játékos számra gödröket mélyítenek egy fémlapon, és ezeknek a gödröknek a közepére egy rugót helyeznek, majd a rugó végére játékosokat. A labda egy vasgolyó, amit úgy lehet mozgatni, hogy a rugóra feszített játékost megpöckölöd. Mivel az egész pálya gödrökből és bukkanókból áll, mindig lesz egy játékos, akinél a labda van, tehát lehet pöckölni.

Na, valami ilyesmi volt a Honvéd-Kisvárda első osztályú labdarúgó mérkőzés. Ácsorgott 11-11 ember, ücsörgött körülötte mintegy kétezer néző, és nem történt semmi. Ennyi erővel a falat is bámulhattam volna otthon, de nem, mert kifejezetten jól éreztem magam, hiszen a barátaimmal tölthettem egy csodás délutánt. Sokat vihogtunk, kellemesen telt az idő, és még meccsel sem zavartak minket feleslegesen.

Aztán hazafelé (napom elfut csendesen) egy dal jutott eszembe az Illéstől:

Azt mondják, hogy jobban tenném, ha megpihennék,
Ártalmassá válhat az ugrálás.
Azt mondják, hogy mindent úgyis elintéznek,
Nem kell hozzá túl nagy felhajtás.

Nem akarok állni, ha futnak a percek,
Nem akarok állni, ha fordul a föld.
Nem akarok állni, ha futnak a percek,
Nem akarok állni, ha fordul a föld.

Elintézik, mi addig ügyesen ácsorgunk, pedig ahogy a dal is mondja: nem kéne.

És akkor erről ennyit. Felesleges koptatni a billentyűzetet, felesleges bármiről írni, felesleges bármi. Inkább örüljünk, hogy végre szép az idő, május elseje, anyák napja, köszöntsük fel őket, menjünk ki a természetben, élvezzük ki a vasárnapot – és ne gondoljunk a csapatra.

Nem érdemlik meg.

Hiába ikszeltek az egyik dobogóssal.

Majd pont azon fogok dühöngeni, hogy Drazic, vagy Machach, vagy Bőle hogy kaphat két méter fórból két méter hátrányt két méteren, vagy a mi értelme van időhúzó csere 1-1-nél a 90. percben. Esetleg a két és fél évre szerződtetett Jónsson minek van?


Az ilyen meccsekre az átkosban a Népsport könyörtelenül bevéste az egyest, és az egyik jótollú, bevállalós szerzője írt valami vitriolos cikket arról, hogy miért tart itt (ott) a magyar futball.

Pár nappal később a két klub vezetőjét berendelték a megfelelő pártközpontba, és jelezték, elvtárs, nem ezt várja önöktől a haza.

(Természetesen ennek az időnek rég vége, és sose jön újra el.)


fotó: fb/1909foto
A tábort viszont meg kell dicsérnem, hiszen bár a végét elrontotta, és szurkolt pár percet, a meccs nagy részében ha megszólalt, akkor valódi kritikával élve, a valódi felelősök valódi felelősségét tette szóvá, szóval zúgott végre a

B*zi Hemingway!

És ez így van jól.

A hangulatra tehát nem lehetett panasz. Ami jár, az jár.

Néha sokkal nehezebb csöndben maradni.


Kötelező kör: osztályozókönyv


🗣️  a hozzászólás // előmoderált.