Mastodon

Vignye megy, új skót/walesi jön?

“(…)

Fenn a létrán áll két skót
ma már mind a kettő hót
testük a létra alatt van
számlálhatatlan darabban.
Nem szült oly mestert e szép föld
ki összerakja mi széttört.

(…)

Fenn a létrán áll két walesi
hogy ott majd pár szivart elszí
de a létra széjjelcsusszan
s a két walesi végsőt szusszan.
Kék füst írja levegőbe:
ami széttört nem forr össze
“.

(Eörsi-Szörényi: Szigetországi tragédia, Halász Judit Mákosrétes c. ultimatív klasszikus albumáról)

Napi kibeszélő Kispesten, a Csakblogon! Óriási szenzáció! Fanta nyaral, de az élet nem áll meg: KunGabóék ezerrel pörögnek tovább a csapat és a szakmai stáb megerősítésén, hisz, mint tudjuk, a klubért élnek.

Tegnap este melóból hazaesve 10 körül vacsorázok, meghallgattam az új Rammsteint, az új Gatheringet és a 25 éves remastered kiadás Borknagar debütalbumot, szóval kezdtem magam tűrhetően érezni, és akkor még nem tudtam, hogy hátra van est csúcspontja.

Lefekvéshez készülődök, előtte még majszolom a kertből szedett friss szamócát, feltévedek az nso oldalára (tudom, minek mentem oda, jogos), és ott virul a cím: a tavasszal hosszú távra szerződtetett, Sanninót idéző szakmai stábbal megtámogatott, Lettországból szerződésből kivásárolt Vignje papának már le is főtt a kávé. Hogy is harangozták be őt Kunciék? “Többszörösen bizonyított, tapasztalt edző“, “ismerjük a filozófiáját“; “egybecsengenek a szándékaink“, “pont ő kell Kispestre“.

Hát, sokáig tartottak az egybecsengő szándékok!

Sírok, pontosabban sírva röhögök.

Nem mintha egy csepp könnyet is hullatnék a szerb czukorfalatért. Rossi első regnálásának idejében még úgy voltam vele, ha a kopasz lelépne, csak Vignjevicset fogadnám el itthonról az örök tuti megoldás Supító mellett. Újpesten stabil csapatot épített, szimpatikusan és önreflektíven nyilatkozik, mértékadó arcnak tűnik. Persze más valakit kívülről nézni, és más a saját csapatodnál, amikor itt is megcsinálja azt, amiért Újpesten már unták: a sablonos, ótvarszürke meccsek, a nulla izgalmi fokú játék, a szerbekkel és csoktár tankokkal teletöltött indifferens légióshad.

Na ennek most vége.

ööö…

Lófaszt! :)

Szóval az olasz catenaccio (Sannino), az egervári iskolás házi legenda (Pisont), a magyar Klopp gegenpressingje (muhaha), ismét Pisont, majd Horváth Ferike lófaszjóska egy éve, és Vignje beparkolt buszos unaloműzése után ötödször is koncepciót váltunk. Még jó, hogy Mendebaba úr szerint eddig nem nyúltak bele a szakmába. Képzeljük, mi lett volna, ha belenyúlnak. 3 év, 20 edző, 3 havonta váltás a nevelőklub, a Fradi II., a Hemy reloaded és a Cordella lerakat pályaívek között?

Jó év lesz ez is. Ha nem is klasszikusan Honvéddrukkeri értelemben, hogy remegve várjam őszinte izgalmakkal a hétvégéket a csapatomért (az már nincs nagyon, megölték lassan), de legalább röhögni lehet majd ízeseket. Hiányoltam a labdabiztos érát, a kilencvenes évek bohócligáját az elsterilesedő NER fociban? Kunciék, nálunk egyedül az NB1-ben, visszahozták, ezért hálás is lehetnék.

A vicc amúgy az, hogy ebben a kretén magyar fociban ez a skót-walesi vonal még akár jól is elsülhet. Mint anno Rossi a pizzériából. Annak volt 10% esélye – most a NER-esedés miatt azért ez lement 1%-ra, hiszen azt se felejtsük: valami torz, fura, de mégis létező szabályrendszere azért lett a focinknak: valami sajátos pufimellényes profizmus, amiben mindig a Fratyi lesz a bajnok, vagy 6 évente a falu, a vidéki strómancity-k az új fellegvárak és kurva sok a pénz mindenhol. Tehát egy berossizás/beskótozás már nem feltétlen elég – de egy Joao Janeiró-i pályaív akár lehet az új XY edzőben, fél évig, amíg el nem viszik innen, ha jó lesz. Ha meg nem lesz jó, akkor mindegy, vagy kiesünk vele, vagy kibakkantják őt októberben és mással száguldunk a kiesés/necces bennmaradás felé tovább.

Na, jó év lesz ez is, mondom. Szinte már várom. De nem tudom nem idézni a klasszikust:

“Ja bocs, ezt nem ide”.