Nem sok eszköze maradt a szurkolónak, hogy kifejezze a nemtetszését. Írogathat a Facebookra, meg mindenféle kommentfelületekre, és képzelheti azt, hogy ott van a valóság, esetleg kimehet valahova tüntetni, bemehet a meccsre, ott szintén tüntethet, hangoskodhat, vagy nem megy ki a meccsre (tüntetőleg!), elmarad, satöbbi.
Van tehát bőven lehetőség, kinek mi tetszik. Ha valaki nem akar meccsre menni, az úgyis talál valami kifogást, és nem megy. Sebaj, majd visszatalál, ha újra működni látszik a dolog. Közkeletűleg rájuk mondják, hogy a gyerekét is csak akkor szereti, ha vasalt ruhában hozza haza a színötös ellenőrzőt.
Engedjük el őket, illetve a digitális huszárokat, hiszen
a mi hangunk is szart érni látszik.
A nagy dolgok nem úgy dőlnek el, hogy az előénekes bemondja a kurvagyengét, hanem a klubházak mélyén, mindenféle háttéralkuk szövevényes világában.
Tényleg azt gondoljuk, hogy a közösség kérése volt, ami mostanság, az elmúlt években történik velünk? Inkább azokat tapsoljuk meg, akik ezt a szart töretlen lendülettel kötözik át masnival, és próbálják meg letolni a torkunkon. Itt minden szép és jó, a Videotonnal és a Fradival fogunk versenyezni, az akadémia remek alap hozzá, pénz van szarásig, jövő héten nem játszhatunk így, a szurkolók megérdemlik, ésatöbbi.
Esküszöm, ezzel a folyamatos hazudozással és valóságtorzítással többet ártottak nekünk, mint a pályán mutatott teljesítményünk.
Azt mindenki látja, hogy eredménytelen, azonban amikor teljesen mást olvas, fogyaszt képben, videóban, akkor hajlamos megzavarodni az ember. Minél tovább nézi párhuzamosan a kettőt, annál látványosabb a disszonancia, szóval legalább az egyik felület fogyasztásáról megpróbál lejönni. (Nekem a klubmarketingről, -sajtóról és a klub egyéb felületeiről sikerült, de ha valaki pont fordítva csinálja, és ezeket fogyasztja a meccsek helyett, akár azt is hiheti, tényleg a bajnoki címekért megyünk, és minden a legnagyobb rendben.)
Szurkolóként azonban magunkkal és a klubunkkal szemben is vannak kötelességeink.
Például a megfelelő fórumon, tehát a meccsen szólni, ha nem jó irányba mennek a dolgok. Három éve élünk együtt az újjal, és szinte minden egyre csak rosszabb lett. Jelenleg ott tartunk, hogy már játékost is képtelenek vagyunk igazolni, hogy tizennégy felnőtt mezőnyjátékosunk van, miközben az igazoláspolitikánk és a kiválasztásunk kurvanagy profizmusát zengetjük a sajtóban. Nevetséges.
Őszintén, ha nem tolsz egy szemérmetlenül nagy összeget valaki elé, akkor miért akarna Kispestre igazolni? Mit hall azoktól, akik itt vannak, vagy már távoztak tőlünk? Hogy mennyire jó a hangulat, mert Mr. Mokaszin rendel pár pizzát a meccsek után?
Pénz pedig úgy tűnik nemigen lehet mostanság, legalábbis annyira szabad felhasználású, mint volt korábban. Cserébe játékos sincs, se darabra, se minőségre.
Ismét kiderült, hogy Kispest nem Felcsút, és
itt nem a VIP-re kell egyedül fókuszálni, ott élni az életünket, pótközbeszerzést kisírni, mert nem elég VIP a VIP, miközben a stadion többi részében nincs villany, félórás sor kígyózik a büfében, hanem a klubbal, a közösséggel kéne foglalkozni.
Mi pont leszarnánk, hogy ki kivel smúzol, baszik be a skyboxok mélyén, vagy kisebb kaliberként a VIP-ben, hogy rozét iszik fröccsnek, vagy sörös, ha lennének eredmények, elképzelés, vagy bármi. De nincs, és így még inkább ráterelődik a klubházra a figyelem, hiszen ha tartósan nincs semmi, akkor a felelőst valahol magasan kell keresni.
Odáig jutottunk, hogy a legjobb az lenne, ha
egytől egyik eltakarodnának valahogy Kispestről. Komolyan. A tulajdonosok, az ügyvezető és az egész kibaszott slepp.
Sajnos a Rendszernek van egy logikája, és senki sem lehet független a Nagyfőnöktől, tehát mindig az a végső kérdés, hogy Őfelsége mit tervez? Ha kell neki egy jó Honvéd, akkor jó Honvédot akar majd, és kitalálnak valamit. Például érkezik egy visszautasíthatatlan ajánlat, és hirtelen, a semmiből lesz vevő a klubra. Nyilván rendszeren belül, nyilván ugyanúgy állami pénzből az egész, egyedül a kommunikációja számít.
Esetleg sunnyogva visszatolnak minket a Honvédba. Megdobják pármilliárddal az anyaklubot (akinek egyébként mi vagyunk az apja, tehát elég fura a genetikája), a Honvéd kivásárolja a Kft-t, az élére egy társadalmi elnök, ésatöbbi, láthattunk rá mintákat a Fradinál és az MTK-nál.
Szar ügy, de ez van.
Egy gazdátlan klubnál jelenleg minden jobb lenne.
És mi gazdátlanok vagyunk.
Teljesen mindegy a Paks, bármi történik
nem több tüneti kezelésnél.
- Ha nyerünk, esetleg kicsit lenyugszanak a kedélyek.
- Ha pontot szerzünk, talán akkor is.
- Ha vesztünk, mi változik?
A struktúra maradni fog, az augusztus vége, vagyis az átigazolási szezon zárása nagyon közeleg, csapat, keret, koncepció nincs, tényleg miben lehet itt reménykedni?
A kötelező statisztikai részek //
Vezeti: Karakó //
2015 óta 15 meccs, 3 győzelem, 6 döntetlen, 6 vereség, vagyis pontosan 1 pontos átlag. Ugyanebben az időszakban, vagyis 2015 májusa óta, a nem Karakó vezette meccseinken 1,42 a pontátlagunk, ami egy igen jelentős, 0,42 pontos különbség a javunkra.
A legutóbbi bajnokságban 5 meccset fújt nekünk, ebből 4 vereség, 1 döntetlen, plusz 2 meccsen videóbíróskodott: 1 vereség, 1 döntetlen. Nincs azon mit szépíteni, hogy hétből semmi, hiszen korábban, 2015 decembere és 2020 decembere között, vagyis öt éven át képtelenek voltunk meccset nyerni vele.
Nem szeretjük, na.
(Bár a múlt héten Vad II-t igen, mégis kaptunk egy sima négyest.)
Edzők vs. Paks //
A Paks ellen eddig minden olyan edzőnk szerzett pontot, aki játszott, meccselt, vagy bármit csinált ellenük. Elsőre mindössze Sanninónak és Ferinek nem jött össze a győzelem, de aztán belelendültek. Érdekesség, hogy az eltiltott Rossit pótló Tóth Iván (2015, 0-0), a Sannino helyett meccselő Recenti (3-0, 2019) és Pisont (2020, 0-0), illetve a Bódogot helyettesítő Vezér Ádám (2020, 0-0) is veretlen maradt. (Vagyis Sannino az egyetlen edzőnk, aki a padon nem szerzett pontot a Paks ellen.)
Pótlásokkal együtt tizenöt név 2006 óta. Courts lesz a tizenhatodik. A többség egyébként döntetlennel debütált. Konkrétan tizenegy:
- 2006, Supka, 1-1
- 2008, Pölöskei, 1-1
- 2009, Sisa, 1-1
- 2009, Morales, 1-1
- 2012, Rossi, 3-3
- 2014, de Muijnck 0-0
- 2015, Tóth Iván (Rossi) 0-0
- 2017, EvdM, 2-2
- 2020, Pisont (Sannino), 0-0
- 2020, Vezér (Bódog), 0-0
- 2022, Vignjevic, 1-1
címlapkép: tüntetők a Bajcsyn 1988-ban. fotó: Fortepan / Horváth Ernő
