Lerántjuk a leplet a semmirekellő fiatalokról!

Lement 29 forduló a bajnokságból, és állunk ott, ahol állunk, viszont legalább újra alkalom nyílt felmelegíteni a kérdést:

mégis ki(k) miatt történik ez a szarság velünk?

A magyarázatok egy része természetesen rögtön megteremti a saját értelmezéséhez szükséges ideáltipikus környezetet, vagyis feltételezi, hogy minden rendben a klubnál, és a padon megfelelő szakmai stáb ül, tehát egyértelműen a játékosok között kell keresni a felelősöket.

Innen aztán szétválnak az utak: fiatalokra és légiósokra, egyedül azt a tényt negligálva, hogy a csapatban tavaly nyár óta sokkal inkább a frissen igazolt légiósok játszanak, mint a fiatalok, és nehéz azt elképzelni, hogy mégis ezen szűk kisebbség (a fiatalok) ellenére vagyunk rosszak, hiszen a zseniális igazolások csak ennyire képesek ellensúlyozni a hiányosságaikat. Bezzeg, ha nem játszanának a fiatalok, minden sokkal, de sokkal jobb lenne.

A történettel mindössze egyetlen bibi van: a fiatalok alig játszanak. Amíg az új igazolások az összes játékidő 42,8 százalékát adják, addig a fiatalok a 18,5 százalékát.

Játékidő

Ha megnézzük, hogy az egyes játékosok mennyi időt töltöttek a pályán (összes játékperc osztva kilencvennel), rögtön láthatóvá válik, hogy tényleg az akadémisták felelőtlen játszatása miatt tartunk ott, ahol, és még véletlenül sem a frissen igazolt légiósok hanyagolása miatt.

Vegyük például Kocsis Dominiket, mint a legtöbbet játszó fiatalt. Eleve alig több, mint a meccsek felén játszott (53,8%), és bár valóban rémesek a számai, akár kiemelve az egyetlen gólját, akár azt a tényt, hogy a pályán töltött idejére esett az összes lőtt góljaink 37, míg az összes kapott góljaink 59 százaléka, azonban, és esküszöm, megnéztem a szabálykönyvben, rajta kívül még van tíz játékos a pályán. Tehát ha kolonc is a srác, valahogy el kellene viselnie a csapatnak.

Annak a csapatnak, ahol Kocsis a nyolcadik legtöbbet foglalkoztatott játékos, és előtte olyan remek neveket találunk, mint a Prenga, Gomis, Capan, valamint a nulla gólos, nulla gólpasszos Mitrovic. Továbbá Szappanos, Lukic és Tamás.

(Vajon honnan ismerős a történelemből, hogy egy szűk csoportra próbálták ráverni a társadalom minden problémáját, ahelyett, hogy az egyes szereplők szembenéztek volna a saját hiányosságaikkal?)

Próbáljuk meg onnan nézni a helyzetet, hogy mindegyik fiatal helyet vesz el egy sokkal jobb játékostól, tehát Kocsis mondjuk Ennintől, Jonssontól, Dokától. Lehetséges, azonban Doka nagyjából ugyanannyi időt kapott, mint Kocsis, és bár nem teljesen ugyanaz a posztjuk, miközben Doka többször is előre jött be, mégis Kocsis egy góljával szemben két teljes gólpasszt, tehát dupla akkora kanadai pontszámot tud felmutatni! Enninről nem is beszélve, aki a két gól, egy gólpasszal egyenesen tripla akkorát! (Az idő és az eredményesség összefüggéseire ebben a posztban még visszatérünk. A vajon mi lett volna ha Ennin kapja meg Kocsis, vagy Kocsis Ennin játékidejét pluszban? típusú kérdésre azonban mi sem tudunk választ adni.)

Akár mondhatjuk is azt, hogy Kocsis, vagy bármelyik másik fiatal (vajon melyik, hiszen Bocskay és Szabó maradt csupán, aki érdemi játékpercet tud felmutatni az idényben) elveszi a helyet a minőségi igazolásoktól.

Azt viszont felesleges vizsgálni, hogy például Mitrovic kitől veszi el a helyet, és ehhez milyen teljesítményt társít. Esetleg Tamás. A Prenga, Capan és Gomis nevét tartalmazó aktát most inkább ne nyissuk ki, elég annyi, hogy nálam nagyjából ez a sorrend közöttük, és nem csak a térközök komoly ugrások, hanem Prenga se indul valami magasról.

További fontos kérdés, hogy a táblázat alján kullogó légiósokat vajon ki és miért hozta ide, ha ebben az erősnek nem éppen nevezhető versenyben is alulmaradva, képtelenek eljutni a pályáig. És ha véletlenül sikerül, abban sincs sok köszönet.

Játékidő és gólok

A következő táblázatban azt próbáljuk meg bemutatni, hogy egy-egy játékos pályán levése mekkora hatással van a csapat eredményességére. A megoldás a következő: megnéztük, hogy az adott játékos mennyi időt töltött a pályán az összes lehetséges percből, tehát a játékperceit elosztottuk 29 forduló 29*90 percével. Ezután megnéztük, hogy a Honvéd mennyi gólt lőtt, és azt, hogy a játékos a gólnál a pályán volt, vagy sem. Az arány pedig úgy jött ki, hogy elosztottuk egymással a két számot, vagyis játékossal a pályán elért gólokat az összes lőtt góllal. Utána a kapottal is ugyanezt csináltuk, majd ez a táblázatot kaptuk:

Fontos: ha egy játékos minden percét pályán tölti egy bajnokságnak, akkor az ő mutatói 1, 1 és 1, hiszen minden percben, és minden lőtt, valamint kapott gólnál jelen volt, viszont a két eltérése 0 és 0 lesz. Ez a játékos természetesen óriási hatással van a csapat eredményességére, azonban nála ezzel a módszerrel nem állapítható meg, hogy pozitív, vagy negatív irányban.

Van pár érdekesség, azonban csak a nagyobb, 10 százalék fölötti eltéréseket emeltük ki színessel:

• Prenga ugyan csak az összes lehetséges perc 90%-án játszott, azonban a kapott gólokra 98% az aránya, vagyis egy kivételével az összesnél a pályán volt. Tételesen felsorolva két meccset hagyott ki: ZTE-Honvéd 0-2 és Honvéd-Videoton 0-1.
• Szappanos érdekes módon kapusként inkább a lőtt góljainkra van hatással.
• Kocsis a kapottra szinte nincs hatással, azonban a lőttre iszonyatosan – és sajnos negatívan. Nála felmerül a kérdés, hogy az elképesztően sok szabálytalanság, amit elkövetnek ellene (l. pl. az ellene befújt sárgák iszonyatos számát) milyen hatással van az eredményességünkre? Ugye, ha megvan a fault, akkor annak a támadásnak vége, és Kocsis ellen általában megvan. A másik oldalt Domingues és az eredményességünk akkor esett vissza, amikor egyre több szabálytalanságok követtek el ellene is. Tényleg ennyire egyszerű lenne ellenünk játszani? Mitrovic úgyse hoz semmit, tehát elég felrúgnod a szélsőket, és akkor Lukic is kikerül a játékból – és vége.
• Domingues a fordított Kocsis, ugyanis ő pont a lőttre van nagyon pozitív hatással.
• Jonsson dettó.
• Samperio viszont támadóként a kapott gólokra volt jótékony hatással, ami talán köszönhető annak is, hogy eleinte csereként állt be, majd amikor kezdő lett, rendre lecserélték, és mostanában újra a végén kezdtünk el kikapni.
• Doka védőként/szélsőként vonzza a kapott gólokat, vagyis nem feltétlenül tűnik jó ötletnek, ha azért cseréljük be, hogy vele majd tartani tudjuk az eredményt.
• Zsótér ugyanez. Hiába dolgozik, a csapatnak inkább nem megy vele.

Adja magát a kérdés, hogy akkor ki milyen hatással van a csapat eredményességére egész pontosan? Mi sem egyszerűbb: elég hozzá, ha a lőtt gólok percektől mért távolságából kivonjuk a kapott gólok távolságát. Mutatjuk:

A lista elején azokat láthatjuk, akikkel a pályán inkább gólt lövünk és nem kapunk, míg a végén, akikkel inkább kapunk. Természetesen a mutató nem azt jelenti, hogy a játékosok meccsenként ennyi plusz vagy mínusz gólt jelentenek, hanem csak annyit, hogy az amúgy 30-46-os gólkülönbségünkre mennyire voltak hatással, és ha már hatással voltak, akkor az milyen irányú. További fontos megjegyzés, hogy mivel másfélszer annyi gólt kaptunk, mint amennyit rúgtunk, így a hatások erőssége eltér egymástól, mi mégis egy egyszerű matematikai művelettel, a kivonással hoztuk őket egy platformra. Mutatóba jó lesz, na.

Posztonkénti bontásban így nézünk ki:

Valóban, a pozitív oldalon egyetlen fiatal sincs! Sőt, tételesen:

• pozitív: 3 magyar, 5 légiós (3 új), 0 akadémista,
• negatív: 1 magyar, 6 légiós (5 új), 3 akadémista.

Most tényleg nem értem:

több az új igazolás a negatívok között, mint a fiatal, mégis a fiatalok miatt tartunk ott, ahol?

Taps.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése