Tegnap kisebb felháborodást váltott ki, hogy nevesíteni mertem játékosokat, akiknek az ősszel mutatott teljesítményével finoman szólva sem voltam elégedett. A posztban ugyan három nevet emeltem ki, azonban lehetett volna több is: Benczenleitner szeptemberben múlt 20, Bocskay márciusban, Kocsis Dominik pedig augusztusban 21. Fiatalok ugyan, de már felnőtt emberek, akik évek óta a felnőtt futballban játszanak.
És erről a felnőtt fociról, illetve a meddig fiatal és/vagy tapasztalatlan egy játékos kérdéskörről lesz szó. Azt próbáljuk megállapítani, hogy mikortól lehet a szánkra venni egyes játékosokat, és meddig számít körülménynek a klub speciális helyzete.
Rövid módszertan
Elismerem, létezik egy támadási pont, ami ha működik, akkor jogos a nevesítés miatti felháborodás. Fontos azonban, hogy pár feltételt rögzítsünk, mert csak és kizárólag e rögzített feltételek mentén létrehozott valóságban értelmezhető a történet:
- A játékosok egy része ugyan a klub kötelékében van már jó ideje, de nem, vagy csak mérsékelten kapta meg a bizonyítási lehetőséget korábban.
- Ebből következőleg a most őszi félév volt az első valódi idénye a felnőtt futballban.
- Az NB III-at nagyvonalúan nem tekintjük felnőtt futballnak, és nem számolunk az ott szerzett tapasztalattal. Ez fontos, mert például a kiemelt neveken végigszaladva, Benczenleitnernek 47,7, Bocskaynak 16,5, Kocsisnak 17 teljes meccsnyi ideje van arról a szintről.
Ha elfogadjuk ezeket az alapfeltételeket, akkor definiáljuk a tapasztalat fogalmát. Nevezzük tapasztalatnak azt az értéket, amit úgy kapunk, hogy egy játékosnak az NB III. feletti szinten játszott perceit összeadjuk, majd elosztjuk kilencvennel. Vagyis azt az értéket, hogy egy játékos hány teljes meccsnyi időt töltött a pályán eddigi pályafutása során.
Táblázat
Itt van a Csákvár elleni csapat:
| név | tapasztalat | ebből 2023/24 |
|---|---|---|
| Dúzs | 24,3 | 18,0 |
| Eördögh | 48,3 | 7,4 |
| Kocsis Gergő | 6,0 | 6,0 |
| Szabó Alex | 64,0 | 16,6 |
| Benczenleitner | 38,0 | 16,8 |
| Nyitrai | 10,9 | 2,4 |
| -> Kovács Nikolasz (64.) | 85,2 | 12,5 |
| Lőrinczy | 180,9 | 7,7 |
| Bocskay | 49,3 | 12,7 |
| -> Pekár (61.) | 3,0 | 3,0 |
| Krajcsovics | 6,0 | 5,7 |
| -> Kocsis Dominik (61.) | 42,1 | 13,9 |
| Kundrák | 94,7 | 2,1 |
| -> Bobál (66.) | 148,6 | 5,9 |
| Kerezsi | 31,5 | 12,0 |
Igen, van pár játékos, például a kötelező U19-es kvótának is megfelelő Kocsis Gergely, Krajcsovics és Pekár, akik koruknál fogva valóban most találkoznak a felnőtt futballal, bár az NB III-ban azért összegyűjt 15-20 meccsnyi idejük.
A többiek viszont két csoportra oszthatók:
- azok a játékosok, akik a tapasztalatuk jelentős részét ebben a félidényben szerezték
- és akik nem.
Nézzük az iménti feltétel szerint rendezett listát: (a játékos neve után az összes tapasztalatának az ősszel szerzett százaléka)
- Dúzs 74%
- Benczenleitner 44,2%
- Kerezsi 38%
- Kocsis Dominik 33%
- Szabó Alex 26%
- Bocskay 25,8%
- Nyitrai 22%
- Eördögh 15,3%
- Kovács Nikó 14,6%
- Lőrinczy 4,3%
- Bobál 4%
- Kundrák 2,2%
Azt mindenkinek a saját döntésévé teszem, hogy hol húzza meg a határt az idén mélyvízbe dobott kategória, illetve a már valamiféle tapasztalattal rendelkező játékos között. Ismétlem, a számok szándékosan nem tartalmazzák az NB III-as meccseket. Például Benczeinleitnernél ha számolnánk, akkor az idei őszre a felnőtt teljes meccseinek (l. tapasztalat) mindössze a 24 százaléka esne.
Összevetés másokkal
Ugyan nincs ilyen részletes kimutatásom más csapatokról, azonban a Transfermarkt adatai alapján megkattintottam a listavezető Nyíregyháza keretét, és a legtöbbet szereplő játékosoknál megejtettem az összes perc per 90 osztást:
- Gengeliczki 292,2
- Kesztyűs 161,8
- Nagy Dominik 147,3
- Toma 144
- Ryashko 125,4
- Fejér 125,2
- Baki 109,7
- Myke 95 (31 évesen!)
- Nagy Barnabás 88,2
- Herjeczki 85,9
- Gresó 63 (27 évesen!)
- Géresi 60,7 (29 évesen!)
- Farkas Bendegúz 36 (19 éves)
- Alexai 27,6 (19 éves)
Ha mellétesszük a Honvéd sérültjeit, akkor Lovric 364, Kálnoki 207, Holman 166, Adorján 103, vagyis a bajnokságot simán vezető Nyíregyháza egyáltalán nem tekinthető tapasztaltabb csapatnak, mint a Honvéd kerete! Azon persze lehet vitatkozni, hogy Kesztyűs vagy Adorján, Nagy Dominik vagy Holman, Novák Csanád vagy Bobál, Gengeliczki vagy Kálnoki-Kis, Myke vagy Kundrák, Toma vagy Lőrinczy, esetleg Farkas Bendegúz vagy Benczenleitner, azonban tök fölösleges.
Rendben, az utolsó pár meccsen sok volt a hiányzónk, azonban az idény során nem feltétlen. A 8 és 9. fordulóban mindenki a rendelkezésünkre állt (Lovric még nem volt sérült, bár a 8. fordulót pont kihagyta eltiltás miatt) a korán megsérült Átrok kivételével, tehát már itt volt Bobál, Kundrák, Lőrinczy, mindenki. Egyik meccset sem nyertük meg. Utána lesérült Lovric, és az eredmények tovább romlottak: vereség, győzelem, döntetlen, vereség, vereség.
A fenti példában nem véletlenül a Nyíregyházát böktük ki, mert nyugodtan nézhetnénk a jóval előttünk álló Kozármislenyt, a valamivel előttünk álló Csákvárt is, azonban ezekben az esetekben még kínosabb lenne az összehasonlítás.
Összefoglalás
Pontosan tudom, hogy nem egy játékos azért kerülhetett egyáltalán a csapat közelébe, mert a klubházban iszonyatosan elbasztak mindent, amit csak lehetett. És ha ennyi nem lenne elég, az aktuális vezetés pár hülye döntésével még erre is rátett egy lapáttal, aminek az lett a következménye, hogy nyárra nem maradt semmi a klubházban, csak adósság, lehetséges adósság, és bármikor esedékes követelés.
Erre született az a megoldás, hogy igazolunk legfeljebb négy-öt tapasztalt játékost, majd ha kiderül, hogy ennyi is kevés, akkor sebtiben még kettőt-hármat, és a keretet feltöltjük jelenlegi és korábbi akadémistákkal. A koncepció önmagában nem lett volna hülyeség, azonban a kivitelezésbe komoly hibák csúsztak.
Az első és legfontosabb, hogy inkább a kereten spórolok, de a másodosztályra hozok egy edzőt, aki már bizonyított. Mellé oda lehet ültetni a jövő reménységét, tanuljon, tanuljon, és ha majd úgy alakul, átveheti a padot. Ehhez képest nálunk egy full tapasztalatlan edzőt neveztek ki, ráadásul leült mellé a kispadra a sportigazgató, vagy pontosan nem is tudom micsoda Fehér Péter, aki azóta is minden edző mellett ott ül.
Viszont az is van, hogy közben eltelt fél év, ahol ez a keret játszott. Nézzük a legtöbbet szereplőket a fenti mutató alapján (összes perc per kilencven, max: 18):
- Dúzs 17,99
- Benczenleitner 16,81
- Szabó Alex 16,62
- Holman 14,07
- Adorján 13,9
- Kocsis Dominik 13,88
- Bocskay 12,73
- Kovács Nikolasz 12,47
- Kerezsi 11,98
- Kálnoki-Kis 11,29
- Lőrinczy 7,72
- Eördögh 7,4
Jól látható, hogy a legtöbbet szerepelt tizenegyből Holman, Adojrán, Kovács Nikó, Kálnoki-Kis és Lőrinczy, vagyis a mezőnyjátékosok fele új igazolás, a maradék azonban a korábban is a kerethez tartozó akadémisták közül a legtapasztaltabbak, valamint a kapus Dúzs.
A lehetőségekhez képest nem nagyon kísérletezgettek az edzők, amit az is jól mutat, hogy a kötelező U19-es fiatal szerepén hat játékos osztozott, és a kötelező 18×90=1620 percnél alig valamivel többet, 2130 percet voltak összesen a pályán.
Visszatérve a módszertani kérdésekhez, egy nehezebben mérhető dolgot, ha másért nem, vitaindítóként bedobok: a váznak igazolt játékosok (Holman, Adorján, Kálnoki-Kis) nem igazán működtek vázként, és nem húzták kellő mértékben a csapatot magukkal, így a fiatalokra is több feladat hárult, hiszen a váz egyes szerepköreit át kellett volna venniük az eredményesség érdekében. Szabó Alexnek például Lovric és Kálnoki-Kis hiányában a védelemben kellett hoznia a higgadtat, Bocskaynak Holman és Adorján hiányában a középpályán, vagyis nem volt egyszerű a feladat.
Valahogy ezt a jelenséget is mérni kellene, és hirtelen nem jut eszembe jobb, mint az a pontátlag, amit a legalább harminc percet a pályán töltő játékosok pályán töltött ideje alatt mértünk. Vagyis ha Kerezsi mondjuk 60 percet játszik, és addig a csapat 1-0-ra vezet, akkor Kerezsi 3 pont, majd a helyére beálló, 30 percet játszó Kundrák idején az eredmény nem változik, tehát Kundrák 1 pont. Ha azonban Kundrák a 61. percben állt volna be, akkor nem vesszük figyelembe a játékidejét.
Nézzük az így kapott listát a legalább tíz meccsen értékelhető játékosok körében:
- Kerezsi 1,62
- Eördögh 1,44
- Kocsis Dominik 1,40
- Holman 1,40
- Kovács Nikolasz 1,31
- Dúzs 1,28
- Honvéd 1,22
- Adorján 1,13
- Szabó Alex 1,12
- Lőrinczy 1,11
- Kálnoki-Kis 1,09
- Bocskay 1,07
- Benczenleitner 1,00
Egészen kellemetlen azt megfigyelni, hogy a nagy reményekkel igazolt vázból egyedül Holman teljesítménye múlja felül a csapatét.
Kocsis Dominik előkelő helye a listán talán meglepetés lehet, ami annak köszönhető, hogy végre megfordult a nála korábban megfigyelhető tendencia, hogy amíg a pályán van, addig a csapat gólkülönbsége jelentősen rosszabb, mint amikor nincs (két cikket is szántunk korábban a jelenségnek: egy, kettő). Idén Kocsis a lőtt góljaink 85, a kapott góljainknak viszont csak a 63,6 százalékánál volt a pályán, ami nagyrészt annak is köszönhető, hogy a góljaink jelentős részét a meccs végéhez közeledve kaptuk, és addigra Kocsist sokszor lecserélték.
A másik véglet Bocskay, aki a lőtt góljainknak mindössze 60, a kapottaknak viszont 77,3 százalékánál volt a pályán.
Érdekesség, hogy egyedül Dúzs volt a pályán minden lőtt, és Benczenleitner minden kapott gólunknál.
Mégösszegzésebb
Egyáltalán nem érzem problémának, hogy 20-21 éves játékosokat nevesítünk egy olyan idény után, ahol stabilan játszottak. Az nem lehet mentség, hogy azért játszanak, mert nincs más, hiszen ezeket a srácokat a klub az akadémia elvégzése és az U19 után is megtartotta, tehát látványosan számolt velük.
Nincs jobb példám, mint a 21 évesen már diplomázó (BA/BSc) diákok. Valahogy nincs előttem, hogy a rajongók, minősített esetben apuka/anyuka számon kéri a gyerkőc tanárát, hogy milyen alapon meri minősíteni? Talán nem tudja, hogy még fiatal?
20-21 éves kor, több idény tapasztalat NB III-mal, vagy akár NB III. nélkül, hosszasan megkapott szurkolói támogatás, edzői bizalom, mi kell még? Nem lehet, hogy pont a babusgatásból volt túl sok, és egyes srácok elhitték, ők annyival jobbak bárkinél, hogy elég kivinni a mezt és a képzelt nevüket a pályára?
Nagy szavak
Nem a poszt tárgya, de úgyis megjönne kérdésként, ahogy szóban nem egyszer megkaptam: jó, de akkor kikhez ragaszkodok most ebből a keretből? Pontosan meg tudom mondani (betűrendben): Átrok, Dúzs, Kerezsi, Kocsis Gergő, Lovric, Simon Benedek, és sajnálnám Eördöghöt, a korábbi hatalmas kedvencem Lőrinczyt, valamint Szabó Alexet, és talán Keresztes Noelt, bár őt jó lenne végre stabilan futballozni látni.
A többieken ebben a pillanatban, december 12-én délelőtt, simán túl tudnám tenni magam, amennyiben kijönne a hír: a klub értékesítette a játékjogát. Viszont az is igaz, hogy a többséget 17 éves kora óta látom játszani, ha máshol nem, akkor a fakóban, így valós elvárásaim vannak velük szemben, és pont emiatt fáj jobban, hogy közel sem olyan ívet vett a pályájuk, amit talán reméltem tőlük.
Végül
Végül nem adtunk választ a bevezetőben feltett kérdésekre, vagyis hogy mikortól lehet a szánkra venni egyes játékosokat, és meddig számít körülménynek a klub speciális helyzete.
Nyilván, nincs erre mérhető, objektív válasz, nem lehet szabályt hozni, nem mondhatjuk, hogy például ötven meccsnyi felnőtt játékidőtől, vagy 21 és fél éves kortól. Azonban mindezektől függetlenül ott van az értékelés problémája, hogy egy mai Honvéd pályára kivitt teljesítményét hogyan lehet értékelni? Mekkora rész belőle a klubház felelőssége és mennyi a csapaté, az edzőé? Ne feledjük, másodosztály, tizennyolcból öt nyert meccs egy olyan kerettel, amire konkrétan nem igaz, hogy tapasztalatlanabb, vagy akár rosszabb minőségű lenne, mint a legalább hat-kilenc győzelemmel álló csapatok kerete.
Az én válaszom az utolsó forduló volt, és a döntést már az idény előtt meghoztam, amikor először szembesültem azzal egy számolást követően, hogy baromira nem tapasztalatlan csapattal futunk neki az NB II-nek. És akkor ehhez jött még Holman, Kundrák, Bobál és Lőrinczy.
Észrevettétek, hogy sikerült grafikon nélkül lehoznom ezt a posztot? Nagyon viszketett a tenyerem, de aztán úrrá lettem magamon.
címlapkép: Pixabay/Pexels.com
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
