(Nem megsértve őket, azonban) Ebben az idényben az a totálisan outsider, NB II-ből frissen feljutott Kecskemét lett simán második, ahol legfeljebb arról mernek álmodni, hogy a többiekhez képest szinte nevetséges, alig 500 millió TAO-ból a kötelező fűtött pályán túl, akár(!) a vendégcsapatok számára egy buszparkoló is elkészülhet.
Mindeközben a világ minden pénzével kitömött, rendes hátszelet élvező, fullos stadionban játszó Videoton és Kispest megy a kiesés ellen, az MLSZ elnökének klubja pedig már hetekkel ezelőtt kiesett.
Az új NB I-ben szerencsére fix helye van egy Felcsútnak, Mezőkövesdnek, Kisvárdának, Paksnak, tehát a van pénz szarásig legalább részben jól hasznosult.
Nincs itt semmi látnivaló, kérem szépen.
Legalább vége
Így vagy úgy, de ma vége lesz valaminek. Mindegy, hogy bentmaradunk, vagy kiesünk, Kispesten hatalmas változások jönnek, mert hatalmas változásokra van szükség.
Most annyi a dolgunk, hogy lemenjünk Felcsútra, szurkoljunk saját magunknak (Kispest, Kispest, mi vagyunk a Kispest!) [A folytatása most nem érdekes, azonban valószínűleg egy egészen érdekes poszt témája lehetne a kérdés, hogy bár a gazdagság nem éppen szegénység, de most jó így? Jobb velük kiesni, mint a zsidópénzen nem, és esetleg készülni a nyári európai túránkra?], és megmutassuk a világnak, hogy nem mi estünk ki (vagy nem estünk ki), hanem a klub, a vezetés, a játékosok, az egész féreg banda, aki ide juttatott minket. És igen, előfordulhat, hogy szidni fogom Orbánt. És igen, előfordulhat, hogy nem csak én. Meg Szijjártót, a klub történetének egyik legkártékonyabb alakját.
Mert mégis kit tegyünk felelőssé, ha idő közben mindenki elmenekült?
Szerintetek Bozó ott lesz a meccsen? A játékosok sem látták évek óta. Vagy Mendelényi? Esetleg Kun? Azurák? Mitrovic? Ennin? Állítólag már Lukic sem lesz, Dokát is kib*szhattuk, mert még az instagramjáról is kiürített minden Honvédot, és a többi. Ki fog oda állni elénk?
Most megmondom: a fiatalok. Őket viszont miért vonnánk felelősségre? Némelyike összesen nem játszott öt meccsnyi időt, messze nem jelképei a Metalcom-érának, mégis nekik kell majd kiállniuk, és a szemünkbe nézni. Előre sajnálom őket.
Ilyen ez a rendszer, kérem alásan. A felelősök elbujdosnak, elmenekülnek, máshol kapnak szerepet, nyugodtak lehetnek, nem hagyják őket az út szélén. Mondjuk hülyén fog kinézni egy Zsótér a Paks II. igazgatótanácsában, de majd megoldják valahogy.
Képzeljük el, hogy vége, és ott áll előttünk Kerezsi, Szabó Alex, vagyis a maradék játékosok. Mi ekkor a jó döntés?
- Tapsolni? Mit? Az egész évet? Az egész Metalcom-Honvédot? Legyen úgy vége, hogy tapsolunk? Hogy nem látszik rajtunk a tehetetlen düh?
- Kifütyülni? Kit? Aki ott sincs?
- Némának maradni?
Akkora féreg a rendszer, annyira kiürítették a klubot, hogy egyszerűen nem készülhettünk fel rájuk. A futball korábban ennél nagyságrendekkel becsületesebb sport volt. Ezekhez képest a Gázszer ellen félidőben lelépő Krémer Károly egy gerincbajnok, Kovács Attiláról vagy Piniről nem is beszélve. Most tényleg egy Bozót szidjunk, aki ide sem akart jönni? Lehet, persze, mert a felelőssége nyilvánvaló, sőt, egyenesen elsőrendű vádlott, azonban mi értelme lenne? Nem az ő döntése az ittléte, ahogy félek, az emberi minősége sem, aminek a birtokában hagyta idáig fajulni a dolgokat. A Mendelényi és Kun feliratú aktákat inkább ki se nyissuk.
Majdnem minden mindegy
Egyedül mi nem – a szurkolók. Ott kell lenni, és ki kell állni magunkért, mert talán sose volt ennyire erős a korábbi kiírásunk:
Egy kerület a világ ellen.
Csodálatos időszak jön
Fura lesz esetleg a másodosztályban találkozni politikai rajongókkal, akik próbálják majd meggyőzni saját magukat, hogy tisztességes versenyben buktunk el, hogy a hatalom csak adott, csak jót tett velünk, ahogy mindenki mással is: mi csesztük el. (Nem kicsit, nagyon!)
Most megígérem, úriember módjára nem fogom kiröhögni őket, viszont mindannyiuknak minden találkozáskor törekszem majd megszorítani a kezét, és a szemébe mondani: köszönjük!
Köszönjük, hogy kritika nélkül kell elfogadni azt, amit kapunk, mert tőlük, tőle kapjuk.
Csodálatos, hogy mindez pont a rendszer ellenére megszerzett legutóbbi bajnoki címünk hatodik évfordulóján, és pont Felcsúton történik velünk. Kívánni sem lehetett volna patentebb leosztást.
Tényleg, létezik a világon még egy olyan klub, ahol
a klub tulajdonosai nagy eséllyel nem jelennek meg a csapatuk utolsó meccsén, és nem járulnak a gazda színe elé, akitől az egészet kapták? A világ vicce lenne, hogy Bozó és Mendelényi a franc tudja hol, miközben az előző tulajdonos, Hemingway a stadionban.
Gerinc kérdése, na.
címlapkép: 2017 május, MTK elleni hazai meccs. fotó: 1909foto
