Mastodon Mastodon

A pillanat, amikor az olvasni tudó szurkolók egyszerre sírtak fel

Biturbó prémium néphülyítés deluxe edition a valódi ínyenceknek.

_kifacsart világ

Persze az is lehet, hogy mi vagyunk a hülyék, hiszen a Tiszakécske ellen nagy akarattal, emberhátrányban őriztük meg a döntetlent, a harcos döntetlent, miután mindenki odatette magát, és valójában nem két pontot veszítettünk, hanem szereztünk egyet!

Esküszöm, ha csak a honvedfc.hu-n megjelent főcímeket és nyilatkozatokat olvasnám, akkor azt hihetném, hogy a Tiszakécske a hét közepén valamelyik európai kupa tavaszi körében játszott, és nem egy tavalyról pótolt meccset a félelmetes Kozármisleny ellen, abban a magyar NB II-ben, ahol egyébként a kiesés egyik legfőbb várományosa.

Külön emeljük ki Csertői mestert, aki – a szövegkörnyezetből általunk önkényesen kiragadva – azt találta mondani, hogy

(…) nem volt komoly helyzete az ellenfélnek, ez mindenképpen azt mutatja, hogy van tartása a csapatnak.

A Tiszakécske 21 meccsen összesen 19 gólt lőtt, a negyedik legkevesebbet a mezőnyben, ami inkább azt mutatja, hogy máskor se nagyon van komoly helyzete. Ráadásul a teljesítménye is folyamatosan romlik, mert a Honvéd előtti hét meccsén mindössze két (azaz kettő!) gólt lőtt.

Esküszöm, valami olyasmit érzek, mintha azt akarnák a fejünkbe verni, hogy ez a Honvéd egy gyenge keret jó eredményekkel, nem pedig egy NB II-ben amúgy erős keret gyenge eredményekkel. Az előbbit simán lehet heroizálni akár a minden szempontból megalázó kilencedik helyről is, az utóbbi viszont baromira kellemetlen lenne.

A legnagyobb probléma azonban mégsem az eredménytelenség, hanem az, amikor saját magunk is elhisszük, mert elhitetjük magunkkal: ennyire vagyunk képesek. Elhiszi és elfogadja a szurkoló, valamint elhiszi és elfogadja a játékos, aminek az lesz a következménye, hogy gátlástalanul megtapsoltatják magukat Tiszakécskén, hogy kijönnek pacsikázni, szelfikézni, jópofizni. És senki nem küldi el a vérbe őket.

Még egyszer a szikár tények:

  • Tiszakécske-Honvéd 1-1,
  • a legutóbbi hat meccsünkből egyet sikerült megnyerni,
  • huszonegy forduló után kilencedik helyen állunk az NB II-ben,
  • tizenöt pontra a feljutástól,
  • és négyre a kieséstől, miközben
  • a leghosszabb győzelmi sorozatunk az idényben: egy mérkőzés.

_béláim!

Nem az volt a csoda, amikor egy mai kaputelefon képességeivel rendelkező számítógép vezérelte űrhajóval az emberiség 1969-ben eljutott a Holdra, hanem a Honvéd.

Tapsoljuk meg!


🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||

“A pillanat, amikor az olvasni tudó szurkolók egyszerre sírtak fel” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Alex mondandóját ha tovább szőjük, akkor ott lyukadunk ki, hogy szurkolók nélkül tök utolsók is lehetnénk, mert önmagában a csapatban ennyi van.
    De jó!

  2. Uraim! A honlapon az U csapatok eredményeit böngészve találhatunk érdekes adatokat. A Zvezdát még csak-csak megvertük. De a Zágrábtól 7-8-9 gólokkal kaptunk ki.
    Innen indul az utánpótlásunk. 14-16 évesen már meccsenként átlag 8 gól a lemaradásunk az élmezőnytől.
    Miben reménykedünk?
    Se tehetségkutatás, se kiválasztás, se képzés.
    Megunknak nem nevelünk jó játékosokat, pénzünk nincs vásárolni.
    Így aztán Tiszakécske 1:1.
    Ó jaj! Bozsik, Puskás, Tichy, Détári, Gyimesi, KovácsKálmi!

    1. Ilyen az az akadémiai és utánpótlás rendszer, amelyik állami normatívákból él, és nincs rákényszerítve arra, hogy a kinevelt tehetségek értékesítéséből oldja meg magát.

        1. Az alanti két pontból a 2. akkor sem teljesülne – IDEHAZA.

          Mert ha az utánpótlásképzés nem vakon kapná az ilyen-olyan csatornákon keresztül érkező állami pénzeket, hanem legalább részben rá lenne utalva a piaci forrásokra, egyből fontossá válna a versenyképesség, és már U6-7-től a legjobb képzést kapnák a gyerekek.
          Ennyi (lenne) a titok.
          És onnantól vélhetően azt is jobban megnéznék, hogy kik és hogyan foglalkoznak ezekkel a gyerekekkel.
          Ugyanis nem lennék meglepve, hogyha valamiféle vizsgálat során kiderülne, hogy az utánpótlésképzésben résztvevő szakemberek egy (jó) része mind szakmai, mind emberi minősége tekintetében (erősen) véleményes színvonalat képvisel.
          (Tisztelet a nyilván szép számmal létező kivételeknek mind a szakemberek, mind a szakmai műhelyek szintjén!)

    2. Két nagy hiba van az utánpótlásban, de ez nem csak ránk igaz:
      1. Sok játékost nem játszatnak, elküldenek akik tudnak focizni, mert nem lehet még velük meccset nyerni, mert fizikailag nem magaslanak ki a korosztályból, játszanak helyettük azok akik fizikailag kimagaslanak a korosztályból.
      2. Egy távoli, vidéki kis faluban elő ügyes gyereknek, 14 éves kora előtt nem lehetséges jelenleg, hogy jó képzést kapjon, viszont akik már U6-7 től a legjobb képzést kapják, U14-es korukra már jobbak mint az említett kis falu gyerekei, tehát azoknak már addigra nincs esélyük, pedig, ha ők vannak ott, U14-re ők sokkal jobbak lennének.

    3. Úgy gondolom, hogy az akadémiát akkor ekézzük, ha minden információt pontosan ismerünk. Pl. Adott meccs, csapatösszetétel, korosztály. Amíg ezeket nem ismerjük addig ebből hírt kreálni, olcsó poénként felhasználni nálam szölösi szint.

      1. A 0:9-re nincs magyarázat. Korosztályos meccsek voltak.

        1. Azért az U14-U15 korosztály elég specifikus.
          Ha van 1-2 akcelerált gyerek az ellenfélben, hiába van 10 extra spílered, mindig a másik fog nyerni, mivel nagyobb és gyorsabb. Az egész bajnokság arról szól itthon is kb, hogy ahol vannak a bengák (akik 1-2 év és el tűnnek mert akkor már a társaik is utolérik) azok mennek a bajnoki címért. Simán lehet, hogy a dinamoba volt 2-3 ilyen.
          U17 ami már azért többet mond ott, csak egy 1-0 vereség.

  3. „a leghosszabb győzelmi sorozatunk az idényben: egy mérkőzés”
    Viszont ezt többször beállítottuk!

  4. Ebben számomra az a szomorú, hogy én még mindig itt számolgatok, hogy ha ez így, vagy úgy alakul, akkor akár még izgalmassá is tehetjük a feljutásért való harcot, de nekem is úgy kellene már tennem, mint a játékosainknak, elengedni ezt a szezont, mint ahogyan az előző 3-at is tették.

    1. Ebben igazad is van! Izgalmassá tehetjük a feljutást úgy, hogy nem mindegy melyik feljutásra esélyes csapattól mennyi pontot veszünk el! A baj az, hogy mi nem vagyunk feljutásra esélyesek!

      1. Na meg mihez kezdenénk egyáltalán jelen körülmények között, ha feljutnánk? Ugyanilyen kerettel nekimennénk a tehetősebb csapatoknak?

    2. Amennyi ideje sodródunk egyre lejjebb és lejjebb, nem csoda, ha a te agyad is a csodavárásra kondicionálódott.
      Mert hát mire másra?
      A látottakra? 😎
      Meg kell békélnünk azzal, hogy amíg a Toronyból nem irányítanak hozzánk is egy tehetős mecénást, addig bizony itt fogunk egerészni az NB2-ben.
      Mert ha nem lennénk kizárva az átigazolásokból, akkor is: ki jönne ide, mint valódi MINŐSÉG, minimál bérért?

      Tényleg: kíváncsi lennék, hogy bérlisták tekintetében hol helyezkedünk el a mezőnyben…

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.