Pedig azt pletykálták, tripla prémiumért játszott ellenünk az ETO. Tavasszal hat (a Honvéddal együtt hét) meccsen szereztek összesen három gólt – és nyertek kétszer. Közben edzőt váltottak, és pár hete Kuznyecovval folytatják a feljutni akaró, és azért mindent megtevő csapatokhoz méltó menetelést. Szerencséjükre a Vasas azzal, hogy Gerát ültette a padjára, szinte kijelentette: lemondunk a feljutásról. Viszont közben egy pontra feljött a Szeged, ahol ha megcsípnék, simán cél az NB I.
Szóval tripla prémium, mert valahogy motiválni kell a sok légióst, különben könnyen elúszhat az év elején biztosra vett feljutás.
A mérkőzés roncsderbi jellegét tovább erősítette, hogy a Honvéd az öt tavaszi meccsén négy gólt lőtt, és mindössze egyszer tudott nyerni. Még az a Tiszakécske is döntetlenezett ellenünk, amelyik az elmúlt hat meccsén egyetlen pontot szerzett. Jah, azt. Cserébe plusz prémiumot sem dobtak fel a meccsre, és ha hinni lehet zuhanyhíradónak, akkor nem is volna miből, mert még a havi fizetések is csúszkálnak.
Minden jel arra mutatott, hogy Győrött csak nyerhetünk.
Ilyen előzmények után
senkit nem ért meglepetésként, hogy hétfő este nyolcra, szakadó esőben, egy fedetlen vendégszektorba simán leutazott mintegy háromszáz kispesti. Nekünk egyetlen lehetőségünk maradt: megmutatni, hogy a Kispest jóval több, mint a minisztériumok folyosói beszélgetéseinek gusztustalan világa, hogy több, mint egy hatalmi szóval levezényelt (megkért) tulajdonosi kör ámokfutása, hogy van valami, amit nem lehet és nem tudnak elvenni tőlünk. Akinek igazán jelent valamit a kispestiség/honvédosság, az próbált ott lenni, és – reméljük – próbál ott lenni vasárnap a Soroksár ellen, majd az április 7-re tervezett tüntetésen is. Utóbbira talán mondhatnánk: a megjelenés kötelező, közel egy hónap van megszervezni a jelenlétet.
A meccsről
nem nagyon van mit mondani, hoztuk a szokásosat: egy játszó csapat ellen mindig jobban megy. A Nyíregyháza oda-vissza döntetlen, az ETO-t oda-vissza vertük, a Vasas ugyan egy rossz pillanatunkban kapott el és null-három, viszont a Kozármisleny három helyett könnyen lehetett volna hat pont is, ha nem csesszük el tavaly augusztusban.
Vicc, de az
- ETO-nak hét veresége van a második helyen, nekünk nyolc a tizenkettediken.
- ja, és a huszonnegyedik fordulóban(!) megvan a hetedik győzelmünk, amit Fehér Péter a rettentő rosszul öregedő jóslatok világbajnokával a hetedik fordulóra várt. És a viccet lehet fokozni: a hét győzelmünkből kettő az ETO ellen jött össze, és öt a másik tizenhat csapattal szemben huszonkét meccsen.
Pontokban a többi
- Holman kihagyta a tizenegyest.
- Keresztes az első gólját lőtte az NB II-ben, és ezzel az MFA ötödik legfiatalabb játékosa lett, aki gólt lőtt az első csapatban bajnokin. Az első tíz sorrendje: Czár, Kerezsi, Holender, Vécsei, Keresztes, Pekár, Prosser, Koszta, Benczenleitner, Lőrinczy.
- Viszont érdekes, hogy Keresztes első góljára 1223 napot kellett várni a debütálását követően, ami a leghosszabb idő eddig, ha nem számoljuk Bobál Geri 4533 napját, ami úgy jött össze, hogy évekig nem Kispesten játszott, és csak a visszatérését követően lőtte meg az első bajnoki gólját. A legendásan sokat váró Gazdag Daninak is elég volt 1128, igaz, ő azt az 1128 napot szinte végig a pályán töltötte, míg Keresztesnek alig van meccse.
- Csertői csapzottan nyilatkozott a meccs után: csodálatos ember! Remélem szabadjára engedi magát, mert ennek a klubnak most arra lenne szüksége, hogy valaki visszarángassa a földre, és a mester karakterében ez a szerep bőven benne rejtőzik.
- Bobál mégsem épült fel, viszont volt Kundrák, és kapott 13+6 percet. Reméljük ennyitől nem sérül le újabb hetekre.
- Mivel a Nyíregyháza veszített, mi pedig nyertünk, nem kell még lemondanunk a bajnoki címről. Matematikailag. Fordított esetben az a ciki helyzet állt volna elő, hogy a bajnokság kétharmadánál kiszállunk a versenyből.
A lelkemnek nagyon kellett
ez a győzelem. És nem feltétlenül azért, mert így újra eltávolodtunk kicsit a kieső helyektől, ha a négy pontot lehet egyáltalán eltávolodásnak nevezni. Ahogy abban sem hiszek, hogy most majd talpra állunk, mert nem így szokott történni az elmúlt évek tapasztalata alapján.
Valójában annak örülök, hogy 2014. május 11. után most sikerült némileg egyensúlyba hozni a világot. Eddig ha szakadó eső és Győr, akkor az a ronggyá ázós 4-2 jutott rendre eszembe, a klubtörténelem leghosszabb, nyolc meccses vereségsorozatának hatodik állomásaként. Tegnap újra szakadt az eső, a klubtörténelemben szintén új mélypontokat tárunk fel – viszont most sikerült nyerni. A mérleg megbillent, és visszaállt egy nyugalmibb állapotba: ugyanúgy minden szar.
Ha pedig ezzel a mozdulattal a Győrt, és az általam már-már irracionális mértékű gyűlölettel gyűlölve gyűlölt Lukicot sikerül elmarni az NB I-től, akkor igazán boldog leszek idény végén. És bakker, volt pofája a meccs végén odajönni, és megtapsolni minket. Nem nagyon hiszek az élőben kommentelésben, de amikor megláttam, elpattant a húr, és mindkét kezemet felcsapva, sűrű mutogatások közepette küldtem el a jó büdös picsába. Hogy rohadna el az ilyen a másodosztály egy vidéki cserepadján nulla góllal.
Osztályozókönyv
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
