„Sokat jelent számunkra, hogy Magyarország egyik legnagyobb szurkolói közössége áll a Honvéd mögött, megértjük, hogy a drukkereket foglalkoztatja a klub helyzete, főleg ebben a helyzetben, amikor az NB II.-es idény sajnos nem úgy alakult, ahogyan terveztük. Tudjuk, hogy ők is a legjobbat akarják a klubnak, mindannyiunk célja egy stabil Honvéd, egy olyan csapat, amely a saját értékeire építve sportszakmai és gazdasági téren is jól működik.”
a klub válasza a Telex megkeresésére.
Esküszöm, én sem választoltam volna nagyon mást, ha a klubnál vagyok és megkeres a sajtó. Ilyenkor a széles közönségnek kell mondani valamit, és ha lehetséges, elkenni a valódi problémát, ahogy az esetünkben is történt.
A szurkolói tüntetés ugyanis egyáltalán
nem a csapat NB II-ben elfoglalt helyezése miatt szerveződik,
hanem ahogy az esemény meghívójában is szerepel, egy figyelemfelkeltő demonstráció a klub vállalhatatlan tulajdonosi szerkezete ellen. Klubalkalmazottként viszont ezt nem írhatom le.
A sajtónak adott válaszok nem a Kispest/Honvéd szurkolóinak szólnak, hanem a szélesebben vett közvéleménynek. Talán nem véletlen, hogy a tüntetést a KESMA és az egyéb propaganda/kormánypárti lapok közül egyedül a Mandiner hozta le, hiszen teljesen egyértelmű a célja: tüntetés kettő, a rendszer számára megbízható káder ellen. Azt nem lehet leírni, hogy a klubnál szegényház van, hogy az embereink al-kal-mat-la-nok, hogy mit műveltek a rájuk bízott nemzeti kinccsel.
Természetesen az állami tulajdonú Nemzeti Sport is hallgat, ahogy hallgat a győri szurkolók és a szeku közötti verekedésről is, pedig azt még a Magyar Nemzet is megírta. Olyan nincs, hogy valami esetleg nem jól működik ebben az országban, kiváltképp a szélesebben vett sport területén. A Honvédot nyilvánvalóan nem a dollárbaloldal tette tönkre, ahogy nem a Soros-katonák verték viperával a győri szurkolókat sem. Pedig úgy mennyivel könnyebb lenne beszélni róla. De ha nem, hát nem, inkább elhallgatjuk, hiszen úgysem érdekli a társadalmat. Inkább lehúzunk még egy bőrt Puskás nevéről, az is Honvéd, vagy nem?
Visszatérve a Honvéd válaszára. Fontos megérteni, hogy a szurkolók nem az eredménytelenség miatt elkeseredettek. Az eredménytelenség a többség életében megszokott, hétköznapi kísérőjelensége a szurkolóságának. A kilencvenes évek végétől közel húsz éven át egy alsó- és szegényházi klub mellett kitartók számára nem az NB II. a legfájóbb, hanem a holnapnélküliség, és az átvertség érzése.
Korábban legalább nem hazudtak akkorát a szemükbe, mint a NER és a Metalcom az új magyar futballal, és a Fradival és Videotonnal versenyző Honvéddal. Nem kell félteni a korábbi tulajdonosokat és ügyvezetőket sem, élükön Komora Imrével, Kovács Attilával, Pinivel és a többivel. Mindnek megvolt az egyénisége, a habitusa – és közülük egyedül Imre bácsiról mondható el, hogy valóban fontos volt számára a Honvéd. A Hemingway-érával pedig végképp nem érdemes összehasonlítani az újat, mert Hemingway alatt az egyetlen ígéret a fenntarthatóság ígérete volt, és azt nem csak betartotta, hanem tette ezt úgy, hogy tulajdonosként folyamatosan számon kérhető módon volt jelen a klub életében. Nem kellett szeretni, vagy tisztelni, azonban el lehetett érni, felelősségre lehetett vonni.
Pontosan tudjuk, hogy a Honvéd és a Honvéd tulajdonosai nem autonóm szereplők ebben a rendszerben. Éppen ezért lehet, és kell tüntetni a klub érdekében. Nem nagyon tehetünk mást, mint elfogadjuk a rendszer meghatározottságait, és
új tulajdonost kérünk.
A Honvéd pár éve élete lehetőségét kapta az állami beruházásként épült akadémiával és új stadionnal, a nehezen ellenőrizhető forrásokból feltőkésített klubkasszával, és azzal, hogy része lett a rendszernek. Ezt a lehetőséget sikerült aljas módon elherdálnia a tulajdonosi körnek.
Ha csak a források oldaláról nézzük, a Honvéd kapta az egyik legtöbbet az országban, és azt is elfogadták volna, hogy a sikerek nem azonnal jönnek, hanem elindul valami előremutató építkezés, és annak eredményeként. Addig pedig az adófizetők állják a számlákat. Ahogy például a Fradinál is történt.
A Honvéd egy kiemelt klubnak, kiemelt beruházásnak tűnt. Az akadémiát fél évvel a tulajdonosváltás előtt, Hemingway idején adták át, és a szalagot is maga Orbán Viktor vágta át. Ekkor már lehetett sejteni, hogy az öreg napjai meg vannak számolva, és bármikor eladhatja a klubot. És amikor megtörtént egy elég erős csomagot vettek át tőle:
- akadémiai infrastruktúra,
- játékosokat nevelő, működő akadémia,
- magyar szinten erős, kupadöntőt játszó keret,
- fenntartható gazdasági modell,
- hamarosan épülő új stadion,
- a klub neve,
- a klub elképzelt brandje, hovatovább Puskás,
- és egy erős és széles szurkolói bázis.
Egy dolog hiányzott a klubból ekkoriban az előrelépéshez: a még több pénz, aminek pont maga Hemingway volt az akadálya. Hemingway ugyanis bár támogatta sok területen az orbáni politikát, nem számított a rendszer emberének, akire egy ilyen projektet rá lehetne bízni. Kispestre káderek kellettek, és káderek érkeztek. Nem a felső polcról, hiszen 2019-et írunk, a NER kilencedik évét. Vagyis jött, aki maradt, aki jutott.
És még mindezek ellenére is, hiszen ha valami a futballban nem megy pénzzel, akkor azt oldd meg még több pénzzel elve alapján valami halvány működésnek azért illett megmutatkoznia, de nem, itt minden változást követően mindig kicsit rosszabb lett, mígnem elértünk a gödör jelenleg általunk belátható aljára. Azért jelenleg és általunk belátható, mert időről-időre olyan mélységeket képes feltárni a klub, amire gondolni se mertünk volna korábban.
A szurkolói elkeseredettség mögött tényleg nem az NB II-es tabellán elfoglalt helyezésünk a fő mozgató, hiszen az nem több egy pillanatnyi állapotnál. A gond az, hogy az ismert kilátások szerint innen nem felfelé, nem előre vezet a legvalószínűbb út, hanem még mélyebbre.
És még egy apróság.
A Honvéd válaszában van egy jelentéktelennek tűnő részlet, ami számunkra mégis komoly jelentőséggel bír: „Tudjuk, hogy ők is a legjobbat akarják a klubnak, (…)”
Hatalmas tévedés. Mi ennek a klubnak, és ez alatt értsd a Honvéd FC Kft-t, a tulajdonosi szerkezetet, a klubház nagy részét, az egész szervezetet, szóval mi ennek a klubnak egyetlen dolgot kívánunk: legyen vége a szenvedésének.
A klub jelen formájában semmilyen szinten nem méltó a Kispest vagy a Honvéd nevében fellépni, ugyanis ezeket a fogalmakat csak a közösség engedélyével lehet valódi jelentéssel használni.
A Honvéd ma nem több, mint egy rosszul működő vállalkozás a bedőlés szélén, ahonnan nem csupán a tulajdonosi kör menekülne, hanem a mögötte álló közösség is ugyanezt kívánja, azonban Magyarországon nem ennyire egyszerű a helyzet, ugyanis a futballklubok tulajdonviszonyainak semmi köze a normál piaci viszonyokhoz.
A tulajdonosok felvállaltak egy szerepet a rendszerben, és addig minden szép és jó volt, amíg a rendszer finanszírozta őket, azonban amint nekik kellene felelősséget vállalni, hát, látjuk mi lett belőle.
Ilyen helyzetbe egy klub kommunikációja nem nyilatkozhat mást, mint amit a Telexnek írtak:
„Sokat jelent számunkra, hogy Magyarország egyik legnagyobb szurkolói közössége áll a Honvéd mögött, megértjük, hogy a drukkereket foglalkoztatja a klub helyzete, főleg ebben a helyzetben, amikor az NB II.-es idény sajnos nem úgy alakult, ahogyan terveztük. Tudjuk, hogy ők is a legjobbat akarják a klubnak, mindannyiunk célja egy stabil Honvéd, egy olyan csapat, amely a saját értékeire építve sportszakmai és gazdasági téren is jól működik.”
A tüntetéssel kapcsolatos sajtómegjelenéseket itt listázzuk. Ha valamit kihagytunk volna, nyugodtan jelezzétek kommentben vagy a csak@taccs.hu mailcímen.
címlapkép: a lőrinci Fórum mozi 1964-ben. A plakáton A Púpos, főszerepben Jean Marais. fotó: Fortepan / Artfókusz
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
