Kezdjük ott, hogy a Nyíregyházának 58 pontja van, nekünk pedig 33. Mivel nyolc forduló van hátra a bajnokságból, és nyolc forduló alatt legfeljebb 24 pont szerezhető, ezért egy egyszerű matekkal kiszámolható, hogy 33+24=57, vagyis
idén már lemondhatunk* a bajnoki címről.
(* úgy is fogalmazhatnánk, hogy minden nehézség ellenére, egészen sokáig versenyben voltunk a bajnoki címért.)
Az is szép, hogy március legvégéig húztuk. Nincs ebben semmi megalázó, mégiscsak az ország második legerősebb labdarúgó bajnoksága az NB II., itt siker, ha megelőzöd a csákvárokat (nem előzzük meg).
Ennyit ér manapság a kib*szott Honvéd. És baromira nem érdekel, hogy sok helyzetet dolgoztunk ki, hogy nem volt szerencsénk, mert azt nem hiszem el, hogy öt éve folyamatosan nincs szerencsénk. Cseszettül unalmas hétről-hétre ugyanazt hallgatni. Nem volt szerencsénk, nem volt szerencsénk, mi fociztunk, az ellenfél talált be, majd legközelebb, többet nem játszhatunk így –
ki nem szarja le?
Tényleg képtelenek felfogni, hogy az NB II. alsóházában vagyunk, öt pontra a kieséstől úgy, hogy a mögöttünk lévő csapatok ellen (Budafok 1 pont/2 meccs, BVSC 1/1, Pécs 1/1, Tiszakécske 4/2, Mosonmagyaróvár 3/1) kilenc meccsen összekapartunk kőkemény tíz pontot. Mégis mi a francot akarunk?
A szar is le van szarva, itt tényleg minden mindegy. Felesleges bármiben reménykedni, hiszen a Soroksár ellen jól játszottunk, máskor is lehetne ugyanúgy. Nem, nem lehetne.
Nem lehet, mert jön a nem volt szerencsénk, jönnek a körülmények, a sok sérült, a válogatottnál voltak, és amúgy is, hirtelen jött a meleg, mindegy, hőbörögnek legfeljebb kicsit a népek a Facebookon. Fizetés megjött? Meg. Akkor minden rendben. Arra nem voltak alkalmasak, hogy legalább odarúgjanak: ismét nulla sárgával hoztunk le egy meccset.
Ennyi önbecsülés van ebben a társaságban, mert az rohadtul nem igaz, hogy csak ennyi tudnak, hogy az NB II. alsóházára képesek legfeljebb. Mert tegyük fel, ha tényleg, akkor viszont hogyan lehet pofája aláírni egy profi szerződést, és mindenféle pénzeket kérni cserébe? Erre a tudásra és teljesítményre? Nagyjából az a szint, mint amikor a húsos pultban parizert kérsz, de mosószert csomagol neked az üzletvezetői fizetésért bambán vigyorgó eladó.
Ha alkalmatlan, akkor alkalmatlan.
Nem szégyen az.
Ha viszont nem alkalmatlan, akkor miért nem teljesít? Miért csak ennyire képes? Kérem szépen, itt
mi kurvára át vagyunk verve.
Mégis, mit akarnak elhitetni velünk? Ha ennyire képesek, akkor miért tartják őket itt, ki hozta őket ide, ki nevelte őket? Ha pedig nem ennyire képesek, akkor miért tartják őket itt ezzel a teljesítménnyel?
Undorító, de persze nem volt szerencsénk, sőt, görcsösek voltunk (le kell vetkőzni!*). Mi dolgoztuk ki a helyzeteket, és a többi. Pont leszarom:
a pontok hol vannak?
Öt éve pofázásra játsszák a focit a Honvédnál, baromira elég volt belőle.
*_ meg az én anyámat. Szánalmas, nevetséges banda. Azt is képtelenek felfogni, hogy az ilyen nyilatkozatokkal csak provokálják a népet.
Osztályozókönyv
fotók: fb/honvedfc
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
