Sorozatban a sokadik „nem ígérünk semmit, mert azon már rég túl vagytok” első meccse következik

Az „egész héten keményen készültünk” és az „ilyen többet nem fordulhat elő” végtelen verklijéből szeretnénk kitörni. Ehhez viszont apró, pici három pontok kellenek, sok egymás után.

Például ha ma nyerünk, akkor kis szerencsével akár a 15. helyig is előre léphetünk. Nagy szerencsével pedig egy rég látott magasság, a 13. hely sem elérhetetlen, azonban ahhoz sok góllal kellene győzni, miközben a Békéscsabát a Kozármisleny, a Mezőkövesdet pedig a BVSC veri el nagyon. Nem lehetetlen, pláne, hogy a négyből három klubnál is egykori kispesti edző ül a padon (Pinezits, Csertői, Csábi), viszont megfogadni azért nem ajánljuk.

_Feczkó bemondta a három-négy-hármat

ami pedig nagyjából így jön ki jelen állás szerint:

Rácz
Pauljevic, Szabó Alex, Csontos
Bévárdi, Somogyi, Sigér, Hangya
Medgyes, Ihrig-Farkas/Farkas Balázs, Pinte

_pontokba szedve a megjegyzések

• Kesztyűs sérült, normális esetben valószínűleg ő játszana Sigér helyén.
• Holmannak nincs helye ebben a rendszerben, azonban nem lepődnénk meg, ha középcsatár hiányában Feczkó is kipróbálna a poszton, ahogy tette azt legalább két elődje.
• Somogyi a kötelező U19, és amennyiben úgy alakul, hogy nem játszik végig egy meccset, akkor Szamosi debütál a helyén, mert nagyjából ugyanaz a poszt és korosztály. Minden más eset átszervezést igényelne, például a belsővédelem megbontását Szabó Tibor miatt. Esetleg sima vezetésnél, a 80. perc után egy még inkább a jövőnek szóló fiatal, például Petrók. (Róla érdemes tudni, hogy a kaposvári klublegenda Petrók család legfiatalabb tagja. A nagyfater és a fater is NB I-es játékos lett, sőt, a Kaposvárnak nem volt olyan szezonja az NB I-ben, amiben ne lett volna benne legalább egy Petrók valamilyen formában.)
• Matematikailag nem nagyon jön ki más. Aztán ha Somogyi hirtelen ugrik két szintet, akkor felmerülhet Holman a középpályán, aminek nyilván örülnénk, de nem feltétlen Holman miatt, hanem mert Somogyi hirtelen ugrott két szintet. (Somogyi jelenleg abszolút kedvencem a csapatban.)
• Amikor Feczkó feltette az ankéton a kérdés, hogy hány játékosnak van NB I-s meccse, akkor a fenti lehetséges kezdőből egyedül az alig 17 éves Somogyinak és a 29 éves Sigérnek nincs. Még Pintének is van 2017/18-ból a Haladással, Farkas Balázsnak idén az ETO-val (nem sok, de van), Csontosnak szintén idén az ETO-val és 2019/20-ból a Fradival (a ZTE-ből jött, de ott nem lépett pályára – gondolom ezért is igazolhattuk le, mert a szabályok szerint egy éven belül nem lehet három csapatban játszani).
• A teljes keretet nézve nincs NB I-es meccse (az ankéton elhangzott, és a keretbe már nem számolt játékosok kivételével): Megyeri Gábor, Csonka Bonifác, Sigér Ákos, Szabó Tibor (fiatal), Pekár István (fiatal),Petrók Viktor (fiatal), Somogyi Ádám (fiatal), Szamosi Ádám (fiatal), Simon Benedek (fiatal) – vagyis a helyes megfejtés az, hogy a keret döntő többségének van NB I-es meccse, és a kivételt a saját nevelésű fiatalok jelentik. Konkrétan Csonka és Sigér az a kettő, akinek nincs. Még a most érkezett Földi Dominiknak is van pár perce, bár ha minden igaz, akkor vele egyelőre az NB III-as csapatnál számolnak.

_nem Feczkón múlik, mégis minden Feczkón múlik

Mindegy, hogy szimpatikus vagy sem egy szereplő, mert az a tapasztalat, hogy nem lesz velünk sokáig. Nekem Tam Courts például pár hónapon át kifejezetten szimpatikus volt, egészen addig, amíg nem nyilatkozott ormótlan hülyeségeket a kirúgását követően. Kifelé egy jó karakternek tartottam, aki mögé oda lehet állni, ha a csapatod edzője.

Tök mindegy, hogy Séllei szimpatikusabb vagy Kun Gergő, esetleg Kun Gábor (ő nyilván nem!), hogy Fórizs vagy Urbányi vagy Fehér Péter (ezen a poszton hagyományosan gyenge az eresztésünk), hogy Feczkó vagy Bódog, Horváth Feri, Klafuric, Supka, Pisont, Vignevic, mittudoménki. Mindenki más karakter, máshogy áll a környezetéhez, máshogy a szurkolókhoz, és eleve, máshonnan származik, azonban a végén kizárólag az eredményesség dönt róla. Lehet Pisont István a legnagyobb király (mert az!), ha nem megy vele a csapatnak, ha nem előremutatóak a folyamatok, akkor nem lesz a csapat edzője. Az edzők gyorsan rotálódnak, a sportigazgatók valamivel lassabban, az ügyvezetők pedig nagyon ritkán – általában ez a szokás.

Kispesten persze speciális a helyzet, hiszen a sportigazgató a tulajdonos barátja és képviselője, tehát amíg itt van, addig a tulajdonos rajta keresztül fogja intézni a dolgait, vele állítja be a klub határait és lehetőségeit. Furcsa helyzet, de ez van. (Itt most nem térnék ki arra, hogy egyszerű szurkolóként mennyire örülünk ennek a helyzetnek, ahogy az emberi minőségek sorrendjét sem tisztünk felállítani, illetve azon belül meghatározni egyes szereplők helyét.)

A tapasztalat az, hogy a feczkók csak epizódszereplők egy klub életében, és még inkább tapasztalat az, hogy legfeljebb statiszták a jelenlegi Honvédhoz hasonló hibrid modellek mentén. (De szép szó a hibrid az életképtelenre.) Reményeink szerint Feczkó készíti fel a csapatot, reményeink szerint Feczkó meccsel, és reményeink szerint a játékosok Feczkót tekintik főnöküknek, mert az osztott hatalom kötelezően kinyír minden öltözőt. Ha az egyik nem tetszik, mehetek a másikhoz – ilyen nincs, láttunk erre példákat a közelmúltból, és láttuk mire jutottunk vele.

Szóval tényleg kurvára lényegtelen, hogy nekem szimpatikus Feczkó, vagy nem. Egyetlen dolog számít, hogy meddig tud nyerni és nyerni és nyerni, és olyan helyen állni a csapattal, hogy az elfogadható legyen a közösség számára. Amíg azt látjuk, hogy a tavasz alapja lehet egy jó következő idénynek, és a következő idényben az első két helyen áll stabilan, ha csak nem követ el valami irtózatos faszságot, akkor maradhat és maradhat és maradhat. Egy edző hétről-hétre maradhat csak a kezdeti két-három hónapját követően, kivéve ha villant valami előremutatót, valami stabilitást, amihez csak a játékosok hiányoznak, csak egy-két játékos hiányzik, és ott lenne az eredmény. Megjegyzem, az elmúlt évtizedekben egyedül Rossi és Supka volt képes ilyesmire, vagyis egy stabil és megbízható alapjátékot létrehozni, és egy-egy játékossal kiegészülve valódi eredményt elérni. El lehet dönteni, hogy Supka hány embernek volt szimpatikus, majd meg lehet nézni a hosszútávú eredményességét, akár Rossival összevetve is: 139 vs 135 meccs, 199 vs 208 pont, 1,43 vs 1,54 pont per meccs. Mindkettő az első osztályban, miközben most a másodban Pinezits 1,23, Csertői 1,39, Laczkó pedig 0,82. Bajnokság, kupák, kupadöntők, harmadik-negyedik helyek. Ilyesmire is elég lehet a hosszú időtávon másfél pontos átlag az NB I-ben.

Köze nincs a szimpátiához.

Annyi viszont egyértelművé vált az ankéton, hogy a sportigazgatót a szimpátiapiramis messze legalján találjuk. Ismerve a kispesti közeget, ilyen mélyről szinte lehetetlen visszajönni, és biztos vagyok benne, hogy Fórizsnak sem fog sikerülni. Lehet a közeljövőben szupereredményes a klub, akkor sem. A legtöbb, amit elérhet évek szorgos munkájával az valamiféle törékeny status quo. Soroljunk erre is történelmi példákat, vagy mindenkinek eszébe jut pár?

És ha már Status Quo, valamint Honvéd, akkor adja magát:

_meccs ötkor

Honvéd–Budafok, 17:00 @ Bozsik

---

✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

---

---