Mondjuk én nem értek hozzá, de azért megpróbálkoztam volna azzal, hogy helyzeteket alakítok ki, mert

úgy tudom, de javítsatok ki, ha tévednék, hogy helyzetből (és lövésből) lesz a gól. Nem a gólya hozza, nem a Mikulás teszi az ablakba kitett csizmába, nem az önkormányzatnál kell igényelni, és így tovább.

Az tök jó, hogy feljutóként, feljutásra esélyesként akarunk viselkedni, azonban az nem abból áll, hogy eljátsszuk a külsőségekben, hanem van egy igencsak fontos része, mégpedig a pályán nyújtott teljesítmény. Márpedig ez a kecskeméti, még úgy is, hogy felszabadultak Gera edzősége alól, szóval ez a kecskeméti másodjára is szörnyű volt.

Értem én, és mondtam is nem egyszer, hogy elég a kicsiket megverni a biztos feljutáshoz, azonban azt is mondtam, hogy minden kicsik ellen bukott pontot a nagyok ellen kell bepótolni, és ez a Kecskemét úgy látszik bejelentkezett a nagyok mezőnyébe, tehát az ajkai mínusz három mínusz három maradt. Ennyivel távolabb kerültünk a feljutástól. Hat forduló, négy győzelem, két vereség, az felszorozva harmincra húsz győzelmet és tíz vereséget, vagyis hatvan pontot jelentene, ami simán lehet kevés.

Tehát valamin változtatni, finomítani kell, mert ha az ún. játszó csapatok ellen is képtelenek vagyunk helyzetet kialakítani, akkor mi lesz velünk a „csak gólt ne kapjunk” csapatok ellen? Ha nem mutatunk tekintélyt, akkor az ellenfelek felbátorodnak, mi pedig még több pontot veszítünk. Márpedig ezt az állapotot nagyon nem kéne elérni.

Most jön például három hazai meccs, ahol egyszerűen elvárás a kilenc pont, hogy komolyan vehessük a feljutási szándékot. Mondom, fasza néhány külsőség, jók a videók (már annak, aki az ilyenre fogékony), egy adott szinten sztárnak érezheti magát néhány játékos, idővel akár több is, azonban nem minden a külsőség, azt ha valaki, akkor mi megtapasztalhattuk a Metalcom-érában, amikor a szart is szépen becsomagolták, és a biztonság kedvéért kétszer is átkötötték masnival.

Amikor nincs összhangban a pályán nyújtott teljesítmény és a kifelé sugárzott kép, akkor ott az eredmények elmaradása esetén kurva nagy fejreállás szokott következni.

Tapasztalatból írom.

Szóval most jön a szerénység rész, az alázat rész, a görcsös rész, amit meg kell ugrani, mert az a bizalom, ami most még simán megvan, bármikor elillanhat, ha azt érzik a népek, hogy át lettek baszva a palánkon, és benyaltak valami fals képet. Egyszerű a recept: mi most elfelejtjük ezt a (két) Kecskemétet, de akár a móri szenvedést is, cserébe jöjjön három hazai győzelem, amiből legalább egy legyen 3+ gólos. Különösebben nem extra kérés egy Békéscsaba, Karcag, Tiszakécske hármas ellen.

Arra gondolni sem merek, hogy mi van akkor, ha halmozódni kezd a córesz, és otthon is beállunk a bukóra. Mert ez a tegnapi semmi szar pont arra lesz elég akárki ellen, hogy ha nem kapunk gólt, akkor az döntetlen.

_osztályozókönyv

Mivel legalább 30 perc játékidő kell az osztályozókönyvbe kerüléshez, ezért nyugodtan vehetjük alapnak a második meccset, ugyanis az elsőt még előtte lefújták. Az egyetlen kivétel Kállai Kevin, aki az elsőn kezdett, most viszont csereként állt be, így neki 28+9=37 perce van a meccsen, azonban nem lenne korrekt, ha egy két héttel ezelőtti, az eső miatt amúgy is értékelhetetlen meccsrész alapján értékelnénk a teljesítményét.

✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése