Én alapvetően korzós arc vagyok, így ha választani kell, hogy hazai, vagy idegenbeli meccs, a mai napig reflexből rámondom, hogy a hazait preferálom. Pedig ez az utóbbi 15 évben már egyáltalán nem állja meg a helyét, de hát a régi reflexekkel nehéz mit tenni. Ugyanis az idegenbelieknek is megvan a maguk bája, és a kellemetlen, fárasztó utazásokat kiegyensúlyozó előnyük: maga az élmény, az új stadion felfedezése, és az új térség felfedezése. Jó esetben egy jó kirándulással, városnézéssel, külföldi túráinkon pár nap hozzátoldásával akár kis nyaralássá is transzformálható a trip. Na most a holnap éjfélkor induló craiovai kéjutazásra e megállapítások annyira illenek, mint a „visszafogott” jelző anno Hemy úr nyakkendőkészletére.
Tegnap a klubvezetés megtartotta, saját definícójuk szerint „hosszú idő után előszöri alkalommal” évadnyitó szurkolói ankétját, ami igazából nagy meglepetéseket nem hozott – számomra. Visszatekintve az elmúlt hónapok csak-os blogposztjai alatti kommentcsatákra (már-már háborúra), sokáig kacérkodtam a gondolattal, hogy két beszámolót írok, hadd örüljön mindkét szekértábor; egy optimista, idényvárós, finoman Hemy-fricskázóst az egyik csoportnak, és egy RW-s sajátot, amit pont a káros szekértáborlogika miatt majd el lesz könyvelve a másik csoporthoz tartozónak, noha továbbra sem tartom magam retrográd Hemystának, csak realistának, de ez az utóbbi hetekben már elég volt a fentebbi címkéhez. Szóval ezen gondolkoztam, aztán igazából úgy voltam vele: most mit bohóckodjak külön, leírom a véleményem, aztán lesz ami lesz. Ez következik most.
Kezd beindulni az elmúlt napokban alvó Lőrinci átigazolási Henger(mű). Kesztyűs Barni tegnapi érkezése után újabb nagyágyút szeretünk meg Paksról, az amúgy kipróbált bohócliger Egerszegi Tamás személyében. Újabb hiányposztra, középpályára. Oh, wait…
Ha még lesz további hír, természetesen bővítjük a #napikispestet. Jujj, úgy izgulok!
Update 2: Senki se vádoljon kétKULACSoskodással, de újabb érkezőről számol be a honlap. A derék, 1944-es ukrán frontharcos fejjel ellátott Vladyslav Kulach is egy évre jön kölcsönbe (úgy látszik a héten ez lett a divat), és posztja szerint olyasmi, mint a Zsoldy volt. Gyanítom, ezzel a talján hazacsábítását csiripelő pletykáktól is elköszönhetünk, pedig megnéztem volna, amint darócruhában, fókamászásban végigperisztaltikázik a jó digó a 42-es pályáján, akkor talán én is megbocsájtottam volna neki (NOT).
Időutaztunk egy kicsit holnap délutánra, és a sorsolást követően körbekérdeztünk a csapat és a háttérszemélyzet, a blog szerkesztői és olvasói között, hogy hogyan is értékelik a párosítást.
Hiába távozott el a klub éléről a Pappa a tavasz közepén, és hiába „aggódtunk” páran, hogy vége a legendás kispesti kommunikációs bravúroknak, és eljön a szőröstökű profizmus ideje, vége az egy nap alatt menesztett edzők és helyére jövő kalandorok időszakának, és hogy ki kell bírnunk a legendás keddi vlogok nélkül. Nos, félelmünk alaptalan volt – az új vezetőség már az elején leszögezte, hogy bár nem vesznek át mindent a karizmatikus elődjüktől; azonban ami jó, például a decens gazdálkodás, azt megtartják. Ezek szerint még mást is. Nem elég, hogy EL előtt egy hónappal, biztos, ami biztos, eltakarítjuk az útból a regnáló szakvezetést, nehogy minimális összeszokottsággal forduljunk a selejtezőkre (gondolom az „arra az egy körre mit izguljunk” jelszóval), de a csúcs még csak most jön. Sannino mester csodálatos bemutatóvideóját nézve a honlapon, hát csak annak nem ugrik be a George Francis Communication Inc. édes emlékképe, aki az elmúlt 13 évet egy ferencvárosi betonbunkerben töltötte Crnomarkovics poszterek csókolgatása mellett, egy Bodnár gyúró arcszőrzetéből szőtt függőágyban héderezve. Tényleg félelmetes a stílusbeli hasonlóság, max a jól ismert faasztalos sajtószobát cseréltük le egy lőrinci családi ház hátsókertjére.
Várom a nyarat és a további kacagásokat.
Update: egyik fotósunktól származó belső hír, hogy a legutóbb 2018 őszén az az Enterobacterese csapatában pályára lépő Enrico Sarmonella lehet az első új igazolás idén. Igen, ő az, aki már 4 éve is próbázott nálunk egy téli edzőmérkőzésen, de akkor az anyagiakban nem tudtunk vele megállapodni, talán majd most.
Igazán elkényeztetünk titeket, hiszen egyszerre ketten is posztoltunk az új edzőről: hanta // robwarzycha
