robwarzycha

Éremért jöttünk, érmet vittünk. Haladás-Kispest értékelés.

…ha tartanánk a szigorú hagyományokat, itt most az értékelések sora következne, és következik is, de kicsit máshogy, kicsit az egész évre szólóan, kicsit szubjektívebben. Tegnap nem játszottunk olyan jól, mint az elmúlt hetekben, ezt Rossi is kiemelte a sajtótájékoztatón, inkább küzdöttünk, nem szépen, de célratörően. És az a nagy helyzet, hogy most mi magasról teszünk a játék minőségére, mi Szombathelyre egy komoly céllal jöttünk és azt be is húztuk, nevezetesen a bronzérmet, és évek, hónapok, sőt hetek múlva senki sem arra emlékszik majd, hogy hogyan csúszott-mászott a Honvéd a Rohoncin, hanem arra, hogy 19 év után a Kispest neve megint ott van, ahol a szívünk szerint mindig is lennie kell, az élmezőnyben, és tavaly után végre a dobogón is, bizony ám, éremmel a nyakakban és egy olyan nappal a tarsolyban, amit egyhamar nem felejt el játékos, szurkoló, és Marco Rossi sem.

Kapu

Szabi már idény előtt is kedvelt volt szurkolói körökben, az idei év során viszont a 2000-res évek Kispestjének egyik emblematikus figurájává emelkedett. Régen volt már ilyen játékosunk akinek a nevét meccsről meccsre skandálják (Pisont Pista az utolsó aki beugrik, bizony!). És bár Szabi sem hibátlan, mert egy-egy kirúgás lecsúszik, egy-egy kijövetel néha nem az igazi, de a hatalmas bravúrok, amik a legfontosabb meccseken jönnek, illetve az évek óta tapasztalt legnormálisabb játékosi hozzáállás és megnyilvánulások mindezt zárójelbe teszik. Örülünk, hogy ő a kapitányunk, és vezette bronzig ezt a fiatal csapatot. Most már végérvényesen ő az új Vezér Ádámunk – ha még erre is rá tudna tenni egy lapáttal, jöhet a Nota-i, Petry-i magasság. De igazából ez tökmindegy. A lényeg: Ke-me-nes Sza-bi!

Védelem

Baráth Botiról már minden leírtunk ebben az évben amit lehet. Az év fiatal felfedezettje nálunk, kényszerposztból alap kezdőember, mindkét oldalon bevethető, kemény, eltökélt, szerintünk válogatott lesz 2-3 éven belül, csak ne szálljon el. Eddig nem tette, maradjon is ez így. De annyit még muszáj leírni: ilyen fiatalon, ilyen kiegyensúlyozott teljesítménnyel pillérévé válni egy bronzérmes gárdának: riszpekt.

Lovrics lehet, hogy lassú, lehet, hogy nehézkesen fordul, de imádjuk. Ez alaptézis. Erre már csak ráadás, hogy a bajnokság végén egyre kevesebb nehézkes megoldást láttunk hátul, Újpesten jött a rég várt gól is, és Ivan azóta megtáltosodva hozza a 2011 tavaszi, Kispesten etalon-félévének formáját. 28 évesen a keret legidősebb tagja, idén ő volt a rutin Szabi mellett, és reméljük még sokáig az is marad Kispesten. Légióst ritkán kedvelnek annyira drukkerek, mint őt, és ez nem kis dolog – de rászolgál.

Ignjatovics az év igazolása volt mindent egybevetve, a Botist sirató tirádáink blogunkon is 1-2 hónap alatt elhaltak a cacak-i „shovel-headed_kill_machine” teljesítményét látva (hogy egy Exodus albumcímet idézzek). Játéka erőtől duzzadó, kemény és pontos, és meghazudtolja fiatal korát. Nagyon nagy veszteség lenne, ha elvinnék tőlünk a nyáron – amire sajnos nem kicsi az esély szerintem.

Alcibiade tegnap is hozta a sallang- és kockázatmentes olaszvédős alapkűrt, továbbra is tartjuk, hogy kiegészítőembernek, cserehátvédnek maradhat, de egy igazi minőségi, előre is veszélyesebb balhátvéd lenne a legtutibb megoldás. Azért a bábolnai mekiben előadott, a Surda-féle „Forró szél” találkozik Eros Ramazottival jellegű szóló énekműsora, melyhez Ignja tercelt, örök (és súlyos) emlék marad.

Középpálya

Hidi Patya az év végére egész korrektül belendült, tegnap is hozta a nagyobb hiba nélküli, a moralesi terminológiával élve „very disciplined” bekkjátékot. Sokan még reflexből húzzák a szájukat vele kapcsolatban sok meccsen, de amondó vagyok: ezen a tavaszon abszolút látszott a fejlődés, és ha rendszeresen játszik, ez még jobb lesz – persze a posztján mindenképp kéne igazolás, már csak azért is, mert év végére teljesen egyedül maradt szűrőként, a néha itt bevetett Nagy Gerit kár pazarolni védekezőembernek.

Vécsei Bálintot tegnap ugyan lecserélte Rossi, de a középpálya agya idén végérvényesen alap kezdőemberré vált. Voltak remekbe szabott meccsei idén és voltak fáradtabbak is, megjegyezzük, az utóbbiakon is felért négy Gegével. Ha a törvényszerű fiatalos hullámzáson túl lesz, és nem adjuk el idő előtt, akkor hosszú idő után megint lehet egy évekre meghatározó saját középső emberünk (ráadásul Lőrinczyvel váltva egymást, vagy együtt játszatva őket… hm, egyre szebb képek). Bálinttól is csak azt kérjük: maradjon a földön, ahogy eddig is tette…

Zsivanovics Szombathelyen is tolta, amit szokott, persze ezt az egész évéről elmondhatjuk, a középpálya szürke eminenciása lett, ám meglepő módon egy támadóbb jellegű zongoracipelő, akit azért én is megkedveltem az év végére, pedig ez sem így indult. A tavalyi, siófoki debütje kapcsán új Fieber Pétert láttam bele, vagy Esadot, ebből lett a tuti kezdőcsapat-pozíció egész évre, és ma már én sem hagynám ki őt…

Nagy Gergő a második félidőre érkezett biztosítani a középpályát tegnap, mert Rossi úgy érezhette, könnyen rohannak át rajtunk. Ennek ellenére Geri nem védekező súlypontú feladatot kapott, többször jöhetett előre is. Egész évét tekintve október magasságától tűnt fel nagy örömünkre ismét a kezdő közelében, de a tavasza lett az igazi (téli diósgyőri lecserélésekor megint hosszabb sérüléstől féltettük, de szerencsére nem lett baj). Márciustól rendre játszott kezdőben vagy csereként, és Rossi is lassanként rájött, hogy előre fele hasznosabb a kis középpályás. Gergőtől jövőre várjuk a Vécsei-féle megszilárdított kezdőpozíciót, és egyéb nagy dolgokat, az idei 3 góljának meg nagyon-nagyon örülünk! Szép volt!

Diarra és King egyaránt vízhordónak érkezett a fáradni látszó középső csapatrészbe tegnap. Egész éves teljesítményüket nézve Drissa végül is egy izgalmaktól, de hibáktól is jórészt mentes átlagot hozott amikor lehetőséget kapott, ha marad, örülünk, ha megy, nem dőlünk kardunkba – igazi kiegészítőember. A csöppnyi Uralkodót viszont érdemes mindenképp megtartani, több poszton is használható Jolly Joker maradhat a következő idényben is. Gyorsasága fontos skillje, és több esze is van mint pl. Csamikánknak.

Csatársor

Az általunk sokszor dicsért Diaby kapcsán tegnap én is elgondolkoztam, hogy érdemes-e ennyire védeni őt: többször esett/kelt, mint ahány értelmes elfutása volt (bár ha ő adta Vernesnek a gólpasszt, visszaszívok sok mindent), és délczegesedő, „mindent viszek a szögletzászlóhoz” játéka sem volt az igazi. Igazából az idénykezdetkor volt a top-on, rendszeres gólpasszai és 3 gólja is ekkor érkezett. Továbbra is érezzük, hogy van benne kraft, de ha tényleg ez ilyen ritkán jön ki belőle Kispesten, akkor lehet, hogy nem kell erőltetni ezt a sztorit (bár az is megér egy misét, hogy lassan nem marad csatár a keretben…)

Martinez gólt most sem szerzett, de kedvelt erősségeit (gyorsaság, cselek, váratlan betörések), most is szállította, de hiányzott mellőle a játéktárs Lanza. Sajnos a hírek szerint több háló is kivetült rá, ami nem jó hír, kíváncsian várjuk a jövőjét. Annyi biztos: nagy tavaszt futott, és tevékenyen járult hozzá a bronzhoz.

Vernes Ricsi először volt kezdő sérülése óta, és megünnepelve, hogy nem csak csereperceket kap, remek góllal nyitott. Rá ugyanaz áll, mint Nagy Gerire, a következő idénytől várjuk igazi befutását, de bajnoki- és kupagóljai, gólpasszai, kiharcolt tizenegyesei már idén is fontos pontokat hoztak a kispesti konyhára – nem véletlen, hogy a közönség is kedveli. Mi lesz itt, ha nem hátráltatják sérülések, és teljes bizalmat kap elöl? Reméljük, egy újabb jó év. Feladata nem lesz kicsi, Lanzát (és Martinezt) feledtetni – az elszántság mindenesetre megvan a srácban.

Kispad

Rossi ezúttal a biztosra ment, elnézve a cseréinket, ami érthető is. Mi kissé a csatárdeficites utolsó 10 perces felállástól tartottunk, mert ha ott betalál a Hali és marad az MTK 3:0-ája, akkor nem tudom, hogy szerzünk újabb gólt, de ez – azt hiszem – ma már nem sok embert izgat. Emberi oldalon meg örvendetesek a változások: a szezon elején még sokszor szangvinikus, lobbanékony, a kommunikációt úri huncutságnak tekintő mester a bajnokság végére mind nyilatkozataiban, mind a szurkolók felé egyre szimpatikusabb arcát mutatta, a szurkolói molinó megkönnyezése pedig filmbe illő jelenet volt tegnap, én nem hittem, hogy valaha így látom a jó öreg Rossit. Köszönjük az évet, mister, ezt nem sokan hozták volna így le, az biztos…

… és a többiek!

Zárásként jár a köszönet az egész keretnek, a most pályára nem lépő, véleményes háttere ellenére az itteni teljesítménye alapján az emlékezetes kispesti légiósok sorába belépő Lanzafaménak, az Ignja szekundánsaként megkerülhetetlen hátvéddé előlépő Tandiának, aki kreált ügyei ellenére a bajnokság egyik legtisztább játékú hátvédje volt, Délnek, aki csapatunk házi gólkirálya lett, csak a besült tavaszért kár, a szívünkben nagy reménységgé előlépett kis Filip Holendernek… Bobál Gergőnek, akinek üzenjük: jövőre meglesz a debütgól, Marshal Mufinak, aki sajnálatos lebetegedéséig már úgy nézett ki, az akassou-i, Benjamin-i útra lépett, neki ezúton is jobbulást kívánunk… őszi gólpasszaiért Ivancsicsnak… Csamikánknál minden volt ebben az idényben, mint a búcsúban: kispesti Robbenkedés a Flamuntari elleni, agyzsibbasztóan fájó beadás-imitációk, és oda-vissza Fradi-büntetés… Czuczi Marcinak és Szemerédi Norbinak, amiért helyt álltak ilyen fiatalon, amikor és amilyen nehéz körülmények között kellett, az epizódszerepeket kapó Mogának, Nagy Krisztiánnak és Lőrinczy Attinak, akit nagyon fogunk figyelni jövőre…!

* * *

Hát lement a tavasz, olyan végeredménnyel, amire kevesen számítottunk, mi egyebet mondhatnánk még, mint azt, amit már sokszor leírtunk: köszönjük, így tovább, Európa, jövünk!, és a többi…

…sok, sok ilyen tavaszt még nekünk, Kispestiek!

Fotó: RW.

…such a perfect day!

…mikor a posztot írom, épp Szombathely és Győr között száguld a kisbuszunk, a csapaté pedig előttünk, szépen haladva Európa felé, a bronzok meg-megcsillannak a buszablakban, ahogy a játékosok integetnek és büszkén mutogatják a friss szerzeményeket, mi pedig az elmúlt hetek várakozása után megnyugodhatunk, megvan a bronz, te jó ég, mikor mondhattam ezt ki utoljára, 1992. júniusában, de akkor rohadtul nem örültem neki, akkor csalódás volt, ma pedig akkora öröm, mint a 2007-es kupagyőzelmünk, úgy vagyok vele mint Ivan Lovircs, nem találom a szavakat, majd hamarosan meghallgathatjátok a vele készült interjúban, hát ez óriási, közben megállunk a kocsival mert a szurkolói buszok megállítják a csapatbuszt, össznépi ünneplés, de a rendőrök elhajtanak minket, megyünk tovább, sebaj, majd a következő faluban folytatjuk…EMBEREK…BRONZÉRMES A HONVÉD!

…a hármas sípszó utáni percekből csak képfoszlányok maradtak meg, de azok sokáig élnek majd a fejemben… friss, kissé eső-áztatta fűillat, egy kupacban őrjöngő akadémiai szakasz, a délszláv szekció fotózkodik, Vécsei, Hidi és Vernes Ricsi, de Nagy Gergő is a vendégszektor kerítésén, valamelyikük épp megcsúszna, de kézerdő kap utána és úgy tartják a nap hőseit… Rossi meghatva tapsol, az érmes párna előkerül, aztán nyakakban lógó bronzok, örökké nyilatkozó Kemenes Szabi, mezek most már tényleg kidobálva, én csak állok a gyepen és fényképezgetek én is és vigyorgok, mint kisgyerekkoromban amikor ’91 kora nyarán az MTK 2:1-es legyőzése után bajnokavatás volt a Bozsikban, akkor Csepreginek, Sikesdinek és Gergornak tapsolva, ma már Szabi, Ignja, Lovrics, Vécsei és Boti a névsor, de az érzés ugyanaz, igaz, közben felnőttünk, már idősebb vagyok az egész keretnél, közben Lovrics hívja a többieket újabb fotóra… sajtótáj kipihent Rossival, széteső öltöző, boldog játékosok, boldog edző, boldog szurkolótábor, Kispesten vagyok?

…közben megint megállunk a 86-os úton, a társaságunk egyik tagja a Republic slágerét költi át 76-osról és énekli, borzalmas, de kit érdekel, bronzunk van, hohó…. szóval megáll a csapatbusz, mert a csapat megállt könnyíteni egyet, így satufékkel megáll a 2 szurkolói busz meg anblokk a kocsikonvoj, de a rendőrök ismét továbbhajtanak minket, folyt köv… tapadunk a csapatbuszra, kövér gázzal indulás, de közben Hantát és Ábelt majdnem elhagyjuk, futnak a kisbusz után, de beugranak a nyitott ajtón, gurunk mi is tovább…tiszta káosz…!

…amikor az utolsó negyed órában sorra jöttek a hírek a Hungária körútról, hogy 2:0, aztán 3:0, az MTK csak jön, csak jön a nyakunkra, és egy Hali gól kell csupán és nekünk végünk, persze relatív ez a „végünk” ez is negyedik hely lenne, az is szép, de nem, nekünk már több kell, Rossi is megmondta, de Rossitól függetlenül is, hát egész héten a bronzzal keltem és feküdtem, ez járt a fejemben a heti tárgyalásokon, munkába menet és jövet, tényleg minden percben… és most ez elúszhat, egy Haladás gólon…? Csatár már alig van a pályán tőlünk, itt gólt mi már nem lövünk… még 10 perc…még 5…még 2…hosszabbítás… Babar már falfehér mellettem, milyen dolog ez, én egy nyugodt fiesztát akartam itt, ehelyett megint kezdhetek gondolkozni valami Kispest Faktoros cikken…? És akkor hármas sípszó, és filmszakadás, innen már csak a fenti foszlányok ugranak be az őrjöngő táborral, az összekapaszkodó játékosokkal, és akkor a tábor kifeszít egy „Gracie Marco” molinót, és Rossi kisétál hozzájuk és megtapsolja őket, és látom ahogy küszködik a könnyeivel, ez a csóka sírdogál a pályán, az év elején még kekk Rossi… – igen, az ilyen jelenetek miatt éri meg a sok borzalmas meccs, a szopórolleres vidéki túrák sokasága, az ilyen jelenetek miatt, amik újabb 2-3 évre felvérteznek a Honvéd-sztaminával.

…és már Győr-Moson-Sopron megyébe suhantunk át, és jön a csornai benzinkút, most úgy látom végleg megállunk, a legkisebb kutat sikerült kiválasztani de kit érdekel ez most, a csapatbusz megáll, a játékosok és Rossi előmásznak, mindenki kezel mindenkivel, dobozos sörök kavalkádja a kezekben, Kemenes Szabi 500 közös fotót készít, lassan a kutasok is beállnak 1-1 közös kép erejéig, hihetetlen percek a 300 drukkerrel és a csapattal, harmadikok lettünk, ezt ki hitte volna az év elején, én nem, megmondom őszintén, és most itt van, és valamit mi is visszakaptunk a sok utazás fáradalmaiért, és az elmúlt évek sokszor reménytelen szurkolásaiért, ahogy Szabi is mondta, valamit vissza akartak adni, hát visszaadtátok, srácok, köszönjük…

…este már a kihalt Wekerlén sétálva hazafele még mindig zúg a fejem az átélt élményektől, és attól, ami még a tavalyi 4. helynél is nagyobb tett, hiszen az (idén már négy fősre duzzadó) anyagilag/támogatottságban a mezőny fölött álló csapatkörbe kakukktojásként odaférkőztünk, és ezekből kettőt meg is előztünk, bónusznak az MTK-t is, amelyik utcahosszal ment előttünk a télen. Azért ez nem semmi. Ez egy kis csoda volt, amit láttunk. Nehéz is más szavakat találni – jutok vissza megint Ivan Lovrics barátunkhoz. Úgyhogy zárásként csak annyi:

CSAK A KISPEST, CSAK A BRONZ! :)

Fotó: hanta.

Hiába a helyzetek, a lila köd nem oszlik. Kispest-Kecskemét értékelés.

Hát ez van. A Kecskemét ellen nem megy.

Annyira unjuk.

Annyira… hogy már szinte megszokjuk. Amikor sajttájra menet Nitro, a Lila Köd blogból kinőtt KTE-sajtós már mosolyogva vár, hogy „talán majd legközelebb sikerül„, már ellenkezni sincs erőm. Ilyenek ezek a Kecskemét-meccsek…

Igazából a Fradi elleni hétközi újabb epikus sikert követően már másnap (sőt, a lefújáskor) éreztem, hogy jó Honvédfaktorosan a a szombati meccsel úgy járunk, mint Gáspár Sándor falburkolata a Csapd le csacsi c. Tímár Péter remekműben: „Vacsora nincs…?! Csempe a francba, az van!„. Hát nálunk is Kecsó-verés van a „francba'” tartományban, és hogy lesz-e valaha kézzelfogható távolságban, már kezdem erősen kétleni. Pedig ma nem kezdtünk rosszul. Az első 15 perc lila rohamai után végre szakítottunk a szokásos Kispest-KTE forgatókönyvekkel, és jöttek a mi helyzeteink: Lanza telerüsztös kapása jelentette a csúcsot e szériában. Maga a meccs ekkor bizony ki is nőtt fordulataival a nagy magyar fociugar átlagából, s ezt örömmel konstatálhattuk. A második játékrész aztán sztenderd szürkületet és kínlódást hozott, helyzetecskéink miatt azonban ekkor már közelebb voltunk összességében a várt viktóriához, amely azonban ma nem jött el, eltévedt a bíborszín ködben, hogy tovább lovagoljunk a címben kötelezően előtt patronon…

Kapu

Szabinak ma sem volt sok dolga, bravúrt se kellett hozzon, de összességében valahogy biztosabban állt a lábán, mint 3-4 hete, jók voltak a kijövetelei is, de erre kár is több szót vesztegetni, ezt várjuk tőle, és nem ez volt az a meccs ahol ő főszereplő kellett legyen szerencsére.

Védelem

Egy-két pulzusszám-fokozó hátsó védelmi szerencsétlenkedést leszámítva a defenzív brigád ma is szilárdan védte a vörös-fekete várkaput a szórványos lila ostromok során. Lovricsunk magabiztos volt és nem sokat kockáztatott, ha a 89. percben nem esik össze szegény, hanem még felrúgása előtt kapura tudja suhintani a labdát, lehet, most a győzelemnek örülnénk. Ignja és Tandia a Fradi elleni míves védőmunkát hozták, Tandinál húztam csak néha a számat az előreívelések címen előadott labda-megerőszakolásai kapcsán, de hátul nem volt vele gond és ez a lényeg. Baráth Boti meg az elején haloványabb volt, aztán a második félidőben megint hozott egy olyan csatár-alázó megoldást, hogy a lila támadó azóta is csúszik a villanyújságunk felé. És ma sárga sem jött, remek.

Középpálya

Meglepő fordulatok: a mostanság tuti kezdő Nagy Geri padon, Gege keretben sem, Hidi mester visszatért a kezdőbe, Zsivány ismét jobbkötőben. No akkor menjünk sorban. Patya sajna ma is vérszegény volt, az első félidőben egy 30. perc körüli, Lanzának adott jó zsugát leszámítva alig találkozott a bőrrel, de az ellenféllel sem nagyon. Ez így nagyon kevés. Ébresztő! Muflon hosszabb távra kiesésével, Diarra cickány-szellentés erősségű karizmájával itt az út előtted, Patrik, a hosszú távú kezdőszerepre! „Tessék már beérni, a b_d_s_r_st_n_t” – üzeni neked ordítva idősb Mészöly, hát tessék figyelni. Vécsei a Fradi elleni remeklése után (utólag javítok: én Martínezt dicsértem a gólpassz kapcsán, közben Vécse tette Csamikánk fejére a zsugát kedden) ma picit haloványabb volt, de az igyekezetre nem lehetett panasz és én végig fenn is hagytam volna. Zsiványt addig szidtam, míg a Fradi ellen végre felpörgött és ma is hozta az elvárhatót, egy szép lövési kísérlettel is spékelve a teljesítményt, még a végén a megtartására fogok szavazni év végén? A csapatrészbe csereként érkező Nagy Geri ezúttal jól szállt be, sok labdát szerzett, és ha kicsit arrább kalibrálja a 88. perces lövését, most a nap hősét ünnepelnénk benne, így azonban „csak” az egyik kedvenc akadémistánk újabb meccsének örülünk. Csöppséges Uralkodónk is a középpályán került csereként bevetésre ezúttal, Rossi elmondása szerint a besárgult kecsói balszél megbontása volt az idea, amiből azonban nem sok minden valósult meg, az idén tavasszal jobbhátvédben többször is már-már brillírozó King ugyanis ma nem kapta el a fonalat. Van ilyen.

Csatársor

Kijelenthetjük, hogy ez a tavasz nálunk Lanzáról szól, a csapat kezd is kicsit egy emberre kihegyezett lenni, ami nem feltétlen jó a sebezhetőség és az ebből eredő rugalmatlanság-, egyoldalúság-növekmény miatt és arra gondolva, hogy az irokéz frizurás talján hamarost búcsúzik a kerülettől. Jó viszont az, hogy Zelenka után ismét van olyan légiós, aki kapcsán megnyalja mind a tíz ujját az egyszeri korzólakó. Bár alapvetően ma kissé fáradtabban mozgott, ezúttal is rengeteget dolgozott az egy négyzetméterre jutó műesések számának megdönthetetlen rekordere. A rá fellőtt labdákat rendre megtartotta, megjátszotta, néha elönzőzte, de nem ez volt a jellemző. Én szkeptikus voltam az érkezésekor, de ha maradna még fél évet, akár Lanzás mezt is vennék (ha nem szakítottam volna már régóta a játékosnévvel ellátott mezekkel, de ez egyéni policy). Rendesen faragták őt ma is, a lila mészárossegédek böllérkéseikkel és Vaskó hentesmester vezetésével aprították rendesen, de így is sok szép pillanata volt. Szép munka! Martínez az első félidőben hasznosan, utána egyre fáradtabban játszott, rejtély, hogy kopasz kispadvezérünk miért hagyta fönn végig… Tchami majdnem elérte a zsinórban három meccsen betalálás egyéni rekordját, de nem, és őt is lekapta Marco mester, Maros Józsi pedig a Kapos és a Fradi elleni emlékezetes góljairól zengett ódákat lesétálása alatt – hát, hogy a kaposi tizin mi emlékezeteset vél látni derék szpíkerünk, azt nem tudom, de mi is tapsoltunk. Egy Fradi verőnek ez kijár.) A csapatrészt felpörgetni igyekvő csere, Bobál, nagyon súlytalan volt ma sajnos, alig emlékszem jó megmozdulására, reméljük, legközelebb már végleg leveti a saját maga által egy friss interjúban említett feszültségét, mert a a Kaposvár ellen azért sok mozdulatán látszott, hogy itt van fantázia, csak még sok a görcs, de hát ez normális még ilyenkor. Türelem rózsát terem, mondom, és ezt nem a kecsói tulajra (bocsánat…), hanem ránk, Kispest-szurkolókra értem a fiataljaink kapcsán!

Kispad

Annyit dicsértem Rossit a Fradi ellen, hogy ma kissé megint meglepett. Magas fordulatszámú rotálásának ma Ivancsics lett az áldozata, Diaby végre padon volt, Nagy Geri kikerült, Hidi vissza… elsőre tök jónak tűnt mindez, viszont ma a cserék nálam nem ültek… persze ő ért hozzá, nem mondom, de nálam Martínez bőven csere-érett volt, és Lanza mellé üvöltött a csatársor egy labdaügyes, passzképes arcért, erre Diaby (vagy Dél) ülve marad a padon, a mozgékonyabb Holender helyett pedig a statikusabb Bobállal kísérletezett… nem ez volt a talján legnagyobb meccse, de a legrosszabb sem, érdeklődve várom a Pécs elleni váratlan húzásokat, mert szinte biztos, hogy itt lesz valami… csak ne Pascariu vagy Odia.

* * *

Sokszor került elő az „ez van„, „van ilyen” és társ-szófordulataik ebben az értékelésben, és ez sok mindent elmond a mai meccsről és anblokk a Kecskeméttel való párharcainkról. Az egy szem MNK oda-vissza sikert és a másodosztály győzelmeit leszámítva nem akar jönni az első NB1-es siker, és egyre inkább úgy fest, ez egy ilyen sztori. Ennek ellenére pozitív a szájízem e hét után: a kedd esti szép győzelem és nagy ünneplés utórezgései még ma is a Bozsik felett vibráltak, így hiába bosszankodom picit az ismét elvesztegetett 2 pont miatt, meg a „hol állnánk, ha nem lenne pechünk” szurkolói önvigasz ismételgetése kapcsán, inkább azt mondom: soha rosszabb hetet nekünk, és várjuk a folytatást a lassan nyárba forduló tavaszban…

Fotó: Babar/Lovi (1909foto.hu).

Jó start után agyonverve. Vagy mégsem? Kispest-Vidi értékelés

Ezennel teszek egy ünnepélyes fogadalmat – többet nem optimistáskodok. Ha nagy ritkán elkap a pozitív hév, rendre ez történik. Persze ha félretesszük a magyaros, mindig átesünk a ló túlsó oldalára-értékítéletet, józan fejjel inkább azt írhatjuk a tegnapról: csak érvényesült a papírforma, bármennyire is utáljuk ezt leírni. Ráadásul Rossi értékelése („az első fél órában partnerek voltunk„) nem is a szokásos magyaredzős maszatolás, tényleg igaza van. Csak míg nálunk a laza Lanza elszórakozta, Diaby pedig szintúgy rontotta a helyzeteit, addig odaát az igényesebb futballkultúrákból ideszakadt minőségibb arcok lába nem remegett meg, ha sarkot kilőni/pókhálózni/kapust átemelni kellett nekik. Ez van, ennyivel jobbak – ettől még ha teljes a keretünk, és jön a kért 120%, akármi is lehetett volna. Csak most nem lett.

„Jó start után agyonverve. Vagy mégsem? Kispest-Vidi értékelés” bővebben

Flúgos futam? Kispest-Vidi beharang.

Flúgos futam? Igen! Jobb ötletem nincs, mivel adjam el az olvasóknak, de méginkább magamnak azt, hogy érdemes izgulni egyáltalán a holnapi meccs miatt. Minden előjel (na jó, majdnem minden) ellenünk szól, és még Hanta Győr elleni kedvcsinálójánál is nehezebbnek érzem a mostani hangulatkeltést. De akárhogy is, ma még én sem tudok rosszkedvűen vereség-előrejelző invokációt fellőni ide: itt a tavasz, a nap ontja ébresztő sugarait, Wekerle boldogan fürdik a fényben, a főtéri kisközértben a Soproni 1895 hívogatóan nyújtózik ki feléd a polcokról, ilyenkor imádom a telepet, minden ébredezik, jön a nagy természet-röneszansz, és mivel wekerlei tavasz nálam mindig = Kispest-Honvéd tavasz, így a pozitív ingerenciák elborítják most is az agyam, és nem tudom hogy, nem tudom miként, de holnap győzünk. Vagy legalábbis nem kapunk ki. Vagy ha mégis, most az sem érdekel. Itt a tavasz!

„Flúgos futam? Kispest-Vidi beharang.” bővebben