Mastodon

Napikispest 2019.05.27.

Danilo elköszönt // két év után távozik Danilo – sajnálom, nagyon szerettem, hiszen egészen egy Balmaz elleni hátsó fövesen játszott edzőmeccsig, képtelen volt büntetőt hibázni Kispesten. Hiányozni fog, ahogy vigyorogva köszön: helló! Viszlát, Danipaci, tényleg a legjobbakat! (via honvedfc.hu)


Gróf @ Fradi // bejelentették. (via fradi.hu)

A két klub között volt egy soha ki nem mondott, soha le nem írt, tiszteletalapú szabály, hogy nem nyúlunk bele egymás keretébe. Szerintem ez természetes a magyar futballban, amelyben mindketten sikerre törekszünk. Nem beszéltünk ilyesmiről, mert ez annyira magától értetődő.

istenem, ez a Kubatov mekkora troll. Igen, tudom, hogy nem ránk gondolt. (via index)

napra pontosan két évvel a bajnoki cím után // Gazdag, Horváth, Kamber, Lovric és Nagy Geri maradt mindössze a bajnokcsapatból. Egy korszak véget ért.

„Napikispest 2019.05.27.” bővebben

Ez Kispest

Bp. Honvéd – Videoton 1-2

Szomorúan indultam hazafelé. Egy ideig még ücsörögtem a kiürülő lelátón, nem is tudom, bambultam valahová, ezeknek az ünneplését se figyeltem, gondolom, valami volt azért a távolban.

A Liget felé sétálva, át az aluljárón, a négyszázadik állítsukmegabevándorlást plakát mellett elhaladva, sörözgető kispestiek, van minek örülni. A NER bajnokságában még egy utolsót lehelt egy outsider: majdnem megvolt a kupadöntő. Olyan ez az egész, mintha valaki valós pénzzel és valós emberekkel fifázna a magyar futballban, és először vette volna észre a multiplayer menüpontot, ahol rögtön ott talált minket, és nem, az istennek se tudott mit kezdeni velünk. Hagyta inkább a multit, keresett egy csalást az interneten – és bedarált minket is. Ha nem lehet megtörni, akkor a képünkre kell formálni.

Mindegy – mondtam magamnak, felesleges ezredszer is belemenni, mi is része lettünk, ez a kupadöntő ugyan még a múlt volt, valóban, hagyjuk, naponta leírhatnánk, felesleges. Majd lesz másik téma.

„Ez Kispest” bővebben

Hajtók dala

A kupadöntő elé

Hiába a Kopaszkutya az egyik kedvenc albumom, Hobót valahogy sosem tudtam megkedvelni. Eskü, próbálkoztam serényen, de vagy egyszerűen lepattantam róla, vagy belealudtam, mint egy romkocsmában, a mindenmentes lattéja felett merengő leendő értelmiség a végtelenítve pörgetett reggae-be.

Azonban van ez a Hajtók dala, ami olyan lehet a Hobónak, hiszen még hozzám is eljutott, mint Mike Oldfieldnek a Moonligth Shadow (egy ideig meg voltam győződve arról, hogy az Almaszószos Halász Judit énekli), vagy a Captain Jacknek a Captain Jack. Amolyan egyetlen és legnagyobb sláger.

Azt is be kell valljam, a Hajtók daláról egy ideig azt hittem, valami lóversenyes tematikája lehet, és a hajtók nem mások, mint modorosan írt zsokék.

Áttérve a lényegre, van az a részlet, hogy – idézem:

Teérted hajtok, hogy mindened meglegyen,
Nem akadt jobb neked, ezért vagy mellettem.

hangzik a refrén.

Szóval, na, az van, hogy ez a két sor talán az egyik legszebb megfogalmazása annak a szoros köteléknek, ami egy futballszurkoló és a klubja között elképzelhető. Értitek, hajtók, mint a hajtást művelő emberek összessége, és itt a hajtanit úgy tessék olvasni: dolgozni érte.

„Hajtók dala” bővebben

Mindenféle egyéb jellegű kimutatások a bajnoki idényünkről #3

Ha az egész idényt otthon és piros-fehérben játszottunk volna végig, 60 pontunk lenne, és éppen csak lecsúszunk az ezüstről.

Ami igazán számít: mez és eredményesség //
mezmeccspontátlaghazaiMhazaiPthazaiÁtl.
piros-fehér17301,813231,77
fekete15191,3591,8
sárga100000
idényátlag33491,4817311,82

A mezei szurkoló nyilván babonás, és pontosan tudja, hogy a mérkőzések nem a pályán dőlnek el, hanem a rituálékon, a bűbájon és a csillagok állásán múlik minden. A régi Bozsikba, a korzóra menet, mindig ballal léptem fel a lépcsőre, és ha nem, hetekig nem bocsátottam meg magamnak a hazai vereséget. Mert annak jönnie kellett, és azonnal jött is.

„Mindenféle egyéb jellegű kimutatások a bajnoki idényünkről #3” bővebben

Mindenféle egyéb jellegű kimutatások a bajnoki idényünkről #2

Ha Heffler és Kamber cserecsatár lenne, most lehet, bajnokságot ünneplünk.

Kit érdemes behozni a meccs végén? Csatárt? Kit érdemes lecserélni meccs közben? Védőt, középpályást? Egyáltalán, ki az, akivel jobban járunk, ha inkább a pályán van, és ki az, akivel akkor, ha a padon ragad?

A kérdés eldöntéséhez nyújthat segítséget a plusz-mínusz-mutató. A mutató lényege nagyon egyszerű: összeadjuk, hogy amíg egy játékos a pályán volt, addig a csapata milyen gólkülönbséget tud felmutatni. Tehát, ha mondjuk a 60. percben 1-0-ra vezetünk, akkor a 61. percben lecserélt játékos mutatója +1, és ha a meccs marad 1-0, akkor a helyére bejött játékosé 0. Aztán az egészet összeadjuk, és a tovább után megmutatjuk a végeredményt.

„Mindenféle egyéb jellegű kimutatások a bajnoki idényünkről #2” bővebben