Szerző: vh

A tegnapi, szlovák FK Moldava ellen abszolvált edzőmérkőzés (mely újabb győzelmet hozott) két dologra is szép bizonyossággal szolgált. 1) a hosszú tél utáni első kellemesebb időjárású napok, legyenek azok csupán a tavasz első halovány pszeudo-hírnökei, rögvest bepörgetik a fagyos, szürke hétköznapokban megfáradt arcokat, 2) a Kispest- /Honvéd-szurkolói állapot olyan fertőzés melyre nincs gyógyír. E két axióma eredőjeként ezúttal szép számú közönség szorongott a műfüves korlátja mellett, illetve a kis lelátón. Vélemény a tovább után…

A kezdőcsapatban ezúttal kevesebb próbázó kapott helyet – konkrétan nulla. Mindez egybevág a Supka által legutóbbi beszélgetésünkben is említett felkészülési ágendával, mely szerint az első hónap erőnléti fejlesztő és próbajátékos-tesztelő szakasza után a február a taktikai variációk csiszolásáé és a formába hozásé. Pályára lépett az elmúlt hét két friss igazolása. Peter Fieber mokány kis harcos, engem a régi-régi Dobosra emlékeztet, aki anno az NB II-be került ide hozzánk: brusztol, pörög, néha túlontúl is, sokszor csúszik be hibás passz, de amíg írja szuflával, megy előre. Ha Abass helyett számolunk vele, kb. ugyanott vagyunk, mint a spagettihajú szenegálival, mínusz némi futógyorsaság és sebesség. (Vagyis mégse?). Péterrel egyébként elbeszélgettünk a meccs után, erről a poszt hamarosan.

A másik újonc, Flavio Beck Junior már aláírása előtt akkora hype-ot kapott a szurkolói fórumunkon hogy csak kapkodtam a fejem. Néhány vélemény már odáig ment mintha blogger-névadó egykori lengyel kedvencem reinkarnációját sikerült volna levadásznunk. Nekem most is az a véleményem a tegnapi edzőmeccsen mutatott 45 perces produkcióját elnézve, amit a Mioveni ellen is írtam róla. Látszik, hogy ügyes arc de fizikailag kissé le van eresztve. Itt is 10 perc után úgy vette a levegőt, mint ahogy én szoktam egy 1 hetes influenza után a heti teremfocinkon, csakhogy míg engem hála az égnek nem kell néznie a Bozsik közönségének addig Flaviótól sokan megváltást várnak tavaszra. Csak nehogy ő legyen a brazil Macko. Bízzunk benne, hogy jó formát fut majd, mást nem tehetünk. A kivi srác, a Kárpátalján beköszönő, majd hanta által gyorsan le is nyomozott Kris Bright nem volt jelen, a hírek szerint hazautazott és jövő héten visszatér (állítólag szerződés-aláírásra de ezért a kijelentésért nem vállalom a felelősséget).

A védelemben a beteg Botis helyett ismét Lovrics kezdett ő viszont meglepően biztosan játszott Debi mellett, Cuerdára való beváltása az átigazolási szezon egyik dicséretes ötlete volt, belső védő poszton így határozottan nem állunk rosszul.

Egy emberkét kell még kiemelnem, az pedig a meccs 2/3-ában lehetőséget kapó fiatal MFA-s, Kapacina Valér. A srác nem volt megszeppenve kezdő-pozíciójától, agilisan ment előre, a labdát igen bíztatóan kezelte, sőt az első félidőben volt egy olyan sarkazós indítása félig felugorva a baloldalon Hidi felé, hogy egész szép jövőkép kezdett derengeni a szemem előtt. Nem ő az első bíztató tehetség az Akadémia berkeiből, csak legyünk türelmesek, mi szurkolók és várjuk meg, míg 2-3 éven belül csúcsra tud pörögni a megfiatalított csapat (a vezetőség meg ne adjon el senkit idő előtt…teszem hozzá). A második félidőben lehetőséget kapó Tiszát, vagy az ezúttal kezdő Mogát sem lehet nagyon elmarasztalni, Nagy Gergőt meg nem dicsérem, mert 1) már kezdek unalmas lenni, 2) én meg őt promotálom túl, 3) volt már jobb edzőmeccse is. Mégse tudok elmenni amellett hogy mozgása, helyezkedése és technikája alapján az egyik legnagyobb kincs lehet az utánpótlásból, ha lesz elég akaratereje a továbbiakban is.

Dicséretek után némi kevésbé szívderítő dolgokról is: markáns taktikai elképzelés nem igazán jött át a meccsen inkább az utóbbi évek nyüglődését véltem felfedezni, leszámítva egy-egy rövidebb periódust mikor szemre is tetszetős rövidpasszos produkciókat láthattunk a középpálya környékén. A taktikai hadrend a Szalai (és korábban Sisa) által is alkalmazott 4-2-3-1 volt, s a támadási kreativitás bizony itt-ott akadozott. Nagyon hiányzik egy olyan csatár, aki labdát is tart, ha kell és kegyetlenül be is veri, ha úgy adódik… Persze van még idő csiszolódni, és ha Supka tartani akarja vonzó támadójátékos ígéretét, kell is.

Összeállításunk amúgy:

Tóth I. (Kunsági 46’) – Moga, Debreceni, Lovric, Hidi – Horváth A. (Azevedo 67’), Akassou (Tisza 83’), Fieber (Nagy G. 46’), Ivancsics (Flavio 46’) – Kapacina (Vólent 67’), Danilo (Rouani 46’).

Lényeg a lényeg, kvázi tavaszias délutánon levertünk egy újabb szlovák 2. osztályú ellenfelet, így jó mérleggel fordulhatunk a felkészülés következő hetére melynek csúcsát a pénteki, Zilina elleni, Telkibe pozícionált találkozó lesz. Az már nehezebb falatnak ígérkezik.

Fotó: babar.

Hegyiiván-díjas (azaz egy szebb világban péklapátra érett) című posztunk apropóját az adta, hogy szombat délután a Dacia Mioveni román másodosztályú csapata ellen folytatódott felkészülési találkozóink szériája a Bozsikban. A találkozón ezúttal gyengébben muzsikált a próbajátékosokkal teletűzdelt csaptunk, 0:1 lett a vége, úgy hogy Kunsági büntetőt is fogott. Rövid szubjektív beszámoló a hajtás után.

A múlt hét végi, Duslo elleni szolid hengereléshez képest minden téren elmaradt a tegnapi meccs – míg egy hete a szemöldökletépő szélre panaszkodtam, most visszasírtam a szeles, de legalább csak szoftosan hideg időjárást – miután alig két perc alatt szimultán fagyott a kezem a korláthoz, a lábam pedig a műfüves melletti kis járdára. Valószínűleg nemcsak én érezhettem így: a szurkolósereg is jóval kisebb létszámú volt az egy héttel ezelőttihez képest, maksziriszpekt azoknak, akik vállalták a fagyoskodást. A másik tétel, amiben elmaradt a Dacia elleni derbi a Sala ellenitől, az a mutatott játék és a 0 gól. Előbbire Supka edző is panaszkodott csatolt interjúnkban, mondván, ez a meccs teljesítményileg bizony kilógott az eddigi sorból.

Ami részben betudható a sok próbázónak. Szám szerint 5 új arcot fedeztem fel a kezdőben, 1 kapust (átlagos teljesítmény, nem nagyon mozgatták meg a románok), 2 belső középpályást (egyikük a legendás ’90-es évek végi idők Kanizsa- majd Hali, illetve Kispesten is megfordult csatárát, Fehér J. Csabát idézte fizimiskára- teljesítményre már kevésbé, míg a másik amolyan helyiérdekű Senderoos-ként próbált fellépni, de az arcbeli hasonlóságban itt is kimerült az egyezés sajnos). A csatársor is próbaszekcióként állt fel, a Ribi Roland-búrájú (emlékszünk-e még a Dolcetti idők próbajátékosára?) kis brazilon látszott hogy nem egy elveszett gyerek, de a futógyorsasga erősen redukált állapotban leledzett, ami elgondolkodtató. A bengább harcos, aki az ékpárja volt, az erősen felejtős kategória képviselője.

A meccsen egy igazán értékelhető jelenetet tudtam kimazsolázni, az pedig egy Ivancsics-Hajdú klasszik baloldali akció végterméke volt, melyet Norbi épphogy nem tudott elpöckölni a kapus mellett. A csapatból az első félidőben Ivancsics mozgott kiemelést érdemlően, a második játékrészben pedig ismét több MFA-s vagy utánpótlás tehetségünk váltotta a próbázókat, Nagy, Sós, Remes és Czár sem vallottak szégyent, igaz a Duslo ellen szerintem összességében jobban mozogtak. A múlt héten játszó Rouani s Bajner ezúttal civilben cirkált a pálya és Holé Sándor kirendelt hotdogosztó-egysége között, az alaptámadósorból. Helyettük most Danilo kapott lehetőséget a pályán- ő most elég halovány volt. Ellenfelünk szemre erősebb volt a szlovák II. liga sereghajtójánál, ám azért nem egy világverő alakulatról beszélünk (viszont a suttyó-fakort jelző lámpa vörösen berregett a találkozó jelentős részében, főként a szurkolóknak is kimutogató mélynövésű vendég-jobbhátvéd vértezte fel magát a taplóisztika tudományág több kellékével is), így a korlátozottabb teljesítményünk nem csoda, hogy Supka edző homlokára is ráncokat csalt- de hát inkább most legyünk harmatosak, amíg „csak” felkészülési időszak van a keret meg finoman szólva is képlékeny.

Összeállításunk így festett:

Sásdi (Kunsági 46’) – Takács (Remes 46’), Debreceni, Botis, Hajdú – Abass (Nagy G. 46’), Abramenko (Akassou 57’), Milutinovic (Hidi 63’), Ivancsics (Czár 46’) – Flavio (Sós 63’), Jaksimovic (Danilo 57’).

A találkozó végén az alább is csatolt Supka-beszélgetés mellett 3 játékost is mikrofonvégre kaptunk, ezek a diskurzusok a hivatalos honlapon érhetők el  itt meg itt meg itt. A felkészülés jövő héten folytatódik, újabb meccsekkel és próbázókkal, várjuk, hogy alakulgat a keret.

Fotóforrás: honvedfc.hu

Bár a puszta hőmérséklet már-már tavaszérzést varázsolt (volna) az emberbe, a 2003 ősze körüli Budovinszky-löketek erősségét idéző szél bizony alaposan csökkentette az alapvető komfortérzetet a Bozsik műfüves pályája korlátja mellett szombat koradélután. A Duslo Sala, azaz Vágsellye ellen kezdtük meg felkészülési meccseink sorát, az 1000 Ft-os jegyár miatt –jogosan– kevesebb szurkerrel, mint ahogy azt az időjárás basic paraméterei azért predesztinálták volna…

A találkozón alapcsapatunk tagjai nem játszottak, ilyen-olyan okokból. Ki sérüléssel küszködött (Hfalvi), ki betegeskedett (Kemenes) a jelen vírusgazdag periódusban (tudjuk: a bacik úgy élvezkednek az ilyen télközepi enyhülésben, mint NB1-es futballista a tetoválószalonban), másokat meg azért pihentetett Supka vezetőedző, hogy inkább a próbázók tesztelésére használjuk fel e meccset. Próbázók pedig voltak.

A szerb kapus aki meccs 2/3-ában védett, közepes hatást tett rám, így mikor edzőnk a meccsvégi interjúban közölte, hogy nem tartunk igényt rá a továbbiakban, nem omlottam össze. Az egyetlen vágsellyei gólt pl. alaposan benézte a rác cerberus. A honlap szerint horvát, Supka szerint szlovén hátvéd, ránézésre Maldini és Ibra szerelemgyermeke, aki lábait Cséke Gyuritól lízingelte, kb. átlagteljesítményt hozott, kevés bizonytalansággal, ami bíztató – bár a Duslo támadószekciója azért nem tette annyira próbára (az egyébként meglehetősen MFA-sított) védelmünket. Ő egyébként, abból kiindulva, hogy váltott poszton játszotta végig a 90 percet, valószínűleg a Hemingway és Supka által már beharangozott „középen és baloldalon egyaránt használható hátvéd” címke alatt futó titkos fegyver lehet. Tényleg érdemes még egyszer megnézni. A csatársorban egy Tarmo nevű, a honlap szerint anno a Debrecennek is betaláló észt csoda brillírozott, ő lomha mozgását tekintve a Pala-Zsolesz-Nyonyó vonal újabb reprezentánsa lehetett volna – de tőle is elköszöntünk. Gólján kívül sajna inkább lassú fordulékonyságával és darabos mozgásával tűnt ki mezőnyből, hazaengedése nem az évtized igazolásának elmulasztását jelenti.

A meccsen sok fiatal is lehetőséget kapott, az ősszel megismert srácok közül játszott pl. Nagy Gergő (most sem volt rossz) illetve Sós Márkó (ő egyenesen jó volt). Sóst külön is kiemelném, mind gólja, mind szabadrúgás-kísérletei, mind passzai, mind hozzáállása arról árulkodtak hogy az univerzális posztú játékost nem kéne elherdálni, ellenben adni kell neki a lehetőséget hogy szerezzen csak rutint. Hajrá! Kiemelném Baráthot is aki ma is magabiztos volt bár 1-2 szitu jelezte, hogy keményebb ellenfél ellen lehet hogy gond lenne bizonyos megoldásoknál. Nem baj majd a rutinnal az is megjön. Szegényt amúgy a végén kegyetlenül lerúgta egy helyiérdekű vágsellyei mészáros, reméljük nem lesz komoly sérülés a dologból!

Az eddig általam a nagycsapatban még nem, max akadémiás meccseken látott srácok közül Varga, Remes és Moga a védelemben Tisza és a brazil Azevedo a középpályán kaptak lehetőséget, Vólent meg a csatársorban szerepelhetett ismét- ők most  még nem váltották meg a világot de jó látni hogy egyiknél sem dadog a labda. Játszott a 2. játékrészben Bajner is, aki ezek szerint még itt van nálunk (a Paderborn-pletykák ellenére), illetve a jó Karim Rouani aki most nem is volt vészes, bár még mindig nem az a „lendületből 2 szép csellel a kapuig megyek majd bevágom” típusú csatár, inkább a Moralesnél megismert „ha labdát kapok azonnal passzolok tovább” játékát hozta, viszont ebből 1 gólpasszal. Ivancsics az első félidőben játszott, nem is rosszul, heggesztett egy nagy gólt is, reméljük ennél a formánál nem adja alább. Abbasnak meg piros a haja és állítólag megházasodott.

Szerdán a Vasas ellen folytatás, itt pedig az első Supka-nyilatkozat a honlap, illetve blogunk számára. A hallhatóság a nagy szél miatt véleményes, sorry ezért.

A vége amúgy 5:1, összeállításunk :

Adrovic (Bartos 67’) – Baráth, Remes, Bjelkanovic, Varga P. (Moga 46’) – Abass (Nagy G. 46’), Hidi (Tisza 63’), Azevedo (Moreira 46’), Ivancsics (Sós 46’) – Neemelo (Bajner 63’), Vólent (Rouani 46’).

Fotó: Babar.