Szerző: vh

A tavasszal első ízben végre kellemes kötelességünknek teszünk eleget a megszokott osztályzókönyvünk elővezetésével, hiszen amellett, hogy győzelemnek örülhettünk szombaton, ezúttal tényleg akadtak megsüvegelendő teljesítmények. Továbbra is tartom, hogy nem lett minden rózsaszín varázsütésre, korántsem. Viszont jól esik egy kicsit fújni, örülni és dicsérni is. Hát lássuk.

KEMENES: Ritkán került olyan szituba hogy védenie kelljen, még a meccs Hali mezőnyfölénnyel jellemezhető szakaszaiban sem. Azonban mind az első, mind a második játékrészben volt 1-1 döntő bravúrja, ami nagyon kellett az eredmény tartásához. Ha pedig a ‘jó kapusnak szerencséje van’ axiómát vesszük alapul, a Hali első félidős felső kapufája Kemenes kapusi minőségéről állít ki bizonyítványt :). Ma jár a 6.

SADJO: Ugyan kényszerből, de végre a balhátvéd poszton kezdett és nem lehetett nem észrevenni, hogy mennyivel hatékonyabb így, rombolásban, mint támadószélsőként szerencsétlenkedve. Biztosan állt a lábán, a Hali a veszélyesebb előretöréseit kevésbé az ő oldalán vezette. 5.5.
DEBRECENI: Néha akadtak kisebb bizonytalanságai, az első félidőben pl. egyszer nagyon csúnyán otthagyta egy Halista a térfelünk oldalvonalánál (nem is értettem mit szpartakiádozik itt a jó Debrő), de alapvetően jó védőmunkát hozott, sokat dolgozva. 5.
BOTIS: Cséká-szalaggal és kevés sallanggal hozta a kötelezőt. Jól takarított hátul, és védelmünk -viszonylagos- stabilitásában neki is kulcsszerepe volt. 5.5.
LOVRIC: Szokásos nagy küzdését és előrekalandozásait 1 szép fejes- és egy kegyetlenül bevágott góllal koronázta meg. 7-est szántam neki, ám a Hali gól előti hibája majdnem sokba került, így marad a 6-os. De az 6++. Ennek ellenére, azaz ezzel együtt is a csapat eddigi legjobbja tavasszal, összességében.  

HORVÁTH ADRIÁN: Nem ismertem rá Adri barátunkra. A megszokott rombolás mellett ezúttal végre többször is értelmesen passzolt, még előre is. Ha így folytatja, egy vállalható szűrőnkké is válhat az évek során. Ha így folytatja. Ez ma 5.5, jobb volt mint Akassu egséz tavasszal…
HIDI: Lassan, lassan, de fejlődik. Igaz, ehhez nagyító kell, hogy észrevegyük, de ma már nem 10-ből 1, hanem 10-ből 3 alkalommal választ jó megoldást. Úgy látszik, tényleg a folyamatos játéklehetőség kell neki. A bátortalansága, vagy némelykori lassú gondolkozása még mindig szembetűnő, de az is, hogy lenne benne kraft. Én szurkolok neki. 5.

MOREIRA: Hajt, küzd meg minden, és győztes meccs után nem szvesen szapul az ember, de a vak is látja, hogy állandóan elnyomják, vagy ő cselezi el magát a combjáig érő fűben. Mindenki jobban járna, ha visszatérne a Futsal pályák világába. 4.5. Cseréje, Nagy Gergő nem zavart már sok vizet a rendelkezésére álló szűk negyedórácskában (–).
IVANCSICS: Na végre. Az utóbbi idők megzuhant kedvű teljesítményével kezdett, aztán a meccsen foyamatában bemasszívodó csapattal együtt pörgött fel egyre jobban. Gólja nagyon kellett már neki, s ennek annyira megörült hogy utána Zelenkának olyan labdát adott ami anno Szabó Tibinek vagy (a most a lelátón ülő) Pisont Pistának is dicséretére vált volna. A meccsen magán több jó passzal is észrevétette magát, az összjátékokból sem vonódva ki. Ez most bizony 6.
ZELENKA: Iszonyat lassú szegény, és emiatt sokszor veszít labdát, de ha nem…akkor bizony a legszebb megoldásokra képes a keretből. Nem lehet nem észrevenni a fineszt a passzaiban, a labdafedezésében. Miért is nem a 4 évvel ezelőtti Zelenkát sikerült megszerezni, akkor mára 6-7 ziccerünkkel több lenne a raktárban. Persze a kérdés költői. Nagyon sajnáltam a kimaradt ziccerét, mert lelkileg is jót tett volna neki a találat. Kis súlyfelesleget is érzékelek, ezt valahogy kezelni kéne, mert ebben az arcban van potenciál. Akár egy ilyen „zömében-sétálós-de-forintos-labdákat-kenek” arculatot is „kinevelhetnénk” belőle jövőre amúgy Galaschek jelleggel. 5. Cseréje, a horvát Labudovic bemutatkozhatott 2 perc és egy felfutás erejéig (–).

BRIGHT: Nagyot harcolt elől, de ez az „egy ék nyomul odafenn, szélmalomharcát vívva” játék valahogy nem az igazi. Ha az első félidőben jobban koncentrál, meglett volna kispesti góldebütje, erre azonban még várnunk kell. Lekapását már korábban megléptem volna, hiszen látványosan fáradt meg. 5. Cseréje, Vólent biztatóan kezdett, ám azt nem értem, hogy a kapust vagy a védőket miért nem támadja le. Úgy mozgott némelykor, mint egy veterán bohócligger, akinek egy 16 éves NB1-es pályafutás minden nyűge a lábában van, nem pedig egy ifjú, sikeréhes és vért ivó titánként. Kicsit több alázat és pörgés kéne. (–)

Na, megvan az első siker, de nem leülni a babérokra, hanem nyomni tovább, a szurkolók visszaédesgetéséhez ez még csak első és csöppnyi lépés volt. De fontos lépés.

Fotó: Babar.

Zalaegerszegen (is) vereséget szenvedett csapatunk az NB1 küzdelmeiben, s a Siófok MTK-pályás sikere miatt kezd nagyon zaccos lenni ez az idei kávé. A következőkben megfáradva és kiábránduláshoz közeledve keressük a vereség okait – de túl nagy elemzést senki ne várjon.

Alapvetően sok beszélnivaló itt nincsen: a Zete győzött, mi kikaptunk, papírforma. (A szurkerblogger, aki meg írja a nagy lelkesítő bullshiteket a meccsek előtt, kezdi nagyon hülyén érezni magát). Persze azért nem volt ez ilyen sima a kékek oldaláról sem, ám a tény, hogy szurkolóink sípja kezd igencsak tele lenni a magyarázkodással és elemezgetéssel, azt aláírom. Most utoljára mégis nekifutok egy ilyen körnek, tétován, nem is teljeskörűen, csak elgondolkodva 1-2 dolgon.

KÜLÖNBSÉG A CSAPATOK KÖZT: Magán a meccsen Kemenes jóslata jött be: nincs nagy különbség az NB1-ben. A Zete kvázi élcsapat, mi veszélyeztetett team, erre a játék képe tegnap is döntetlen-szagú volt (aminek végén persze megint mi kapunk ki – unalmas, nagyon unalmas). Csank is nem véletlen pörgött végig a kispadja előtt mint a mérgezett egér, ennyire még sose láttam őt besózva… A nagy különbség a Zete két góllal befejezett akciója volt, azaz a konkrét gólveszély: ilyenből mi az első félidőben villantottunk igazán 1 db-ot, a Moreira-Rouani meglepően üdvözítő passzjáték után – kár, hogy a beadott labdát nem tudtuk gólra váltani. Helyzet nélkül pedig nehéz győzni mondaná a közhelybajnok Puhl egy jóféle egri kerítésszaggató leküldését követően III. félidő meccselemzés során.  

SÉRÜLÉSHULLÁM: Tudjuk, hogy keretünk minden, csak gazdag és változatos nem. Mikor 1-2 kulcsember megsérül (pl. Lovrics is már azzá vált tavaszi teljsestménye alapján), illetve a szokásos kezdőből kiesik néhány arc (nem írok kulcsembert, mert Danilo, Bright vagy éppen Rufino inkább stabil kezdőtagok (voltak) mint sem KULCSjátékosok), hát akkor bizony kozmás a süti. Megértem hát az elkeseredett edzői stábot, a védelem meccsenkénti újrahúzása-foltozása nem egy álommeló, de valahol azokat a szurkolókat is akik felteszik a kérdést: oké, most ezen lehet sírni, de akkor miért ezt a keretet hoztuk össze? Tudtuk hogy nem hosszú a kispad, szezon előtt mégis bizakodott a szakvezetés. Szóval nehéz dió ez, feltörni nem lesz könnyű.

LELÁTÓI HANGULAT: Nem feltétlenül lesz népszerű a következő megfigyelésem, de az, hogy a meccs 1. percétől, amikor még szinte labdába se értünk már megy a pocskondiázás – hát ebben mi, kispestiek mg Bohócliga szinten is unikum vagyunk. Nem azt mondom, hogy rózsaszín szemüvegben ülve tapsolni kell a legtrébb produkciónak is. De azért van középút is eközött, meg a tegnapi permanens edzőgyalázás között – ami bár Supkának szólt de az egész csapatra kihat. A másik kérdés: OK, menjen Supka (apropó: vele most mi is a nagy probléma? Szerintem a jelen helyzetben neki max az a hibája, hogy úgy fogadta el H. hívását, hogy nem nézett a dolgok mögé), és ki jöjjön? Helyesbítek: ki jönne? Most mikor már tényleg a kiesés réme is itt van, ha tovább bohóckodunk, még a fékezett habzású Siófok is beelőzhet – amire még mindig nem adok hatalmas nagy esélyt, de a minimálisnál azért sajna többet! Ilyenkor kell a nyugalom. Edzőcsesztetéssel, ha már ez létszükséglet némelyeknek, megvárnám a nyarat. De persze ahányan vagyunk szurkolók, annyi félék vagyunk. Véleményben is. Ezt elfogadom. (Gondokodni ettől függetlenül azért lehetne).

BÍRÁSKODÁS: A játékvezetés mellett sem lehet elmenni szó nélkül – ám most nem feltétlenül az „elcsalták a meccset a gyalázatosak” jelszó alatt. A bíró ugyanis mindkét csapatot sújtotta ostoba ítéleteivel – az más kérdés, hogy jó NB1-es szokások szerint ebből mi jöttünk ki nagyon rosszul- hisz a Zete felé ejtett tévedések már kvázi vagy teljesen indifferens pontjaiban jöttek a mérkőzésnek, míg a nekünk fájó benézések kritikus pillanatokban. Az első félidőben a Zelenka kiugraátása uán NEM LESEN megállított Rouani egyedül törhetett volna kapura (bár őt ismerve ez nem sokat jelent), Hajdú első sárgája pedig nevetséges, a második minimum véleményes volt: ez így összesen egy „fél lap” ebből a valóságban egy 60. perctőli emberhátrány lett, amikor ráadásul már futni kellett az eredmény után. S a Zete hiába kéri számon (jogosan) Akassou barátunk elmaradt kiszórását vagy a szánalmas More-műesést, ezek már nem osztottak, nem szoroztak.

Végighaladva e pontokon konkludálhatunk: bár összességében paraszthajszállal jobb volt a Zete (szerintem még annyival sem de tudjuk: én elfogult vagyok), a felsorolt faktorok összessége azt adja ki hogy itt nekünk nem nagyon teremhetett babér e délután. De azt is aláírom, sőt, hovatovább már én is így érzek, hogy unalmas lehet olvasni a „hát ma se jött össze pedig mi mindent megtettünk” jellegű beszámolókat – a szurkolót már nem érdeklik a külső körülmények, győzelmet akar meg bennmaradást. Ha lenne 2 gólképes csatárunk aki az első félidőben bever 1-1 gólt a Zetének, akkor nem kellene bíróval foglalkozni, a sanyarú hangulatot okolni és kapaszkodókat keresni. Mégis keresünk ilyeneket még egy páran – mert szeretnénk látni a csapat megindulását fölfele vagy legalábbis a lejtőn való  lábmegvetést. Ha idén meg is lesz a bennmaradás, ez menjen jövőre is? Ébresztő…

Sajnos nagyon rossz passzban vagyunk, utoljára a Sisa-ősz 2009-ben volt ilyen karcos, amikor semmi se jött be, edző-játékos egyaránt görcsölt, a bírói hibák vagy az országs pechek a lehető legrosszabbkor jöttek, csak olajként a tűzre. A jövő heti, Hali elleni BORZALMASAN NEHÉZNEK ígérkező meccs sorsfordító lesz. Ott hatványozottan igaz a Zete-beharangzóban írt győzelmi kényszer. Menni fog?