mert célunk csak egy van
máshogy nem nagyon van értelme ugyebár?
Én például nagyon szeretek érmes lenni. Mert az van, hogy baromira nem a klub, csapat, edző, tulaj a bronzos (ezüstös, aranyos), hanem én, a szurkoló is. Merthogy értem van az egész. Személyesen.
Az megvolt, hogy elég határozott tervek vannak a Határ úti végállomás tereprendezésére? Lesz ott minden csili-vili, meg díszburkolat, víz-architektúra (ez vajon mi lehet?), párakapu ledes világítással, közösségi terek, szóval csupa jóság.
Számunkra azonban nem ez a lényeg, hanem, hogy mi lesz a Filléressel, a szabványos gyülekezési ponttal?
„Fradiváros nagylelkűségén múlhat a Filléres söröző” bővebben
Végre valami, ami fejlesztés, és ínyünkre való. Lett olyan, hogy Csakblog Fantasy Liga, ahol egymással tudunk versenyezni!
Mármint lehet olyat csinálni, hogy mindenki összerakja a maga kis fiktív NB I-es csapatát, besorol a blog ligájába, ott majd jól kiszámolják minden forduló végén a pontokat, és bárki lehet második mögöttem.
Tegnapelőtt azt hittük vége, erre megjött a semmiből Arturo Lupoli és Kristi Marku. Előbbi 26 éves, olasz, csatár, korábban az Arsenal vette meg, de akkor még fiatal volt, azóta viszont inkább az olasz kettőben nem lő gólokat. Hozzánk fél évre érkezett. Marku albán, 18 éves, ballábal és belsővédő. Egyelőre az akadémiához sorolják be.
Rég volt ennyire nyugodt téli szezonunk. Megtörni látszik egy évek óta tartó hagyomány, hogy a három hónapos nagyszünetben (is) teljes vérátömlesztésen esik át a keret. Tavaly óta alig igazolunk, akik pedig jönnek, azok – az egy szem Kovács János kivételével – játszanak is, vagy Testardi, esetleg egy kedves ismerős fia.
