A találkozó végén épp az eredményjelzőnkhöz közelebbi közvetítőállvány mellett szédelegtem a látottaktól, amikor a következő csodás jelenetnek lehettem tanúja: Mamadou „állítólag a legnagyobb igazolás vagyok idén csak mindkét térdem tropa” Diakité elmaradhatatlan bézbólsatyi – fehér monumentfülhallgató kombójával hesszeli a kiürülő pályát, mire kiront hozzá az öltözőfolyosóról Sunnyboy, kétszer körbefutja, és a „Big Sex, Big Sex” felettébb tartalmas felkiáltás háromszori elismétlését követően visszarongyol a Tribün alá. Az est legértékelhetőbb jelenete volt – és ennél többet a máról nem kell mondanom.
Most mit írjunk egy ilyen meccs után? Vicceskedni kinek van kedve ilyenkor, dicsérni nem tudunk, szidni mint a bokrot azt igen, de sok értelme annak sincs. Itt a poszt, hogy tartsuk a szokást, de most többet ettől ne is várjunk -nem mintha ezt tenné bárki is…
Kapu
Kemit kíváncsian vártuk, hogy vajon jön-e vissza végre az év eleji forma, meglesz-e a fonál ami anno elveszett? Hát ezt nem tudtuk meg. A Pécs kétszer ha kapura lőtt, abból egy gól, amiről a hálóőr nem tehetett, a másikból nem lett nagy baj. Ha még osztályoznánk, ezért csak 0-t adhatnánk, hisz egyszerűen nem volt mit értékelni, szegény Szabi ugyanúgy végigszenvedte ezt, mint mi. Riszpekt…
Védelem
Egy nagy hiba indításként, dettó mint Kecsón, és ezzel el is ment a meccs. Pedig, a nem túl acélos támadójátékot hozó Pécs semlegesítése nem is volt mission impossible… Ennek ellenére bizony voltak hajmeresztések hátul. Bőven. Baráth Botinál előjött a remekül bemutatkozó ifjoncok jellemzője, a kis megtorpanás (bár utolsó két gyengébb meccsén így is stabil NB1-es átlagot hozott, mondjuk egy ’93-mas Sándor Csabának vagy 2002-es Csóka Zsoltnak bármikor elmehetne, de benne több van, magasra tette magának a lécet, és persze nem is kárhoztatjuk a kis gyengülésért, hisz fiatal még és hullámzó a teljesítmény. Nem őneki kell húzóembernek lenni hátul. A piros lapja abszolút jogtalannak tetszett, kíváncsian várjuk Puhl kimagyarázását a III. félidőben. Debi összehozta a gólt, majd volt még 1-2 borzasztó kűrje, Ignja visszafogottan, de takarított, Lovresz meg olyan volt mint mindig: darabos és kedves. Persze utóbbi skilljével sz.rt sem érünk. Ráférne a frissítés a védelemre, ez a nagy igazság, és nem leszünk meglepődve, ha Novák vagy Vidó (ha egyáltalán utóbbi még nálunk van…) megjelenne a hátsó alakzatban Pápán.
Középpálya
Hát, ez a csapatrész ma sem nagyon mutatott fel értelmes megoldást. Hidi és Diarra kapcsán copy-zzuk be ide a kecsói verdikteket, kár is pazarolni a szót. Ikenne Kinghez is. Ja, hogy ő Kecsón Odia néven játszott? Annyi baj legyen. (OK, elismerem, ez kissé hatásvadász lett, annyira azért nem volt ostobenkó a srác, mint a sünihajú Odi a hírösöknél, a bemutatkozó hanyattesés után voltak jobb labdái és vállalható mentései, de a szerepet, miszerint Gege helyére húzódva majd ő irányít, annyira töltötte be, mint annak idején Macko a „kispesti Totti” funkciót. Nem igazán.). Zsivány visszakerült jobbszélre, de a skac napjainkra teljesen elsztojakovicsosodott (értsd: 2-3 jó meccs után betlihalom), így szerencsétlen kapott hideget-meleget a korzóról, pont azoktól, akik autogrammot kértek tőle nagy erőkkel a Paks elleni hazai után. Jajj. Gege az első 45 percben elméletileg, a második félidőben gyakorlatilag is láthatatlan lett. E fura légköri jelenség oka az első játékrészbeni ultrahalvány alibije, a másodikban Rossi általi lekapása volt. Vernes, a váltótárs legalább hajtott a neki rendelt 45 perc során, más kérdés, hogy akarása most csak az ellenfél idegrendszerének terhelésére volt elég – nem sikerült a remélt revans Supka felé a régi mellőzésekért.
Csatársor
Hogy mi? -kérdezheti a szomorkodó drukker, és igaza van. Ma nem volt támadójáték. Egyáltalán nem. Diaby néhány megmozdulásánál éreztük hogy a csatár, mint olyan, még létező fogalom még Kispesten, de épphogy csak cirkulál e definíció az XIX. kerületi éterben. Dél ma inkább a szögletzászlóig cselezem ki magam alapelvű „Borgulya 2.0” alapprogramot töltötte be meccs előtt, az utóbbi hetekben látott „Lehet, hogy mégis középcsatár vagyok” bíztató DVD-je helyett. Kár. Szegény Fagyika, vészhelyzet révén, most hihetetlen hosszúságú intervallumot, 30 percet kapott, hozta is becsülettel, amit tud, de húzóembernek sajna ő sem elég.
Kispad
Rossi mister majd’ gutaütést kapott Givova suhogósában a pad mellett, ami, a látottakat tekintve nem csoda. Gege lekapása bátor tett volt, még bátrabb lett volna némi további variálás a kezdőn (védelem, középpálya). Diarrába mit lát bele szegény, továbbra sem értem, Zsiva kifújt, Debi szétesőben… persze könnyű innen ugatnom nekem is, a keret hihetetlenül szűk effektíve, mert persze vagonszám itt vannak a tálentprogram sunnyboy-ai, a mai épp Ikenne king néven próbálta első meccsén megváltani a kispesti világot, hát nem sikerült – e cseréjét konkrétan nem értettem a mesternek. A sajtótájon pedig megint hozta a talján a furán sértett reakcióit, vereségek után rendszerint látványosan feszeng, a végén meg bedobja, hogy „ha velem van a baj hát lehet új edzőt keresni, ha nem futnak a játékosok edzésen az vagy az ő hibájuk vagy az enyém, ha az enyém, hát veszem a kalapom„, most akkor mi van, nem is vagyunk szarok, csak edzőt buktatunk? Rossi meg ne sértődősködjön hanem csapjon szét… Elképesztő állapotok. Egyre szebb ez a péntek.
* * *
Mocskosul gáz meccs volt ez, kedves nézőink, kedves hallgatóink. Helyzetünkre is alig emlékszem. A sajtótájos nihil edzőhangulat, és az a tudat, hogy a következő meccsekre hiába forgatnánk fel a kezdőt, ha nincs kivel, nem túl vidám jövőképet vázol fel. Aztán persze lehet, hogy valahogy visszajön a kifutott első bajnokság-hatod, de erre a friss élmények után most keveset tennék.
Sajnos a teljes táblázat nem fért ki az oldalra, így vagy a képre, vagy ide klikkelve megnyitható egy új ablakban.
Péntek ötkor Honvéd-Pécs a Bozsikban, vagyis az MLSZ által a bajnokságba kódolt rotációs rendszer szerint ezúttal mi szapuljuk a kőérberki sóhivatalt. Mert ez az időpont tényleg abszurd. Értjük mi, hogy a tévé nagy érdek, és fontos menél több meccset közvetíttetni, de miért pont péntek ötkor? Kezitcsókolom, nagyjából 20 éve volt itt egy rendszerváltás, ahol sok egyéb mellett nemet mondtunk a pénteken kettőkor bezáró bankokra, az állandóan szünetelő hivatalokra, szinte csak nappal nyitva tartó közértekre. Fogyasztói társadalmat akartunk, és azon belül is fogyasztani. Pénteken ötkor egy tisztes európai polgár még javában dolgozik, vagy pont abbahagyja, függően a foglalkozásától. Egy dolog azonban tutifix, nemhogy a meccsre, de sokszor még a szomszédos kocsmába se ér át, hogy láthassa kedvenceit. A péntek öt maga a halál, a nyolcadik főbűn, a tizenharmadik hónap Kiszel Tünde naptárában! Pécsről amúgy végképp lehetetlen.
