Szeretem a Haladás elleni meccseket, mert akkor mindig van valami, ahogy azt már többször is megírtam ide, ezért most beharangozóként csak annyit, hogy Kenő száműzve a keretből (tavaly sem játszott ellenünk az ugyanígy novemberi fagyoskodóson), mert Artner szerint viccet csinált Artnerból, és az rombolja a mára csak nyomokban megmaradt tekintélyét.
Nálunk Lovric visszatérhet az öt piros után, és felkészül a két négyes, Ignjatovic és Baráth, akik közül nem lennék meglepődve, ha legalább az egyikük ma besárgulna, hogy a jövő pénteki hazai Siófokot hagyja ki inkább, mint az idényzáró diósgyőri túrát. Kb. ennyi, plusz egy hír, hogy valamikor csendben leigazoltunk egy Bottone Donato nevű 1988-as születésű olasz csatárt, aki tegnap már játszott is a Vasas elleni fakóderbin. Érdekesség, hogy nemrég még a Juventus keretéhez tartozott, bár meccsre egyszer sem nevezték a Juveblog stábja szerint, és ha ők valamit állítanak, akkor az úgy szokott lenni. Előtte olasz C liga (harmadosztály), legutóbb pedig tavaly két meccs a francia másodban. Meglátjuk, de a tapasztalat és a Kispesten brutálisan megismert nagyszámok törvénye azt mondatja velünk, hogy nem lesz még egy Vaccaro sem.
Ennyit a Honvéd-Haladásról, majd lesz, ahogy lesz, mi jól fogunk szórakozni. Beszéljünk inkább valami teljesen másról, az akadémisták eljöveteléről. A hajtás után nevek, meccsek, életkorok, ésatöbbi.
Az elmúlt évek 20 legfiatalabb pályára lépő Honvédjából Rossi mester tizenegyet tudhat magáénak! Átlagban 24 évesek csak Győrben, a 0-0-ás meccsen voltunk, vagyis az már szinte tapasztalat nálunk, és az ott nagyon kellett.
Összevetésként kikerestem Dolcetti egykori csapatát, ami szintén a lista élén áll, hátha megtudunk belőle valamit. Miski, Benjamin, Mészáros (Pomper), Debreceni, Csobánki (Schindler), Takács Zoli, Baranyai, Koós (Schranz), Genito, Dobos, Hercegfalvi. Debit még az első félidőben kiszórták, amúgy pedig 2-1-re kaptunk ki egy elég jó Debrecen (Dzsudzsák, Sidibe, Bogdanovic, Sándor Tobe, stb) ellen. Érdemes megnézni Mészáros, Debreceni, Taki, Koós és Hercegfalvi abból a csapatból is saját nevelésű volt, Herceg kivételével fiatalok, Benji és Genito légiósok, hogy majd lesz belőlük valami, a többiek pedig vagy fiatal, vagy tapasztalt magyarok. Az a csapat kb. ötven százalékos teljesítménnyel a középmezőnyben végzett, és ha ránézünk az idei tabellára, mintha ugyanazt látnánk.
Egy jelenet a Dolcetti-érából, Csepelről.
Ráadásul idén nagyon, de nagyon hasonló összetételű a keretünk. Fiatal légiósok, saját nevelések és tapasztalt magyarok alkotják a keretünket, és hiszem, ha kapnak időt, akár egy elég jó dolog is kisülhet belőle. Nyilván nem Ikenne-King, vagy Odia fogja megváltani a kispesti futballvalóságot, de láttunk már arra elég példát, hogy egy-egy elsőre lesajnált igazolásból később komoly bevétele lett a klubnak.
Néhány évvel ezelőtt Supka vagy Pölöskei csapatai alulról verdesték a 29 éves átlagot, miközben az MTK tolta felfelé akadémistáit és a mindig iszonyat fiatal keretével képes volt bárhol végezni a tabellán, bajnokságot nyerni, de ugyanúgy kiesni is (azt most hagyjuk, hogy a lelátói legendák ez utóbbit hogyan tartják számon.) Mára beértük őket! Hiába nálunk pörög talán a legtöbb játékos egy évben, idősebbeket nem szívesen igazolunk, inkább a kockáztatás, hogy a csoportosan érkező afrikai, brazil és délszláv játékosok között lesz majd egy-két-több piacképes teljesítmény. Miközben jönnek folyamatosan a saját akadémistáink.
Ha nem számoltuk el, akkor már tizenhárman mutatkozhattak be közülük az NB I-ben. Az úttörő még Vólent Roli volt 2009 áprilisában, alig 16 és fél évesen egy Siófok elleni meccsen, hogy utána fokozatosan, évről-évre egyre többen. Rolinál azóta megtörhetett valami, mert négy év alatt mindössze 12 meccs, és a nagyjából 30 perces játékok valahogy kevésnek tűnnek, miközben szeptemberben múlt húsz éves, vagyis már egyáltalán ne nevezzük fiatal reménységnek, neki kész kellene lennie.
Vécseinek, Vernesnek, Baráthnak, és a sérülésből most visszatérni látszó Nagy Gerinek azonban bejönni látszik a dolog. Vécsei például 21 meccsével egyelőre a legtöbbet szerepeltetett akadémistánk, akiről talán már azt is ki lehet jelenteni, alapembere lett a csapatnak, ugyanis ezt a meccsszámot tavaly május óta hozta össze. Ők hárman Rossinál szinte folyamatosan megkapják a lehetőséget, és azt kell látni, élnek is vele, abszolút nem érezni, hogy a helyükre bárkit is szükség volna Kispestre hozni.
Czuczi (Szemerédi) – Baráth, Moga, Czár – Nagy Mihály Krisztián, Vécsei, Kapacina, Nagy Gergő – Vernes, Erdélyi (Bobál), Vólent – akár még egy kezdőt is össze tudnánk rakni a tizenhármakból, így talán jobban látható, hogy miért nem szállták meg még teljesen a felnőtt öltözőjét. Kemenes jelenleg jobb a két fiatal kapusnál, Ignjatovic, Lovric, vagy egy jó Novák és Vidovic még elkel a védelemben, Marshal vagy Gege a középpályán, Délczeg és Abass a támadósorban. Látni kell, hogy (néhány kivételtől eltekintve) csak ott játszatunk és oda igazolunk mást, ahol egyelőre még nincs készen egyetlen akadémista sem, mert közben az is látható, nyugodtan rájuk lehet bízni eleinte részfeladatokat, majd egyre komolyabb és komolyabb dolgokat, mígnem a végén úgy járunk, hogy a védelmünket ma már kevesen tudják elképzelni Baráth Boti nélkül.
A játékosok megoszlása az NB I-es és NB II-es keretet együtt nézve.
És most hagyjuk a klubvezetés azon heppjét, hogy halomra igazol mindenféléket, hogy sok a néger légiós, hogy sok dolgát bizony nem, vagy nehezen lehet megérteni, azt nem lehet nem észrevenni, hogy évről-évre egyre több kispesti nevelésű fiatal kerül fel és épülget be a csapatba. Úgy tűnik kezd beérni az Akadémia, hogy ráléptünk egy teljesen más útra. Én a részemről innentől kezdve nem is vagyok hajlandó foglalkozni az igazoláspolitikánkkal, jöjjön csak nyugodtan a bevezetőben is említett olasz csatár, tudom jól, hogy Rossi úgyis azt fogja játszatni, aki jobb (vagy Ikenne-King, de még róla is kiderülhet bármi), és az mostanra egyre többször lesz saját nevelésű. Újra egy szerethető Honvéd a jövőképünk, és ettől tudok boldog lenni!
Többen közülük a Honvéd utolsó bajnoki címe után születtek.
Egy átlagos kispesti akadémista 18 és fél évesen szokott bemutatkozni a felnőttben, de találunk olyan extrém példákat is, mint Bobál vagy Vólent, akik két évvel korábban, vagy Baráthot, Czuczit és Nagy Mihályt, akik megkésve, már valamivel 20 fölött. Ami viszont inkább érdekes, az a debütálások dátumai, és annak a viszonylag egyenletes megoszlása, hogy tényleg minden évben valakik, és általában az utolsó fordulók egyikében. Ha működni fog a megragadás is, akkor jó lesz nekünk, nagyon jó.
Megjegyzés: idén a kupában és a Ligakupában bemutatkozhatott továbbá Fejes János és Remes, miközben az NB II-es csapatban hétről-hétre 12-17 akadémista szerepel a nevezett keretben. Alakulunk.
Az adatok egy része a transfermarkt.de oldalról származik.
képek: honvedfc.hu, basildon.hu (bezárt)
3,14, vagyis 
Bizony, kedvező összképet írok, azonban, hogy véletlenül se vádolhasson senki azzal, hogy „ha győzünk minden szép, ha kikapunk csak gyalázkodik ez az RW„, azért hozzáteszem azt, amit a beszámolóban már pedzegettem: nem sok hiányzott, hogy másként alakuljanak a dolgok. Érthetetlen torpanásunk-bealvásunk a második 45 perc középső perc-dekádjaiban majdnem fájdalmas véget ért, de szerencsére a fordulópontokból mi jöttünk ki jól – btw mi csináltuk meg a fordulópontokat. Posztonkénti, szokásos értékelésünk a hajtás után.
Az első félidei, Németh gólt eredményező hajmeresztést leszámítva a védelem biztosan állt a lábán, igaz, a szegény egri attacker-sor sem állította hihetetlenül nehéz feladat elé a hátsó alakzatot. Ami (azaz: aki) viszont örvendetes, az megint 
A mister kezdője tetszett, Ikenne barátunkat leszámítva, aki viszont rajtam kívül jött be majd’ mindenkinek, bár a kommentelőink véleményére kíváncsi leszek. A cserékkel variált szerkezeti döntések nagy reszkírt egy, a tizi-piroslap duóval gyakorlatilag kivégzett Eger ellenében nem jelentettek, de alapvetően bejöttek, Fagyi behozatalától kezdve King hátravitelén át Vernes aktiválásáig. A szép összképen a szégyenfoltot a már Újpest ellen, illetve egy-két idegenbeli meccsünkön megismert sajátos hozzáállása jelenti a mesternek, ugyanis némelykor bizony vagy 20 percig váratja a sajtótájokat az elmaradhatatlan fürdései miatt (nyáron még értem ennek az okát, de a tegnapi, téli hidegben hogy mitől izzadhatott le a jó Marco, az már erőteljesen wtf kategória), és ez még a jobb eset. A rosszabb az, ha el is felejti az eseményt. Tegnap ez is sikerült. Szóval érdekes forma a tar kispadvezér, de az eredmények eddig kábé őt igazolják. Kíváncsian várjuk a folytatást.