Szerző: vh

Akkor beszéljünk a hüvelygombáról. Mármint az van most, hogy ez legyen egy igazán szűkkörű Kecskemét-Honvéd beharangozó, tele mindenféle esetleg nonpíszí tartalommal, meg kecsói haverokkal, vagyis nem a szokásos módon, teljesen más határokat feszegetve.

Adegy. Rühellem a Kecskemétet. Nem elég, hogy lilák, ami már önmagában is csúnya dolog, de még nyeretlenek is vagyunk velük szemben az élvonalban. És ami még erre is rátesz egy lapáttal, hogy a kecsói bloggerekkel kimondottan jóban vagyunk, viszonylag sokszor sörözünk együtt valamilyen meccset nézve egy kocsma tévéjében. Ilyenkor még hagyján, ha szopatnak minket a folyamatos elpicsázásunkkal, de amikor ugyanezt teszik mellettünk állva az aktuális KTE-Honvédon, akkor nagyon közel kerül a legendásan béketűrő természetem, hogy egy sörcsappal verjem klubszínekre a fejüket.

Tavasszal minden, de tényleg minden mellettünk szólt, erre jöttek, és úgy gurítottak a Bozsikban egy polgári négyest, hogy nyikkanni sem tudtunk. És Nitro barátunk, a korábbi vezérbika a kecsói blogon, ott röhögött a pofámba a korzón. Szeretlek, drága, neked még valahogy elnézem, de azért te is érzed, minden más helyzetben, ha ott helyben meggyilkollak, akkor egy valag mentőkörülmény védett volna meg az illetékes bíróság előtt, esetleg még azt is kimondják, bűnös, de tette a társadalom számára hasznos.

Vagy a másik, amikor tavaly úgy kezdtük a bajnokságot, hogy hülyére nyertük magunkat, és kezdtük elhinni Supkáról, hogy ő a fülbevalóját vesztett új Kuusela, de persze nekünk épp ekkor kellett Kecsóra mennünk, és nekem épp ekkor kellett baráti kapcsolatokat ápolnom a hazai ultrák között, hogy eleinte még én legyek a nevetség tárgya, majd a végén az egész átcsapjon egy valódi irányozmba érzett szánalomba, pedig a srácok – legalább szavak szintjén – utálnak mindent, ami fővárosi, különösen ha Honvédnak hívják. Utána persze berúgtunk (valahogy az ellenük után mindig), és megnéztük a kecskeméti tüzijátékot, augusztus 20. alkalmából.

Adkettő. Szeretünk üzengetni egymásnak már jóval a meccsek előtt. Valami úgy tűnik visszacsempésződik (fuckyeak, mekkora szó ez) a régi idők futballkulturájából, amikor még valóban téma volt egy várt meccs az ellenérdekelt felek között. Mi nyomatjuk a nekünk történelmünk van, és a hasonló dolgokat, ők persze jönnek azzal, hogy minden változik, lesznek új nagycsapatok (már eleve ezt a szót nem illik vidéki egyesületre használni, megjegyzem), és ha Nbcee bloggertárs majd polgármester lesz Kecskeméten, akkor ott épül az ötös metró, a KTE pedig hetvencsillió-billió-milliárdszoros bajnok lesz. Álmodozhatnak szegénykéim, de amíg nálunk a folyosókon is több elnyert serleg van, mint amennyit feléjük egyáltalán ki tudnának csapolni egy-egy hazai meccs nézőközönségének, addig nem kéne talán ugrálni. Kiváltképp nem akkor, ha a szintén gyökértelen Paksnak is több szezonja van az enbéegyben, mint nekik.

Kupagyőzelem? Piha. Abból nekünk is van egypár, ahogy elbukott döntőnk is. Egyszer mindenkinek kifuthat egy szezon. Emlékezhetünk, a BKV előre tizeniksz éve a kupaelődöntőig ment, hogy aztán DVSC néven legyen hatszoros bajnok. Tápióbizbasz is verte ki néhány éve az Újpestet, mi is kaptunk ki a Szigetszentmiklóstól, vagyis amikor Szerethető Sándor azt mondja: most elkapjuk a hollandokat, akkor nem hülyéskedik, csak történelmileg gondolkodik.

Mert a történelem mellettünk szól. Egyrészt mert nekünk van, és ha van, akkor annak hosszútávon érvényesülnie kell. Ki nem szarja le, hogy oda-vissza elkapnak minket minden évben? És? Tavalyelőtt az MTK is megcsinálta, mégis csont nélkül hullott ki a mezőnyből. Ráadásul idén van 10 pont fórunk előttük, még ha megint nullára hozzuk a párharcot, akkor is marad 4, ami legalább három pozíció lesz a tabellán. (Fontos peremfeltétel: ha mindez megtörténne, akkor reméljük, hogy a KTE bennmarad, és legalább negyedik-ötödik a végelszámolásnál.)

A poszt innentől merőben más irányt fog venni, kérek mindenkit, hogy a szokatlan tartalmat helyén kezelve olvassa, a csattanó és maga a lényeg úgyis a végén lesz!

Adhárom. A poszt további része ezen a linken érhető el, lévén valóban és tényleg szokatlan tartalom, valamint félünk tőle, hogy – bár bízunk az olvasóink értelmi képességeiben –  sokan félreértenék.

A nyolcadik fordulóban a Kaposvárt fogadjuk, és mivel Szabi visszatér, ráadásul az ellenfél sincs az MTK és a Loki szintjén, talán győzni kéne.

De még mielőtt erre terelnénk a szót, meg kell álljunk egy pillanatra Vi. Zoltánnál, a fogadási csalással összefüggő letartóztatás-sorozat legújabb ügyfelénél. Nem maga a hír a megdöbbentő, lelátói körökben elég sokak neve pörög, munt lehetséges majdani gyanúsított, sokkal inkább a Nemzeti Sport vonatkozó cikkének egy elszólása. Idézem:

A Cegléd védőjét korábban szakmai okokra hivatkozva tanácsolták el Bajáról, illetve egyike volt annak az öt Honvéd-játékosnak, akitől hasonló ok miatt vált meg a kispesti klubvezetés.

Vagyis Vi. Zoltán egyike volt a kispesti ötöknek, akiket hasonló okok miatt tettünk lapátra. Ez mióta tény? Mármint, hogy a kispesti ötök (S. Mico, R. Balázs, P. Tibor, Vi. Zoltán és már nem is tudom ki, talán H. Zoltán, estleg F. Tamás) bundáztak, vagy legalább azzal erősen megvádolhatók? Még sehol sem láttam így leírva, kimondva. Szomorú, minden más eddig csak pletyka volt, még ha gyakran felmerülő is. (Az pedig külön vicces, hogy Vi. Zoltán nem azért Vi., merthogy a hasonlóan rövid családnevű Lenin rokona, hanem mert már annyi a gyanúsított, hogy kezdenek elfogyni az egy betűből ls egy keresztnévből álló kombinációk az ábécéből.)

Mindegy, ez már a múlt, a lényeg a soron következő, amit ezúttal Kaposvárnak hívnak. Esetleg Rákóczinak, de az ugyanaz.

Amikor ezeket a sorokat írom, és ránézek az órára, látom alig öt óra van a kezdésig, vagyis tisztességesen beharangozni igazán már nem érdemes, aki kijön és szeret előre tájékozódni, az úgyis túl van az összes elolvasható szöveges anyagon, aki meg csak idetévedt, hogy érdeklődjék egy kicsit, mert mondjuk nincs jobb dolga délutánra, azok kedvéért néhány mondatban összefoglaljuk a hetet, hátha ők is kinéznek.

• Kemenes visszatérhet a négymeccses eltiltásából, így valószínűleg ő fog kezdeni a kapuban. Ez jó, mert Szabival az első három fordulóban mindössze egyetlen gólt kaptunk, míg az utóbbi négyben kilencet.
• A padra a Loki ellen debütáló Szemerédi ülhet, mert Czuczit ugyan kiengedték a kórházból, de két hetet pihennie kell.
• Egy elejtett Rossi-féle félmondat után kíváncsian várjuk, kik kerülhetnek ki a csapatból az elmúlt hetek alapján, és kik kerülhetnek be oda, ha egyáltalán lesz ilyen. Legutóbb gyanús volt, hogy Vécsei a padra sem került, miközben a friss igazolás Odia Etiosa igen, sőt, azonnal be is mutatkozhatott csereként. Ahogy az is gyanús volt (bár akkor már égtünk sokkal), hogy Rossi képes volt egy jó félórára visszaállni valamiféle kétcsatáros (1+1 csatáros) játékra, újra bepróbálkozni egy Marshal melletti szűrő játszatásával. (Megjegyzem a mérkőzés ezen szakasza 0-0-al zárult.)
• Két másik friss (és fiatal!) igazolás három góljával győztött az NB II-es csapatunk Vácott. Délczeg és Diaby mellett lassan látjuk majd Kosticot és Rajicot is?
• Vajon mi lehet az egy hónapja folyamatosan a jövő héten visszatérő Abassal?

Nagyjából ennyi történt, vagy ha nem, arról mi sem tudunk. Viszont a Kaposvár elleni meccseket sosem szerettem, hogy valamit mondjunk is, amitől blog lesz a blog. Emlékezhetünk, még velünk együtt jutottak vissza az NB I-be még 2004-ben, és azóta úgy áll, hogy vagy ők, vagy mi, vagy pedig döntetlen, de gondosan és össze-vissza szórva, se nem a mi fölényünkben, se nem az övékkel. Előtte is játszottak az élvonalban, de akkor én még vagy nem, vagy nagyon kicsi voltam ahhoz, hogy a nyilvánvalóan kötelező elpicsázásukra elmékezhessek. Nekem már csak a szenvedős Honvéd-Kaposvárok jutottak.

Mert mi volt tavaly ősszel is? Épp valamiféle sorozat közepén vagyunk, Sanyika is játszik, félidőre mennénk kettővel, a végén mégis döntetlen. Vagy a könnygázas meccs, esetleg a tavaszi hazai. Szenvedés, szenvedés, mindig csak szenvedés, hogy a végén majd legyen valami eredmény, a játéktól, a helyezésektől és mindenféle józan emberi számítástól függetlenül. Szóval nem szeretem a Kaposvár elleni meccseket, mert az tényleg olyan, mint a futball, hogy 0-0-ról indul és a végén bármi lehet. Mert van ilyen is, és nem csak modoroséknál.

Más.

Hogy legyen egy kis kontent is a posztban, bedobok egy grafikont, mert a héten csináltam, és amúgy tök érdekes amit ábrázol. Megnéztem, hogy a Hemingway-éra bajnokságaiban az egyes fordulókat követően hányadik helyen állt a csapat, majd ezeket az értékeket összeadtam, vizualizáltam, és tessék. Meglepő jelenség, de a leggyakoribb érték a negyedik hely, jórészt a világoskékkel jelölt tavalyi évünknek köszönhetően. Aztán ott van még a 13-14., ami még épp nem kieső, és három évünkre is jellemző volt; valamint az 1. és a 8. Az elsőt nem kell magyarázni, a szépemlékű első Supka-korszak első feléről beszélünk, hogy a narancssárga oszlopok aztán tavaszra átkerüljenek a 2-8. pozíciókhoz, megállapodva a legvégén. További nem magyarázat, hogy idén is vezettük a bajnokságot négy fordulón keresztül, vagyis ha így folytatjuk, ez lesz a harmadik olyan újkori évünk, ahol a tabella első feléhez tartozunk rendre. (A grafikon összesített átlaga valahol a 10. hely környékén lenne, ami nem túl szép ennyi bajnokságra nézve.)

Hektikusság, esetlegesség, koncepciótlanság. Ha csak az adatokat nézzük, ennek a három szónak kellene eszünkbe jutnia. Egy jó első év után néhány szenvedős, majd újra egy jó, és a jelenlegi. Egy Marsról érkezett kis zöld emberke erre azt tippelné, hogy a váltás után volt pénz, vettek egy csapatot, majd nem volt pénz, és saját erőkből akarták felváltani az összevásároltat, ami mostanra érett be. Nem hülyeség, csak épp nem így történt. Az elején valóban összevásároltunk egy keretet (ld. az első bekezdések), de utána nem az akadémisták érkeztek, hanem volt négy-öt szezon, amikor mindenféle egyéb jellegű, de meg nem ragadó igazolások, akikkel a sokadik helyek voltak a realitások. Most pedig újra fixnek tűnik a keret magja, a többég lassan két éve együtt játszik, tehát akár felivíelő szakasz is lehet.

(Közben lefőtt a reggelire szánt mini-debreceni (vajon a szafaládé és a debreceni között mi a különbség?), betoltam egy kis dijoni mustárral, idepötyögtem néhány mondatot a falatok között, és most zárnám, hogy legyen még egy kis idejük azoknak, akik elolvasnák.)